„A magyar kultúrát lefejezték” – Harsányi László új kötete az elnémított művészek nyomába ered
A Pirkadat április 10-i adásában Breuer Péter vendége Harsányi László volt, aki új könyvsorozatában az OMIKE művészeinek sorsát dolgozza fel. A beszélgetés középpontjában azok az énekesek, zenészek, színészek és képzőművészek álltak, akiket a zsidótörvények idején leszorítottak a magyar kulturális élet nyilvános színtereiről, mégsem tűntek el nyomtalanul. A készülő kötetek egyszerre emlékkönyvek, hiánypótló munkák és személyes névmentések.
Egy könyvsorozat az eltűnt nevekért
Harsányi László felidézte, hogy az első nagy vállalkozása az OMIKE történetének feldolgozása volt. Ez az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület a zsidó művészek számára teremtett fellépési lehetőséget azokban az években, amikor a hivatalos magyar kulturális életből kiszorították őket. Az erről szóló korábbi könyv után jutott el oda, hogy magukról a művészekről is külön-külön írni kell.
A mostani sorozatból eddig két kötet készült el: az első az énekesekről és táncosokról, a második a karmesterekről és hangszeres zenészekről szól. Készül még egy könyv a színészekről, valamint egy a képzőművészekről.
„Örök nevet adok nektek”
A munka mögött nemcsak történészi vagy kultúrtörténeti érdeklődés áll, hanem személyes és vallási indíttatás is. Harsányi arról beszélt, hogy számára meghatározó Ézsaiás mondata: „örök nevet adok nektek, amely soha el nem vész”. Ezt a gondolatot a nevek megőrzésének parancsaként értelmezi.
A könyvek ezért nem egyszerű portrék. Inkább annak a kísérletei, hogy azoknak az embereknek a neve és pályája se vesszen el, akiket a holokauszt, a háború vagy a kényszerű emigráció sodort ki a magyar kultúrából.
A Goldmark terem mint menedék
A beszélgetésből kirajzolódott, milyen fontos szerepet játszott a Goldmark terem 1939 és 1944 között. Harsányi szerint ez a hely a legnehezebb években is eleven kulturális központtá vált. Koncertek, operaelőadások, színházi estek, kiállítások követték egymást, miközben a hivatalos sajtó többnyire hallgatott arról, mi történik ott.
Mégis, ahogy fogalmazott, „mindig zsúfolt termek között” zajlottak ezek az események. Az OMIKE nemcsak túlélési forma volt, hanem valódi kulturális teljesítmény is.
Óriási veszteség érte a magyar kultúrát
Harsányi László szerint a holokauszt nemcsak emberéleteket pusztított el, hanem „a magyar kultúrát lefejezték” 1944-ben. A veszteség több szinten is mérhető volt. Voltak, akiket meggyilkoltak. Mások túlélték ugyan, de elhagyták az országot. Megint mások itt maradtak, ám a pályájuk derékba tört, és többé nem tudták vagy nem akarták folytatni korábbi művészi életüket.
A becslése szerint azok közül, akik ezekben az években felléptek, nagyjából tíz százalék biztosan odaveszett a holokausztban vagy a háborúban. De a kulturális veszteség jóval nagyobb volt ennél: egy egész közeg szakadt meg.
Nem tudományos lexikon, hanem életkönyv
A szerző hangsúlyozta, hogy ezek a kötetek nem száraz tudományos lexikonok. Nincsenek tele lábjegyzetekkel, de nem is bulvárosak. Inkább rövidebb életrajzokból, sorsképekből állnak össze, és azt próbálják megmutatni, kik voltak ezek az emberek, milyen pályát futottak be, és hogyan törte meg őket a történelem.
Breuer Péter erre reflektálva úgy fogalmazott, hogy ezek „tankönyvek is”. Tankönyvek arról, hogyan kell emlékezni, és arról is, hogyan kellene embertársainkkal bánni.
Hamarosan jön a folytatás
A harmadik kötet, amely a színészekről szól, már szerkesztés alatt áll, és Harsányi reményei szerint májusban megjelenik. A negyedik, a képzőművészeket bemutató könyv bonyolultabb vállalkozás, mert képek nélkül nem lehet megírni, így az várhatóan őszre készül el.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
