„Per definíció ennek a két országnak elvileg szövetségesnek kéne lenni” – új közel-keleti fordulatról beszélt Seres Attila
A Pirkadat április 10-i adásának záró beszélgetésében M. Kende Péter és Seres Attila a közel-keleti helyzet legfrissebb fejleményeit vették sorra. A téma középpontjában az iráni–amerikai tűzszünet értelmezése, a libanoni front valós súlya, a Hezbollah helyzete és az a kérdés állt, hogy a mostani, átmenetinek tűnő nyugalom vajon diplomáciai áttöréshez vagy egy újabb összecsapás előtti lélegzetvételhez vezet-e.
Miért nem mellékhadszíntér Libanon?
Seres Attila már a beszélgetés elején vitába szállt azzal a megközelítéssel, amely a libanoni frontot mellékesnek tekinti. Szerinte ez izraeli szemmel egyszerűen értelmezhetetlen, hiszen az északi országrészben élők számára a Hezbollah támadásai napi fenyegetést jelentenek. Azt mondta: „a libanoni helyezet az az csak így európai szemmel tűnik. Ilyen mellékes hadszintérnek.”
A személyes példákkal is érzékeltette a helyzet súlyát: családtagjai folyamatos készültségben élnek, a gyerekek hetekig nem jártak iskolába, és a rakétatámadások közvetlenül befolyásolják a mindennapokat. Innen nézve szerinte teljes félreértés úgy tenni, mintha az izraeli hadműveletek Libanonban valami önkényes túllépést jelentenének.
A Hezbollah még nem tűnt el
A beszélgetés egyik fontos állítása az volt, hogy a Hezbollah ugyan súlyos csapásokat kapott az elmúlt két évben, de nem szűnt meg veszélyforrás lenni. Seres Attila szerint a szervezetnek még mindig vannak tartalékai, és éppen azért takarékoskodott velük korábban, hogy egy ilyen kiélezett helyzetben be tudja vetni őket.
Úgy fogalmazott, hogy a Hezbollah „tulajdonképpen az utolsókat rúgja Izraelbe”, de ezzel együtt is komoly fenyegetést jelent, ezért Izrael célja érthetően nem a tűrő kivárás, hanem a teljes felszámolás.
Lehet-e izraeli–libanoni közeledés?
A legsokatmondóbb fordulat szerinte az, hogy a libanoni kormány közvetlen tárgyalásokat kezd Izraellel. Ezt önmagában is komoly fejleménynek nevezte. A beszélgetés egyik legerősebb mondata is ehhez kapcsolódott: „per definíció ennek a két országnak elvileg szövetségesnek kéne lenni, hogyha nem lenne ott ez a Hballanat.”
Seres Attila ebből azt a következtetést vonta le, hogy most valóban kialakulhatott egy olyan történelmi pillanat, amikor Izrael és a libanoni állam közös érdeke lehet a Hezbollah visszaszorítása. Óvatos optimizmussal még azt sem zárta ki, hogy hosszabb távon egy működő, sőt virágzó kapcsolat is kiépülhet a két ország között.
Tűzszünet vagy időnyerés?
Az iráni–amerikai tűzszünet kapcsán már jóval bizonytalanabb volt. M. Kende Péter azt vetette fel, hogy a felek talán csak időt nyernek: készleteket töltenek fel, újraszerveződnek, és később ismét egymásnak feszülnek. Seres Attila szerint ez valódi kérdés, mert egyelőre nem látszik, hogy a mostani nyugalom végleges rendezéshez vezet-e.
Arra is emlékeztetett, hogy a látszat valóban a megnyugvás irányába mutat: Izraelben újraindult az oktatás, kinyitott a Ben Gurion repülőtér, Teherán utcáin is visszatért az élet. De szerinte ebből még nem következik, hogy a mélyebb konfliktusok rendeződtek volna.
A hétfő esti vita már a választásról is szól majd
A beszélgetés végén Seres Attila jelezte, hogy a következő, hétfő esti adásban már a magyar választásról is szó lesz, mert annak eredménye szerinte a zsidó közösség biztonságérzetét is befolyásolja. A mostani adás azonban elsősorban arra világított rá, hogy a közel-keleti eseményeket nem lehet kizárólag diplomáciai közleményekből megérteni.
A tűzszünet mögött sokkal több kérdés van, mint válasz, Libanon pedig jóval fontosabb terep annál, mint ahogyan kívülről gyakran látszik. Seres Attila olvasatában most nem egy lezárt történet elején, hanem egy képlékeny és veszélyes átmenet közepén járunk.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
