Életünk özönvizei – Mussie, a rebecen és nagymamája, Lázár Judit beszélgetése
Egy különleges vendég: a rebecen nagymamája
A Heti TV „Mussie, a rebecen” című műsorának új adásában a házigazda, Mussie Oberlander ezúttal saját nagymamáját, Lázár Judit rebecent hívta meg. A beszélgetés bensőséges, személyes hangulatban zajlott: családtörténet, menekülés, újrakezdés – az élet valódi „özönvizei”.
„Sziasztok! Üdvözlök mindenkit Mussie a Rebecen műsoromban. A mai napon egy nagyon izgalmas és különleges adásunk lesz, mert egy nagyon izgalmas és különleges vendégünk van, aki nem más, mint a saját nagymamám, Lázár Rebecen.”
„Hároméves voltam, amikor bejöttek a németek”
Judit 1941-ben született Debrecenben, az Eisenberg családban. Amikor hároméves volt, a háború elérte Magyarországot.
„A legöregebb voltam a családból három kislány. Aztán még egy kislány egy évvel utánam, Rusi. És a legkisebb volt két hetes, mikor bejöttek a németek Magyarországra, és akkor lett a dráma.”
A menekülés története
A megmenekülésükben egy 17 éves fiú, Fred Friedman segített, aki nyilasnak álcázva magát vitte Budapestre a két kislányt.
„Én hároméves voltam, Ruti kettő. Ő csak sírt, én meg beszéltem végig. A sok beszédből kijött, hogy nekem nincs sárga csillagom, de anyukámnak van. A fiú észrevette, hogy baj lesz, és egy állomással előbb leszállt a vonatról. Nem tudom, hogy hozta, de valahogy besétált velünk Budapestre.”
Később kiderült, hogy Friedman összesen több mint hatvan családot mentett meg.
„Elment egy világ”
Budapesten Judit újra találkozott apjával, aki addigra levágta a szakállát, hogy ne ismerjék fel.
„Hallom a hangját, és megismerem. Mondom: tati, tati! De amikor ránézek, nem ő az. Elfordulok. Megint hallom a hangját, és azt mondom: elment. És apukám azt mondta: ‘Elment egy világ, egy egész világ.’”
Anyja bátorsága és a bujkálás évei
A család Budapesten bujkált.
„Anyukám házmesternőnek álcázta magát. Kendőt kötött a fejére, takarította a lépcsőházat. Nagyon szép volt, az összes katona utána ment.”
Később vidékre vitték a gyerekeket, hogy biztonságban legyenek.
„Egy évig voltunk egy faluban, nagyon kedves embereknél. Emlékszem, volt bombázás, mentünk a barlangba. Csak homályosan emlékszem, de ott voltunk egy évig.”
„Nem ismertem meg az anyukámat”
A háború után a szülők visszatértek értük.
„Nagyon boldogok voltak, hogy élünk, de én nem ismertem meg őket. Azt mondtam az asszonynak, akinél voltunk: anyuka, a kis gyerek játszik az én játékommal. Anyukámnak eltört a szíve.”
Újrakezdés és hit
A háború után Budapesten, majd Bécsben, később Amerikában éltek. Judit férjhez ment Moshe Lázár rabbihoz, akivel később Milánóban telepedtek le, és ott építették újjá a zsidó közösségi életet.
„A férjem nagyon sok munkát csinált Milánóban. Mondják, hogy ő felépítette a zsidó életet. Tanító, igazgató és rabbi is volt.”
Nyolc gyermekük született, akik ma a világ különböző pontjain – Amerikában, Oroszországban, Magyarországon és Izraelben – szolgálják a zsidó közösségeket.
„Senki sem adott semmit ingyen”
A beszélgetés végén Mussie arról kérdezte nagymamáját, mit gondol a mai fiatalokról.
„A fiatalok gondolják, hogy mindent meg lehet kapni. Mi tudtuk, hogy dolgozni kell, ha valamit akarunk. Senki sem adott nekünk semmit ingyen.”
„Emlékszem, hogy a jelem egy kacsa volt”
A műsor megható zárásaként Judit arról is mesélt, hogy mikor sok év után visszatért Budapestre, még felismerte a helyeket gyerekkorából.
„Emlékszem, hogy óvodába jártam, és a jelem egy kacsa volt. Mikor visszamentem a Kazinczy utcába, láttam a zsinagógát, és azt mondtam: itt csinálták a macét! Egy öreg ember mondta: igen, régen tényleg ott csinálták.”
A beszélgetés végén Mussie megköszönte a nagymamájának, hogy elmesélte a történetét:
„Ez tényleg nagyon izgalmas volt, és remélem, hogy a nézők is úgy érzik, hogy egy másik világból hallottunk most történetet.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
