„Én semmi jóra nem számítok” – vihar előtti csendről, feszültségről és széteső közbeszédről beszélt Naszályi Gábor
M. Kende Péter vendége Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke volt a Pirkadat március 18-i adásában. A beszélgetés középpontjában a BKV-nál zajló kollektív szerződéses tárgyalások, a munkavállalók terhei, valamint az a politikai légkör állt, amely szerinte egyre közvetlenebbül szivárog le a munkahelyekre is. A szakszervezeti vezető nemcsak a közlekedési dolgozók helyzetéről beszélt, hanem arról is, hogy a társadalmi feszültség hogyan jelenik meg a mindennapi munkavégzésben.
A kollektív szerződésnél még mindig ugyanaz a kérdés: van-e pénz?
Naszályi Gábor emlékeztetett: a BKV-nál jelenleg is zajlik a kollektív szerződés módosításáról szóló egyeztetés. Ennek gyökerei egészen 2012-ig nyúlnak vissza, amikor az új munka törvénykönyve után, tulajdonosi nyomásra, felmondták a korábbi kollektív szerződést. Azóta több módosítás történt, de a nyitott kérdések jó része máig megmaradt.
A szakszervezeti vezető szerint a vita lényege most is ugyanaz: azok a szabályok, amelyek emberibbé tennék a munkát, vagy csökkentenék a dolgozók terheit, jellemzően pénzbe kerülnek. Ahogy fogalmazott, sokszor „100 milliárdos költségek mellett néhány millió forintról beszélünk, és az sincs”.
„Kevesebb bőrt nyúznak le” – ez is pénzbe kerül
Naszályi szerint a kollektív szerződés azért fontos, mert a munka törvénykönyve sok helyen lehetőséget ad az eltérésre, de nem mindegy, milyen irányban. Ő egyértelműen azt tartaná előnyösnek, ha a munkavállalókról kevesebb terhet próbálnának lehúzni.
Ezt a saját nyers megfogalmazásában így írta le: „ha egy dolgozóról kevesebb bőrt nyúznak le, akkor eleve föl kell venni másokat”. Vagyis minden könnyítés munkaerő- és forrásigénnyel jár. A vita ezért nemcsak jogi, hanem nagyon is költségvetési kérdés.
Vihar előtti csend a közlekedésben
A beszélgetés egyik kulcsmondatát maga a vendég mondta ki, amikor a jelenlegi helyzetet így jellemezte: „egy kicsit szerintem olyan vihar előtti csend van”. Ezzel arra utalt, hogy bár a tárgyalások mennek, a közeg egyre feszültebb, és nem látszik valódi politikai akarat a nyugodtabb, kiszámíthatóbb működés megteremtésére.
Naszályi nem rejtette véka alá a borúlátását sem. „Én semmi jóra nem számítok” – mondta, hozzátéve: nem látja annak jelét, hogy a politikai szereplők valóban a társadalom jobb működésére, a munkavállalók nyugalmára vagy az együttműködésre törekednének.
A politikai gyűlölet lecsorog a munkahelyekre
A beszélgetés legerősebb része nem is a BKV technikai ügyeiről, hanem a közhangulatról szólt. Naszályi Gábor szerint az a hangnem, amelyet a politikában ma természetesnek vesznek, fokozatosan jelenik meg a hétköznapokban is. Szerinte a társadalom azt látja, hogy a közszereplők egymást „hazudik, lop, csal” típusú vádakkal illetik, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy ez a normális beszédmód.
A közlekedési dolgozók ezt közvetlenül érzik. A sofőrök, járművezetők, frontline-ban dolgozó munkavállalók viselik az utasok feszültségét is. Naszályi szerint „az utasok így beszélnek a járművezetővel”, és ez tovább emeli azt a stressz-szintet, amely egyébként is nagyon magas.
Egy társadalom nem működhet örökös háborúban
A szakszervezeti vezető szerint alapvető félreértés, hogy minden konfliktust végletes szembenállásként értelmeznek. Szerinte egy munkahely sem úgy működik, hogy a munkáltató és a dolgozó eleve ellenségek, mert a végső cél közös: maga a működés.
Ezt a gondolatot emelte társadalmi szintre is. Úgy fogalmazott: „ha egymás ellen küzdünk, az szétesik az a társadalom”. Ebben a mondatban sűrűsödött össze az interjú fő állítása: a közlekedési szakszervezet elnöke szerint nemcsak bér- és munkajogi kérdésekről van szó, hanem arról, hogy a közbeszéd minősége már a mindennapi élet működését is veszélyezteti.
A közlekedésben is látszik, milyen állapotban van az ország
A műsor végén szóba kerültek a nagy politikai rendezvények miatti közlekedési fennakadások is, de Naszályi ezeket is inkább egy nagyobb kép részeként értelmezte. A BKV-nál ugyan a szabályok rendezettebbek, de a dolgozók terhelése, a politikai nyomás és a társadalmi indulatok együtt olyan közeget teremtenek, amelyben egyre nehezebb nyugodtan dolgozni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
