„Nem a világ teremtője vagyok, hanem aki megszabadított” – Szabadság, emlékezés és nemzedékváltás a Pilpul 520.-ban
Január közepi, rövidebb adásában a Pilpul 520. vendégeként Kardos Péter főrabbi kapcsolódott be Zoomon keresztül M. Kende Péter beszélgetésébe. A fókusz ezúttal a Dohány utcai zsinagógában tartott gettó-felszabadítási megemlékezés, az antifasiszta demonstráció körüli ellentmondások, valamint a Bó heti szakasz tanulságai köré rendeződött. A beszélgetés egyik vezérfonala az volt: mit jelent valójában a szabadság, és mennyire akarták azt Izrael fiai.
Egy kivételes megemlékezés a Dohány utcában
Kardos Péter szerint az idei gettó-felszabadítási megemlékezés rendkívüli volt, hangulatában és megszólításában is. Úgy fogalmazott, ilyen színvonalú, ilyen erejű eseményre az elmúlt nyolc évtizedben nem volt példa. Kiemelte, hogy a megemlékezés tudatosan a fiatalabb nemzedékeket is megszólította, és nem pusztán emlékezett, hanem közösséget is épített.
M. Kende Péter egyetértett abban, hogy nem paradigmaváltásról, hanem hangsúlyos arculati és szemléleti frissítésről van szó, amely a zsidó közösség jövője szempontjából kifejezetten hasznos. A túlélők generációját követően most már elkerülhetetlen a nemzedékváltás, és ennek kulturált, vonzó formát kell adni.
Zéró tolerancia – de kivel szemben?
A beszélgetés röviden érintette az antifasiszta demonstráció betiltását is, amelyhez holokauszt-túlélő felszólalása is kapcsolódott volna. Kardos Péter értetlenségének adott hangot amiatt, hogy miként fér össze a zéró tolerancia az antiszemitizmussal és az antifasiszta fellépések korlátozása.
Felmerült a kérdés: ilyen helyzetekben hol van a zsidó közösség helye, és milyen álláspontot lehet képviselni anélkül, hogy politikai csapdákba sodródna az ember. A főrabbi hangsúlyozta: a választások előtti időszakban egy ilyen ügy minden kormány számára teher, nem politikai haszon.
Bó heti szakasza: Isten biztosra ment
A beszélgetés második felében a Bó heti szakasz került középpontba. Kardos Péter a csapások logikáját mai, prózai nyelvre fordítva magyarázta: Isten biztosra akart menni. Nem aprózta el a kivonulás előkészítését, és nem hagyta meg a lehetőséget arra, hogy Izrael fiai visszavágyjanak Egyiptomba.
A jégeső, a sáskajárás és más csapások nem kímélték automatikusan a zsidókat sem, éppen azért, hogy ne alakuljon ki nosztalgia a rabszolgaság viszonylagos biztonsága iránt. A cél nemcsak a fáraó meggyőzése volt, hanem a zsidók belső felkészítése a szabadságra.
Szabadság, amit nem mindenki akart
Visszatérő problémaként jelent meg az a kérdés, hogy Izrael fiai mennyire akarták valójában a szabadságot. Kardos Péter szerint sokan már berendezkedtek a galuti létre: volt betevő falat, kiszámítható mindennapok, még ha megalázó keretek között is. A pusztai vándorlás bizonytalansága sokak számára nem tűnt vonzó alternatívának.
Ezért is hangsúlyos, hogy Isten nem a világ teremtőjeként mutatkozik be, hanem úgy, mint aki megszabadította népét Egyiptomból. A szabadság nem elméleti fogalom, hanem tapasztalat, amelyet ki kellett kényszeríteni – még akkor is, ha az érintettek maguk sem voltak teljesen készek rá.
Antiszemita toposzok és rossz kérdések
A beszélgetés érintette azokat az antiszemita toposzokat is, amelyek az egyiptomi kivonuláshoz kapcsolódnak: a „felcuccolt zsidók” narratíváját vagy az elsőszülöttek halálának bűnét. Kardos Péter szerint ezekre sokszor nem is érdemes válaszolni, mert nem kérdések, hanem előítéletek.
Ha mégis reagálni kell, akkor csak olyan válasszal, amely gondolkodásra késztet, nem pedig vitát gerjeszt.
Búcsú egy különleges embertől
Az adás végén szó esett Lebovits Imre haláláról is. A 97 éves holokauszt-túlélő nemcsak emlékező volt, hanem aktív emlékeztető: könyvekkel, kutatással, embermentők feltárásával dolgozott azon, hogy a múlt ne váljon néma adattá.
Kardos Péter szerint az ilyen emberekre kortól függetlenül óriási szüksége van egy közösségnek. Távozásuk után még sürgetőbbé válik az új nemzedékek megszólítása és befogadása – de csak akkor, ha erre valódi igény mutatkozik.
Merre tovább?
A műsor végén M. Kende Péter a szokásos felhívással búcsúzott: péntek este és szombat reggel zsinagógába menni, elolvasni és végiggondolni a Bó heti szakaszát, különösen az utolsó három csapás tanulságait. A következő adás ígérete pedig már előre vetítette a központi kérdést: mennyire akartak – és mennyire akarnak ma – szabadok lenni a zsidók.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
