„Nem lehet ebből trendet csinálni” – Iskolabezárások, pedagógushiány és mesterséges intelligencia a közoktatásban
Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének országos válaszmányi tagja volt a Pirkadat vendége október 15-én. A beszélgetés középpontjában a csökkenő gyereklétszám, az ezzel aránytalanul változó pedagóguslétszám, a kisiskolák sorsa, valamint az oktatás jövője – benne a mesterséges intelligencia szerepe – állt. M. Kende Péter műsorvezetésével egy őszinte, adatokra és tapasztalatokra épülő, kritikus hangvételű beszélgetés bontakozott ki.
Hová tűnnek a gyerekek – és hová a tanárok?
Csökkenő létszám, de nem csökkenő gondok
„Nem lehet ebből trendet csinálni” – figyelmeztetett Nagy Erzsébet, amikor a kisiskolák bezárásáról esett szó. Bár elismerte, hogy egyes településeken valóban annyira alacsony a gyereklétszám, hogy nem indítható osztály, mégis veszélyesnek tartja, hogy a döntéshozók rendszerként kezelik az iskolabezárásokat.
„Azok a kollégák, akiknek aztán bezárták az iskoláit, reggel azzal kezdték a napot, hogy megnézték, hányan vannak az iskolában, és elmentek a gyerekekért” – mondta. Szerinte ez a fajta elkötelezettség és közösségi kapcsolat pótolhatatlan, különösen az alsó tagozatos kisiskolák esetében.
Központosítás helyett szakszerű döntésekre lenne szükség
„Ezek egyedi ügyek, tehát nem lehet így általánosságban semmit kijelenteni” – hangsúlyozta. A központosított döntések helyett alapos, helyszíni felmérések kellenének, és nem elég csupán a statisztikák alapján meghúzni a vonalakat.
„Ha a gyerek bekerül egy nagyobb város iskolájába, ahol szintén nincs kémiatanár, akkor azért olyan sokkal nem került előrébb” – mutatott rá a rendszer ellentmondásaira.
Komplex tantárgyak és projektoktatás: szép álom, vagy megvalósítható cél?
„A víz” mint tantárgy – így is lehetne tanítani
Nagy Erzsébet szerint a modern, projektalapú oktatásnak komoly jövője lehetne – de csak megfelelő feltételek mellett. Felidézte a Szentlőrinci kísérleti iskola példáját: „Ott nem volt biológia, kémia, fizika, hanem olyan volt, hogy természetkutató foglalkozás. Például olyan tanítási óra volt, hogy a víz. És azt minden szemszögből megvizsgálták a gyerekek a pedagógussal együtt.”
Ami azonban működőképessé tette ezt a modellt, az a csökkentett óraszám, kevesebb adminisztráció, és az, hogy a tanárok valóban fel tudtak készülni. „Ez egy nagyon-nagyon kemény munka. De csak ekkor működik, ha belerakjuk ezt a hatalmas munkát.”
A jelenlegi rendszer nem bírná el
„A jelenlegi struktúra nem alkalmas arra, hogy akár ilyen modern oktatást bevezessünk. Biztos, hogy nem. És hajlandóság sem mutatkozik” – fogalmazott. Kritikusan szólt arról is, hogy miközben egyes kormányzati szereplők mesterséges intelligenciát vizionálnak a közoktatásba, addig az alaprendszer működésképtelen.
Mesterséges intelligencia – eszköz vagy propaganda?
„Random propagandisztikus pufogtatás”
A mesterséges intelligencia közoktatásba való bevezetésének hírére így reagált: „Nekem mindig úgy tűnik, hogy ilyen random propagandisztikus pufogtatásokról van szó, ami aztán a valóságban nem egészen úgy csapódik le.” Szerinte a jelenlegi körülmények között, ahol még stabil internetelérés sincs mindenhol, nem reális ilyen célokat kitűzni.
Felidézte egykori tanári tapasztalatait is: „Könyörögtem a tanulóknak, hogy olyan kütyükkel jöjjenek, ahol van internet is, mert ha mindenki az én wifimre csatlakozik, egyszerűen nem lehet internetezni.”
NAT, státusztörvény, teljesítményértékelés: minden marad a régiben?
„Semmihez nem akarnak hozzányúlni”
Bár törvény írja elő, hogy felül kellene vizsgálni a Nemzeti alaptantervet, Nagy Erzsébet szerint a kormányzat erről hallani sem akar. „Maruzsa Zoltántól hallottuk, hogy semmihez nem akarnak hozzányúlni, ami az oktatást érinti.”
Pedig – mint mondta – nemcsak a NAT, hanem a státusztörvény, a bérezés és az értékelési rendszer is súlyos problémákat vet fel.
Feszültség a tantestületekben
A teljesítményalapú béremelés – bár papíron titkos – valójában nyilvánvaló különbségeket teremt pedagógus és pedagógus között. „Nem mindegy, hogy valaki kapott vagy nem kapott béremelést” – hangsúlyozta. A differenciálás olyan elemeket is befolyásol, mint a mesterdiploma utáni pótlék vagy a többlettanítási díj.
A szakszervezet ezért arra biztatja a tanárokat, hogy alakítsanak csoportokat, válasszanak képviselőket, és soha ne menjenek egyedül tárgyalni vezetőkkel. „Tudjanak egymásról, és tudjanak a helyzetről, mert az is valamelyest fegyelmezi a vezetőket.”
És a remény?
„Lehet, hogy csepp a tengerben, de mozgás”
M. Kende Péter végül rákérdezett: „Nem lehetne valami kis pozitívummal befejezni?” Nagy Erzsébet így válaszolt:
„Lehet, hogy csepp a tengerben, de azért mégis egyfajta mozgás, ami legalább látszik.” Példaként a „zebra szerda” nevű akciót említette, amelyet a pedagógusok esőben-hóban is megtartanak. „A szülők kijelentették, hogy amíg nem ül érdemben tárgyalni a kormány oktatásügyekről, addig ezt folytatni fogják. És ez szerintem azért mégiscsak egy pici pozitívum.”
A beszélgetés azt mutatta meg, hogy a közoktatás problémái nem csupán számok, hanem emberek – tanárok, gyerekek és szülők – mindennapi tapasztalatai. És ha ezek hangot kapnak, talán valódi változást is ki tudnak harcolni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
