„Ez még csak kivárás, nem fordulat” – Venezuela és az olajpiac ideges nyugalma
A Pirkadat január 8-i adásában Breuer Péter vendége Hortay Olivér volt. A beszélgetés középpontjában Venezuela, az amerikai–venezuelai kapcsolatok alakulása és a globális olajpiac reakciói álltak. A műsorban szó esett az OPEC döntéseiről, a kínai és orosz érdekekről, valamint arról is, kik lehetnek a folyamat első vesztesei és nyertesei.
Kivárás az olajkartellben
A beszélgetés apropóját az adta, hogy az OPEC és az OPEC+ változatlanul hagyta a korábban meghatározott kitermelési kvótákat. Hortay Olivér szerint ez nem pozitív vagy negatív döntés, sokkal inkább kivárás.
Venezuela jelenlegi napi körülbelül egymillió hordós kitermelése a globális, nagyjából százmillió hordós napi igényhez képest elenyésző. Rövid távon ezért nincs akkora súlya, amely érdemben megmozdítaná az árakat.
Mennyi olaj van még Venezuelában?
Venezuela azonban nem véletlenül kerül újra reflektorfénybe. Hortay Olivér elmondta: amerikai technológiával és jelentős, akár 15–20 milliárd dolláros befektetéssel a kitermelés néhány év alatt akár napi hárommillió hordóra is növelhető lenne. A hetvenes években az ország már közel 3,7 millió hordós szinten termelt.
A kulcskérdés azonban a politikai stabilitás. Befektetés csak akkor várható, ha kiszámítható jogi és politikai környezet alakul ki Venezuelában.
Amerikai cégek már most is jelen vannak
Nem teljesen új az amerikai jelenlét: a Chevron jelenleg is működik Venezuelában. Nem véletlen, hogy a katonai és politikai események után a Chevron részvényei több mint hat százalékot erősödtek. A befektetők ezt hosszabb távon pozitív jelzésként értékelték.
A venezuelai olaj azonban különleges: úgynevezett nehéz, „savanyú” olajról van szó, amelynek feldolgozásához speciálisan kialakított finomítók szükségesek. Ilyenek elsősorban az Egyesült Államokban és Kínában működnek.
Kína a legnagyobb vevő
Hortay Olivér rámutatott: jelenleg a venezuelai olajexport közel 80 százaléka Kína felé irányul. Ez is mutatja, hogy Peking komoly érdekeltségeket épített ki az országban az elmúlt években.
Egy esetleges amerikai visszatérés és a szankciók lazítása hosszabb távon átrendezheti ezt az egyensúlyt, de ez nem egyik napról a másikra történik meg.
Kik lehetnek a vesztesek?
A műsorban szóba került egy, az amerikaiak által lefoglalt, szankciókat kijátszó olajszállító tanker ügye is, amely már 2024 óta célkeresztben volt. Ez ráirányította a figyelmet arra, hogy Oroszország és Kuba az elmúlt években jelentős pénzt és politikai tőkét fektetett Venezuelába.
Hortay szerint azonban Oroszországot ez az ügy rövid és középtávon sem rengeti meg, mivel a mennyiségek túl kicsik ahhoz, hogy az orosz exportbevételeket érdemben érintsék.
Szankciók: kudarc vagy makacs kitartás?
Breuer Péter kérdésére válaszolva Hortay Olivér kimondta: az Európai Unió Oroszország elleni szankciós politikája szerinte nem érte el célját. Ennek ellenére Brüsszel már a huszadik szankciós csomagon dolgozik, annak ellenére, hogy az eddigiek sem hozták meg a kívánt politikai fordulatot.
Mit jelent mindez Magyarországnak?
A beszélgetés végén szóba került az energiafüggetlenség kérdése is. A paksi bővítés és a meglévő blokkok üzemidejének meghosszabbítása Hortay szerint jelentősen csökkentheti Magyarország importkitettségét, sőt hosszabb távon akár exportpozíciót is teremthet.
A venezuelai olaj ügye tehát nem azonnali fordulatot, hanem egy lassan formálódó geopolitikai és energetikai átrendeződést jelez – amelynek hatásait évek múlva lehet majd igazán mérni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
