„Betiltották az antifasizmust?” – Kitörés-nap, andorrai bábégetés és az adakozás parancsa
A PILPUL 524. részében ismét M. Kende Péter és Kardos Péter beszélgetett a Heti TV-ben. A műsor elején az aktualitások kerültek terítékre: a budapesti kitörésnapi rendezvény és az ellentüntetés betiltása, majd egy meghökkentő andorrai farsangi eset. A beszélgetés második felében a Trumá heti szakasz, az önkéntes adományozás és a közösségi felelősség kérdései kaptak hangsúlyt.
„Betiltották az antifasizmust?”
A műsor visszatért a kitörésnapi rendezvényhez, amelyet megtartottak, miközben az ellentüntetést a rendőrség – és végső soron a Kúria döntése nyomán – nem engedélyezte. Egy baloldali médiában megjelent cím így fogalmazott: „betiltották az antifasizmust”. Kardos Péter ironikusan jegyezte meg: „Hát ez jó cím.”
M. Kende Péter felidézte: ha ő lenne az állam, nem tiltotta volna be az ellentüntetést sem. A főrabbi azonban higgadtan zárta rövidre a kérdést: „Most egy jobboldali kormányunk van, és ez van. Ennél egy rosszabban, ha egy baloldali kormány jönne, arra emlékszünk, hogy az hogy zajlott.”
A beszélgetésben felvillant a zsidó humor is, amikor szóba került az igazoltatások és esetleges eljárások lehetősége – a klasszikus peres vicc példájával oldva a feszültséget.
Andorra: bábégetés 2026-ban
A nemzetközi kitekintésben M. Kende Péter egy megdöbbentő andorrai farsangi eseményt idézett fel: egy bábut „perbe fogtak”, halálra ítéltek és elégettek – rajta hatágú csillaggal. Az eset különösen annak fényében volt sokkoló, hogy Andorra egyik társ-államfője a francia köztársasági elnök, az ország alkotmányos berendezkedése pedig sajátos, a katolikus egyház szerepét is rögzíti.
Kardos Péter azonban nem lepődött meg: „Nincs új nap alatt.” Szerinte ez a „neoprimitív művészet” része, ahol a legegyszerűbb, legközvetlenebb zsidóellenes jelképek aratnak sikert. Hozzátette: az antiszemitizmus ma is a világ szerves része.
A beszélgetésben felidéződött egy korábbi gondolat is: amíg antiszemitizmus van, addig a zsidó közösség nem szűnik meg – mert a külső fenyegetés összetartó erő. M. Kende Péter ugyanakkor jelezte: ezzel a gondolattal nehéz teljesen azonosulni.
Trumá – az önkéntesség próbája
Az aktualitások után a Trumá heti szakasz következett. A pusztai szentély, a Miskán építése és fenntartása önkéntes adományokra épült. Kardos Péter szerint az adományozás jelentősége nem pusztán anyagi kérdés: „Nem az anyagjakon van a hangsúly, hanem a valahová tartozásnak az egyik szimbóluma.”
Az adományozás – különösen a névtelen adomány – külön micvának számít. Ugyanakkor a zsinagógák falán sorakozó márványtáblák az adakozók neveivel egy másik hagyományt is tükröznek.
Felmerült a kérdés: vajon visszatérhet-e az a korszak, amikor a közösségi felelősségvállalás természetesebb volt? Kardos Péter realistán válaszolt: nem hiszi, hogy a névtelenség kultúrája visszatérne. Ha pénzre van szükség, az első a cél elérése – az ideális forma másodlagos.
„Építsetek nekem szentélyt”
A heti szakasz kulcsmondata – „építsetek nekem szentélyt, hogy közöttetek lakozzam” – a budapesti zsinagógák falán is olvasható. A főrabbi hangsúlyozta: a szentélyépítés nem Isten „lakhatási igényéről” szól, hanem arról, hogy az ember beengedi-e Őt az életébe. „Istennek akkor is van hajléka, ha nem építünk” – fogalmazott tömören.
A pénteki beszéd témája végül az adományozás dilemmája lesz: mi fontosabb – az ideális, névtelen micva, vagy a valóságos szükség, amikor „a pénz jöjjön”?
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
