„A magántulajdont érintő jogsérelem nem évülhet el” – Platthy Iván szerint újra napirendre kerülhet az egyházak vagyoni rendezése
A Pirkadat július 15-i adásában M. Kende Péter Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkárral beszélgetett az állam és az egyházak kapcsolatáról, a függőségi viszony megszüntetésének történeti előzményeiről és arról, miért maradt félbe a rendszerváltás utáni egyházi vagyonrendezés. A beszélgetésben előkerült a KDNP és a Fidesz kapcsolatának kezdete, az 1989-es állami megkövetés, az egyházi ingatlanok visszaadása, az egy százalékos rendszer, valamint az a kérdés is, hogy lehet-e tiszta lappal újrakezdeni az állam és az egyházak közötti megállapodásokat.
A függőségi viszony politikai gyökerei
Platthy Iván szerint az állam és az egyházak közötti mai függőségi viszony megértéséhez vissza kell nyúlni a kilencvenes évek végéhez is. Felidézte az 1997-es KDNP-tisztújítást, amikor Giczy Györgyöt választották újra pártelnöknek Semjén Zsolt helyett. Semjén ezt követően átült az MDF-frakcióba.
Platthy szerint ez azért fontos történeti pont, mert Giczy György akkor azt mondta: ameddig ő a KDNP elnöke, a párt nem lép koalícióra a Fidesszel. Platthy úgy látja, ez a mondat politikai törésponttá vált, és végül Giczy mozgásterét is meghatározta.
A beszélgetésben az is elhangzott, hogy a KDNP mostani önálló megmérettetésének szándéka új fénybe helyezi a korábbi „házasságot”. Platthy szerint egy történelmi párt számára kérdés, szerencsés volt-e a hosszú távú függés.
1989: az állam megkövette az egyházakat
A történeti ív másik fontos állomása 1989. október 20-a volt. Platthy Iván felidézte: Németh Miklós az Országos Vallásügyi Tanács ülésén arról beszélt, hogy az állam teljes szabadságot garantál az egyházaknak, és lehetőséget kell adni arra, hogy újra megtalálják helyüket a társadalomban.
Ekkor került elő az intézmények visszaadásának kérdése is, különösen az oktatás, a kultúra és a szociális tevékenység területén. Platthy szerint az állam ezzel lényegében megkövette az egyházakat az előző negyven év sérelmeiért.
Akkor már készült a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény. Emellett formálódott az oktatási törvény is, amely a szabad iskolaválasztás elvét és az állami monopólium megszűnését hozta be a rendszerbe.
„Miből tudjuk mi ezekkel a jogi lehetőségekkel élni?”
Platthy Iván szerint az egyik kulcspillanat az volt, amikor Paskai László bíboros felállt az ülésen, és azt kérdezte: rendben vannak a jogi lehetőségek, de miből tudnak majd az egyházak élni velük?
Erre Németh Miklós utasította Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztert, hogy készüljön komplex törvény az egyházakat ért jogsérelmek jogorvoslásáról. Kulcsár később két részből álló javaslatot vitt a kabinet elé.
Az egyik rész az egyházi ingatlanok rendezéséről szólt, a funkcionalitás és a konszenzus elvére építve, hogy újabb jogsérelmet ne okozzanak. A másik rész már a földekre, birtokokra és bérházakra vonatkozott volna, de ezeknél Platthy szerint nem lehetett egyszerű visszaadásban gondolkodni, csak kárpótlásban.
A politikai kerekasztal korlátja
Platthy Iván szerint a folyamatot jelentősen korlátozta a politikai kerekasztal döntése, amely szerint nem kerülhet sor a nagybirtokok reprivatizációjára. Ez az egyházi birtokokra is vonatkozott.
Ez a döntés már az Antall-kormány mozgásterét is beszűkítette. 1991. július 22-én megszületett ugyan a volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezéséről szóló törvény, de ez elsősorban az államosított iskolákra és más intézményi ingatlanokra vonatkozott. A működést biztosító földek, birtokok és bérházak kérdését nem rendezte.
Platthy szerint már akkor érződött, hogy az ingatlan-visszaadás önmagában kevés. A törvény 22. paragrafusa ezért kimondta, hogy készüljön külön törvény az egyházak finanszírozásáról.
Egyenlő elbírálás és az intézményi finanszírozás
- január 24-én a parlament elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt. Ebbe Prugberger István javaslatára bekerült az az elv, hogy ha az egyházak oktatási, kulturális, szociális vagy más közfeladatot látnak el, akkor ugyanazt a támogatást kell kapniuk, mint az állami intézményeknek.
Ez lett az egyenlő elbírálás, illetve a szektorsemleges finanszírozás egyik alapja. Az intézmények működését ez részben rendezte, de a hitéleti működés költségeit, például a papok és lelkészek ellátását nem oldotta meg.
Platthy szerint ez a hiány később is végigkísérte az állam és az egyházak viszonyát. Az egyházi intézményrendszer feladatokat kapott, de a valódi önálló gazdálkodás alapjai csak részben jöttek létre.
Az egy százalék és a járadék
A Horn-kormány időszakában Gellért Kis Gábor kapta azt a feladatot, hogy a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságában a hat parlamenti párt képviselőivel dolgozzanak ki egyházfinanszírozási törvénytervezetet.
Platthy szerint ebben az időszakban került elő az olasz és spanyol mintára épülő személyi jövedelemadó egy százalékos rendszere. Emellett megjelent a lemondott egyházi ingatlanok után járó járadék gondolata is.
Ez valamennyire konszolidálta a helyzetet, de nem rendezte véglegesen az elkobzott vagyon ügyét. A birtokok, bérházak, földek és más vagyonelemek kérdése továbbra is nyitva maradt.
„Nem évülhet el”
Platthy Iván elmondta: több jogásztól is megkérdezte, elévülhet-e az egyházakat ért vagyoni jogsérelem. Köztük Lenkovics Barnabást is említette, aki a magántulajdon témájában írt disszertációt.
A válasz szerinte egyértelmű volt: „a magántulajdont érintő jogsérelem nem évülhet el”.
Platthy ebből kiindulva nyugdíjasként is próbálta elérni, hogy az Országgyűlés tűzze napirendre az egyházakat ért jogsérelem végleges rendezését. Latorcai Jánossal és Harrach Péterrel is beszélt erről, mint olyan politikusokkal, akik jelentős parlamenti pozícióban voltak. Szerinte egyetlen mondat elég lett volna: az Országgyűlés vegye napirendre a kérdést. A kezdeményezés azonban nem kapta meg a szükséges támogatást.
Balog Zoltán ígérete és a rendezetlen kérdés
Platthy Iván felidézett egy 2009-es nyilatkozatot is, amelyben Balog Zoltán még ellenzéki politikusként arról beszélt: ha újra polgári kormány kerül hatalomra, rendezni fogják ezt az ügyet, mert nem normális, hogy az egyházak a mindenkori politika függőségében tudják csak ellátni feladataikat.
Platthy szerint a kérdés azóta sem rendeződött megnyugtatóan. Az egyházak működésének ma is fontos része az állami finanszírozás, ami önmagában nem feltétlenül probléma, de ha a finanszírozás függőségi viszonyt teremt, akkor az már torzítja az egyházak és az állam kapcsolatát.
Tiszta lap vagy újabb függés?
A beszélgetés végén M. Kende Péter jelezte: a hogyan tovább kérdés külön beszélgetést érdemel, mert érintheti akár az alkotmányos kereteket is. Platthy Iván szerint most azért különösen aktuális a téma, mert sokan keresik az újrakezdés lehetőségét.
Úgy fogalmazott, többen hívták fel azzal, hogy napirendre kellene venni ezt a kérdést, hiszen rendszerváltásról van szó, és tiszta lappal lehetne indulni az állam és az egyházak viszonyának rendezésében.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
