„Nem kell a másik embert lebecsülni azért, hogy én tűnjek egy kicsit nagyobbra” – Oberlander Baruch a mindennapi áldozatokról és a kapcsolataink tartalmáról
M. Kende Péter vendége Oberlander Baruch, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője volt a Pirkadat március 18-i adásában. A beszélgetés a heti Tóra-szakasz nyomán a szentély jelentéséről, az áldozathozatal mai értelméről, a szeretet és a kompromisszum kapcsolatáról, valamint a közelgő pészah lelki előkészületeiről szólt. A rabbi arról beszélt, hogy a szentély felépítése nem pusztán történeti emlék, hanem mindennapi feladat: az embernek meg kell töltenie tartalommal az életét és a kapcsolatait.
A szentély nem csak épület, hanem feladat
A beszélgetés elején Oberlander Baruch abból indult ki, hogy a Tóra most új szakaszba érkezik: a pontos előírások alapján felépített szentély készen áll, de önmagában még üres. Tartalom kell bele. A rabbi szerint ez az emberi életre is igaz.
Úgy fogalmazott: az élet „nem csak egy biológiai tény vagy biológiai baleset”, hanem olyan valóság, amelyet tartalommal kell megtölteni. Ez a tartalom pedig az istenkapcsolat, illetve az a törekvés, hogy az ember jobbá tegye maga körül a világot. Nem elég élvezni az életet vagy gyűjteni a javakat: a kérdés az, mi változott a jelenlétünk nyomán.
Áldozat nélkül nincs előrelépés
A rabbi szerint az áldozat fogalmát ma sem lehet kikerülni, csak már nem a szentélybeli állatáldozatok szintjén kell elsősorban gondolkodni róla. A mindennapi életben is állandóan áldozatokat hozunk: pénzt, időt, kényelmet, figyelmet, saját igazunk egy részét.
„Nem lehet előre haladni, ha nincsenek áldozatok” – mondta. Ez igaz a házasságra, a családi kapcsolatokra, a közösségi életre is. Ha az ember nem hajlandó engedni, lemondani valamiről a másik javára, akkor a kapcsolat üres marad, akárcsak a berendezetlen lakás.
A szeretet nem könyvelés
A műsor egyik legerősebb része a szeretet fogalmának körbejárása volt. Oberlander Baruch szerint a szeretet ott kezdődik, ahol a másik ember valóban fontossá válik számunkra. Ez nem azt jelenti, hogy folyton méricskéljük, ki mennyit adott és mit kapott vissza.
A rabbi külön hangsúlyozta: „az nem helyes”, ha az ember állandóan számon tartja, mennyit áldozott a másikért. A kapcsolat nem üzlet, nem „Kft.”, ahol befektetés és haszon szerint működik minden. Az igazi szeretet természetes áldozathozatal, amelynek nem a könyvelése a lényeg.
A cél az, hogy kettőből egy legyen
A házasság kapcsán Oberlander Baruch a Tórából idézett alapgondolatot emelte ki: a férj és a feleség „eggyé válnak”. Szerinte ez nem azt jelenti, hogy két ember egyszerűen egymás mellett él, hanem azt, hogy valódi egység jön létre köztük.
Ehhez kapcsolta a kőtábla képét is: a kőbe vésett szöveg nem külsődlegesen van rárakva a felületre, hanem eggyé válik vele. A jó kapcsolatban is valami ilyesmi történik. Nem az a cél, hogy két külön világ mereven megmaradjon egymás mellett, hanem hogy közös tartalom, közös élet jöjjön létre.
Nem a másik lebecsülésétől leszek nagyobb
A beszélgetés másik fontos rétege a közéletre és a választási kampányokra is reflektált. A rabbi szerint természetes, hogy az embereknek különböző véleményük van, és az sem baj, ha vitatkoznak. A probléma ott kezdődik, amikor már nem lehet meghallgatni egymást.
A Talmudra hivatkozva így fogalmazott: „Nem kell a másik embert lebecsülni azért, hogy én tűnjek egy kicsit nagyobbra.” Szerinte az igazi probléma nem a nézetkülönbség, hanem az, amikor a másik lejáratása válik a saját önigazolás eszközévé.
A rabbinak sem kell minden vitába beleszólnia
M. Kende Péter azt is felvetette, hogyan kezeli a rabbi a közösségen belüli feszültségeket. Oberlander Baruch erre azt mondta: nem minden konfliktusba kell azonnal beavatkozni. Néha az is része a közösségi tanulásnak, hogy az emberek maguk próbálják rendezni a nézeteltéréseiket.
Szerinte nem minden vita negatív. Az a fontos, hogy a másik álláspontját is meg lehessen hallani, és hogy a véleménykülönbség ne váljon személyes rombolássá.
Pészah előtt készülni kell
A beszélgetés végén a közelgő pészahra terelődött a szó. Oberlander Baruch szerint maga az ünnep öröm, szabadság és tartalom, de odáig el is kell jutni. A felkészülés – a takarítás, a ház rendbetétele, a micvákra való ráhangolódás – mind része annak az áldozatnak, amely lehetővé teszi az ünnep valódi megélését.
A rabbi szerint ezért fontos a közösség felkészítése is: a pészah nem egyik pillanatról a másikra kezdődik, hanem tudatos készüléssel. Ahogy fogalmazott, tenni kell azért, hogy „holnap legyen”. Az ünnep így válik nemcsak vallási eseménnyé, hanem a mindennapi élet egyik legmélyebb tanításává is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
