„A zsinagóga nemcsak imahely, hanem találkozási tér is” – Oberlander Baruch Floridától Budapestig
Háromhetes távollét után tért vissza a Pirkadat stúdiójába Oberlander Baruch, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija és a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a rabbi az Egyesült Államokban – New Yorkban és Floridában – töltött időt családjával, miközben figyelemmel kísérte a budapesti közösségi életet is. A stúdióbeszélgetés így egyszerre szólt diaszpóráról, közösségi konfliktusokról, vallási mindennapokról és a kóser életmód jövőjéről.
Floridai tél, magyar hó
Oberlander Baruch elmesélte: amikor elutazott Budapestről, még nyoma sem volt a hónak, hazatérésekor viszont „havas, hideg Budapest” fogadta. New Yorkban kifejezetten hideg idő volt, Floridában viszont – Miami környékén – „csak húsz fok”, ami ugyan ott hűvösnek számít, de európai szemmel inkább kellemes.
A kintlét legfontosabb része azonban a család volt: két házas gyermekével, majd édesanyjával töltött hosszabb időt. A rabbi hangsúlyozta, hogy ezek az utak nem egyszerű nyaralások: a családi jelenlét, a közösségi élet és a tanulás egyszerre van jelen bennük.
Amerikai magyar zsidó közösségek és „házi politika”
A beszélgetés egyik legizgalmasabb része a floridai magyar ajkú ortodox közösségekről szólt. Oberlander Baruch részletesen beszámolt egy, a dési zsinagógát érintő konfliktusról, ahol a tulajdonos és a közösség közötti pénzügyi vita oda vezetett, hogy „az egész közösség egy az egyben elment”, és máshol kezdett imádkozni.
A rabbi szerint ez ritka, de tanulságos jelenség:
Európában és különösen Magyarországon inkább az a jellemző, hogy egy-egy ember vált zsinagógát, nem pedig egy teljes közösség. Ugyanakkor vallásjogi szempontból is létező kérdés, mikor indokolt egy közösség elhagyása, ha a légkör már nem építő.
Zsinagóga mint közösségi tér
Oberlander Baruch hangsúlyozta: a zsinagóga héber neve, a „bét kneszet” nemcsak imahelyet, hanem gyülekezési helyet is jelent. Számára a zsinagógai élet egyik legfontosabb része az ima utáni beszélgetés, a „nyüzsgés”, amikor az emberek megvitatják a közösség ügyeit, saját gondjaikat és akár azt is, ki miért jár egyik vagy másik zsinagógába.
Úgy fogalmazott: ez a társas tér legalább annyira része a vallási életnek, mint maga az ima.
Leendő amerikai nagykövet és magyar gyökerek
A floridai út egyik különleges epizódja volt, hogy a leendő amerikai nagykövet – aki még hivatalosan nem tölti be tisztségét – felvette a kapcsolatot a rabbival. Kiderült: a nagykövet családjának vannak magyar gyökerei, édesapja Máramarossziget környékéről származik, és maga is ortodox zsidó háttérből jön.
A beszélgetés során szó esett magyarországi zsinagógákról, sábeszről és a budai rezidenciáról is, a hangvétel pedig inkább személyes és közösségi volt, mint diplomáciai.
Politika a zsinagógában? Alig
Felmerült a kérdés, mennyire jelenik meg a világpolitika az amerikai zsinagógai közösségekben. Oberlander Baruch szerint az imákon és a kidusokon ez alig téma: a fókusz a heti szakaszon, a tanuláson és a közösségi élet mindennapjain van, nem aktuálpolitikai vitákon.
Kóser élelmiszer mint minőség
A beszélgetés második felében a kóser élelmiszerek kérdése került elő. A rabbi emlékeztetett: Floridában ötven évvel ezelőtt szinte lehetetlen volt kóser ételt kapni, ma viszont „szupermarketekben is elérhető”. Ez szerinte nem pusztán vallási kérdés, hanem minőségi és szemléleti változás eredménye.
Felvetődött, hogy Magyarországon is lehetne-e a kóserságot nemcsak vallási, hanem minőségi szempontként kommunikálni, különösen a fiatalabb generációk felé. Oberlander Baruch szerint a kóserság valóban minőséget jelent – például beteg állat nem kerül feldolgozásra –, de az áttöréshez nem egyszeri támogatás, hanem hosszú távú szemléletváltás kell.
Írás, tanulás, visszatérés a hétköznapokba
Hazatérése után a rabbi számára „csöndesebb időszak” következik egészen Purimig. Ezt az időt elsősorban egy nagyszabású, héber nyelvű responsumkötet befejezésére szánja: egy mintegy 450 oldalas munkáról van szó, amelynek szerkesztése és szakmai vitája még zajlik.
Mint elmondta, az ilyen utazások egyik nagy hozadéka, hogy az ember kiszakad a napi rutinfeladatokból, és valóban el tud mélyülni az írásban és a tanulásban.
Anyák és rabbik – soha véget nem érő szerepek
A beszélgetés egyik legszemélyesebb momentuma az édesanyjával való kapcsolatról szólt. Oberlander Baruch mosolyogva mesélte: hiába hatvanéves rabbi, édesanyja ma is rákérdez, volt-e már zsinagógában, vagy szabad-e egy adott cselekedet sábeszkor.
Ez – fogalmazott – nem változik az évek múlásával: „a gyerek mindig gyerek marad”.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
