Közösség, kultúra, politika – Hiller István a Magyar Kultúra Napjáról és a baloldal jövőjéről
A január 23-i Pirkadat vendége Hiller István, az Magyar Szocialista Párt választmányi elnöke, volt oktatási és kulturális miniszter, egyetemi docens volt. Breuer Péter elsősorban a Magyar Kultúra Napja apropóján beszélgetett vele, de a kultúra, az oktatás és a politika összefüggései, valamint a baloldal választási esélyei is szóba kerültek.
A kultúra mint élő közösségi élmény
Hiller István hangsúlyozta: számára a Magyar Kultúra Napja nem pusztán emléknap, hanem ünnep. Az ATV-ben tett szereplését is ezzel a szándékkal vállalta, amikor – részben spontán elhatározásból – elénekelt egy ismert magyar népdalt. Elmondása szerint nem hatásvadászat vezette, hanem az a felismerés, hogy a kultúrát nem csupán intézmények, támogatási sorok és paragrafusok jelentik, hanem azok az élmények, amelyek összekötik a magyarságot Tel-Avivtól Seattle-ig, Marosvásárhelytől Budapestig. Egy dal, egy verssor vagy egy közös ritmus sokkal többet mond a nemzeti összetartozásról, mint bármilyen elméleti meghatározás.
Kultúra, oktatás, identitás
A volt miniszter hosszabban beszélt arról, hogy a nemzeti kultúra alapja nem kizárólag a nagy intézményekben vagy a „csillogó” művészeti világban van, hanem a közművelődésben: a könyvtárosok, művelődési házak dolgozói, tanárok munkájában. Felidézte Kodálynak tulajdonított gondolatát is, miszerint nem az a legfontosabb kérdés, ki vezeti a Zeneakadémiát, hanem hogy ki az énektanár az iskolában. Ha ez az alap erős, akkor a magas kultúra is fenntartható és fejlődőképes.
Megszakadt folytonosságok és újrakezdések
Hiller István kritikusan szólt az elmúlt évek „diszkontinuitásairól”, vagyis azokról a folyamatokról, amelyek egy kormányváltás után megszakadtak, majd később – sokszor késve – újraindultak. Példaként említette a jeruzsálemi magyar nyelvoktatás ügyét, amely korábban egy elhanyagolt támogatás miatt szűnt meg, majd később mégis sikerült új alapokra helyezni a jeruzsálemi Magyar Akadémia megnyitásával. Felidézte a Sorstalanság című film izraeli–magyar együttműködésének történetét is, amelyhez izraeli törvénymódosításra volt szükség, és amely jól mutatta, hogy a kultúra nemzetközi térben is képes hidakat építeni.
Kultúra és gazdaság: nem „tejszínhab a tortán”
A beszélgetés egyik hangsúlyos pontja volt az az állítás, hogy az oktatás és a kultúra nem kiegészítő luxus, hanem az ország versenyképességének alapja. Hiller István szerint egy olyan ország, mint Magyarország – jelentős nyersanyagkincs nélkül, de komoly szellemi potenciállal – csak akkor lehet sikeres, ha tudatosan az oktatásra, kultúrára és innovációra épít. Nem stadionokban és betonban, hanem emberekben és tudásban kell hosszú távon gondolkodni.
Politika, baloldal, választások
A beszélgetés politikai része a közelgő választásokra is kitért. Hiller István világossá tette: kormányváltást szeretne, ugyanakkor nem tartja kizárólagos megoldásnak, hogy minden ellenzéki szavazó egyetlen párt mögé sorakozzon fel. Meggyőződése szerint továbbra is létezik egy jelentős baloldali választói kör, amely önálló, baloldali ajánlatot vár. Úgy fogalmazott, ennek a politikai képviseletnek a hiánya a választások után súlyos kérdéseket vethetne fel.
Saját szerepéről elmondta: 2002 óta minden választáson egyéni körzetben indult, akkor is, amikor pártelnök volt. A képviseletet nem technikai kérdésnek, hanem közösségi szolgálatnak tekinti. Hangsúlyozta, hogy ellenzéki politikusként sem ellenséget lát a kormány minisztereiben, hanem vitapartnert, akit kérdezni és ellenőrizni kell – érvekkel, nem indulattal.
Frakció és jövőkép
Arra a kérdésre, hogy lesz-e MSZP-frakció a következő parlamentben, Hiller István határozott igennel válaszolt. Úgy látja, több baloldali jelölt személyes támogatottsága jóval meghaladja pártja jelenlegi országos súlyát, és ez esélyt ad a parlamenti jelenlétre. Zárásként hangsúlyozta: a baloldal problémái nem oldódnak meg maguktól, de ha kimondják és dolgoznak rajtuk, akkor van esély az összezárásra és az érdemi képviseletre.
A beszélgetés egészét végigkísérte az a gondolat, hogy kultúra, oktatás és politika nem választható el egymástól: ezek együtt határozzák meg, milyen jövőképet tud kínálni Magyarország a saját polgárainak.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
