„Totálisan pesszimista vagyok a Közel-Kelet jövőjét illetően” – Sayfo Omar szerint legfeljebb kevésbé rossz korszak jöhet
A Pirkadat július 20-i adásában Breuer Péter Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet főmunkatársával beszélgetett a Közel-Kelet átrendeződéséről, Irán visszaszorulásáról, Törökország növekvő befolyásáról, Szíria új külpolitikai irányáról, Libanon belső feszültségeiről és a térség társadalmi különbségeiről. Sayfo szerint a régióban folyamatosan változnak az erőviszonyok, tartós stabilitás azonban egyelőre nem látszik.
Irán helyére Törökország nyomulhat be
Sayfo Omar szerint Irán egyre több országból szorul ki, miközben továbbra is olyan szomszéd marad, amellyel a térség államainak együtt kell élniük. Az általa hátrahagyott politikai vákuumokat elsősorban Törökország próbálja betölteni.
Ankara egyszerre erősíti kapcsolatait Európával, Egyiptommal, Szaúd-Arábiával és Pakisztánnal. Ez Izrael számára is kockázatot jelenthet, mert Törökország a NATO-tagállamok előtt igyekszik Izraelt nélkülözhetetlen szövetségesből regionális problémává átpozicionálni.
Kína ezzel szemben óvatosabb. Véleménye van a közel-keleti folyamatokról, de nem vállal akkora kockázatot, amely veszélyeztetné energiaellátását és gazdasági érdekeit.
Szíria a nyugati blokk felé fordul
Szíria új vezetésének elsődleges feladata továbbra is az ország egyben tartása és gazdasági stabilizálása. Az Egyesült Államok levette Szíriát a terrorizmust támogató államok listájáról, ami Sayfo szerint az amerikai–szíriai együttműködés hivatalos megerősítését jelenti.
Damaszkusz közben a Hezbollahnak szánt fegyverszállítmányokat is feltartóztatott az iraki határon. Szíria így modern történetében először egyértelműen a nyugati blokk felé közelít.
Az új elnök korábbi iraki harci múltját Sayfo a korabeli szíriai közegben értelmezte. Az amerikai beavatkozás elleni fegyveres fellépés akkoriban nem elszigetelt radikalizmusnak számított, hanem az állami propaganda és a titkosszolgálatok által is támogatott irány volt.
Az oroszok maradnak, Aszad aligha tér vissza
A szíriai vezetés az orosz kapcsolatokat sem szakította meg. Az országnak szüksége van az olcsó gabonára, az orosz katonai jelenlét pedig Törökországgal szemben ellensúlyt jelenthet.
Bassár el-Aszad visszatérésének Sayfo kevés esélyt ad, a korábbi rezsim hálózatainak azonban továbbra is lehet befolyásuk. A volt elnök sógora például fegyveres csoportok támogatását helyezte kilátásba az alavita tengerparton.
Az új vezetés a támadásokért gyakran a régi rendszer maradványait teszi felelőssé, bár Szíriában a kurdoktól az iráni csoportokig sok szereplőnek lehet érdeke a stabilizáció megakadályozásában.
Libanont félmillió belső menekült terheli
Izrael dél-libanoni jelenléte több mint félmillió belső menekült helyzetét nehezíti. A délről elköltözött emberek más térségekben növelik a lakhatási költségeket és a felekezeti feszültségeket.
Sayfo hangsúlyozta, hogy nincs egységes „libanoni” álláspont. A maronita, síita, szunnita és drúz közösségek érdekei eltérnek. Keresztény környékeken azért is alakulhat ki ellenséges hangulat a síita menekültekkel szemben, mert a helyiek attól tartanak, hogy egy Hezbollah-tag jelenléte izraeli támadást vonhat maga után.
A libanoni hadseregre is nyomást gyakorol a helyzet, hiszen katonáinak családjai között szintén lehetnek délről elmenekültek.
A közel-keleti szolidaritásnak határai vannak
Breuer Péter felvetette, hogy a térségben kevés valódi testvériség látható. Sayfo egy arab közmondással válaszolt: „Én a testvéremmel az unokatestvérem ellen, és én az unokatestvéremmel az idegen ellen.”
A szolidaritás különböző körökben működik. Katar például támogat palesztinokat, a Hezbollahot és más szereplőket, amíg ez saját érdekeibe és komfortzónájába belefér. Ha a támogatás túl költségessé válik, könnyen elengedheti korábbi partnereit.
Sayfo szerint a térség államai sokszor mesterséges képződmények, amelyekben a családi, törzsi, regionális és felekezeti kötelék erősebb az általános társadalmi összetartozásnál.
Egyiptomnak elsősorban kenyeret kell adnia
Egyiptom nagy népessége miatt meghatározó ország, regionális ambícióit azonban gazdasági nehézségei korlátozzák. A vezetés elsődleges feladata az alapvető élelmiszerek támogatása és a társadalmi stabilitás fenntartása.
Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia támogatása kulcsfontosságú, Európa számára pedig a migráció feltartóztatása miatt nélkülözhetetlen partner. Sayfo szerint Egyiptomnak jelenleg nincs kapacitása nagyobb közel-keleti szerepvállalásra.
Az arab világ tudományos központjai is átalakultak. Egyiptom történelmi súlya tovább él, miközben az öbölországok nyugati egyetemek kampuszait vásárolják meg. A pénz megszerezheti az intézményeket és oktatókat, a jólétben élő fiatalok motiválása azonban nehezebb feladat.
„Nem látom, hogy mitől lehetne jó”
Sayfo az arab tavasz után sem látja megoldottnak a térség alapvető problémáit. A népességnövekedés, a gazdasági szerkezet, a munkanélküliség és az állami intézmények gyengesége továbbra is fennáll.
„Totálisan pesszimista vagyok a Közel-Kelet jövőjét illetően, mert nem látom azt, hogy mitől lehetne jó” – fogalmazott. Szerinte legfeljebb arra van esély, hogy a helyzet kevésbé legyen rossz, miközben a társadalmak fokozatosan alkalmazkodnak az egymás után érkező válságokhoz.
A híreken túl hétköznapi élet is van
A szakértő ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a Közel-Kelet képe nem azonos a robbantásokról, háborúkról és menekültekről szóló hírekkel. A térségben emberek milliói élnek hétköznapi életet, dolgoznak, ünnepelnek és látogatják szomszédaikat, gyakran felekezeti határokon át is.
A konfliktusok mögött ezért mindig jelen van egy kevésbé látványos világ, amelyben a lakosság többsége alkalmazkodni, túlélni és kiszámítható életet teremteni próbál.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
