„Tanulj meg, fiacskám, komédiázni” – így őrzi Kabos László emlékét Szegvári Katalin műsora
A Hogy vagy? című műsorban Szegvári Katalin ezúttal Nemlaha Györggyel idézte fel Kabos László alakját. A beszélgetés nemcsak a legendás komikus pályáját rajzolta meg, hanem azt is megmutatta, milyen emberi tartás, milyen fájdalmas múlt és milyen különös érzékenység állt a közönséget évtizedeken át megnevettető művész mögött.
A sárvári fiú, aki a cirkuszból indult
Kabos László eredeti neve Klaus László volt, Sárváron született, és már gyerekként a színház, pontosabban először a cirkusz varázsa vonzotta. Nemlaha György felidézte, hogy a vándorcirkusz érkezésekor ott sertepertélt, segített, figyelte az artistákat, a bohócokat, a porond világát. Innen jött az első vágy: bohóc szeretett volna lenni.
A család azonban nem a színészet felé terelte. A háború éveiben mezőgazdasági tanulmányokkal próbált menekülni a zsidóüldözés elől, mert azt hitte, a földdel foglalkozókat nem viszik el. Elvitték. Munkaszolgálat, gyaloglás, éhezés, tífusz, láger következett. Nemlaha szerint a túlélés hajszálon múlt, Kabos pedig később úgy beszélt erről, mint élete fordulópontjáról: akkor értette meg, hogy számára a megmenekülés nem puszta szerencse volt.
Pestre a színház kedvéért
A háború után Kabos László nem külföldre menekült, hanem Pestre jött, mert színész akart lenni. A Mozsár utcai Operettszínház környékén figyelte a nagyokat, Latabárt, Gőzönt, és minden alkalmat megragadott, hogy a közelükbe kerülhessen. Jelentkezett a Rózsahegyi-féle iskolába is, de onnan eltanácsolták. Végül az OMIKE világában kapott először lehetőséget, majd a háború után a pódiumkabaréban tűnt fel.
Az áttörést egy apró szerep hozta meg a Janikában. Tudai Ida állt ki mellette, és a kis termetű, vörös hajú fiú egyszer csak akkora sikert aratott, hogy többé senki nem kérdezte, helye van-e a színpadon. Helye volt.
A Vidám Színpadon lett igazi sztár
A pálya aztán meredeken ívelt felfelé. A Vidám Színpadon már a legnagyobbak között játszott: Kazal László, Komlós János, Salamon Béla, Feleki Kamill társaságában is feltűnt, mégis ki tudott tűnni közülük. Nem harsánysággal, hanem saját ritmusával, furcsa gesztusaival, játékos eleganciájával és azzal a különös érzékkel, amellyel a legkisebb mozdulatból is poént tudott teremteni.
Nemlaha György arról is beszélt, hogy Kabost a kollégái szerették. Nem törtetett, nem szerepeket akart elvenni másoktól, nem volt irigy természet. Talán éppen ezért fogadták el olyan gyorsan a nagyok is.
Film, kuplé, országos népszerűség
A színpad mellett a film is megtalálta. A 2×2 néha 5, a Dollárpapa vagy a Szent Péter esernyője után az egész ország ismerte az arcát, a mozdulatait, a hangját. A Lottó Ottó és a zenés estjei külön fejezetet nyitottak a pályáján: egyszerre volt kupléénekes, komikus, sanzonember és nagyvárosi szórakoztató művész.
A műsorban felidézett dalok és bejátszások azt is megmutatták, mennyire sokoldalú volt. Nem csak vicces ember volt, hanem olyan előadó, aki a könnyedség mögött mindig hordozott valami szomorúságot, valami személyes árnyékot is.
A humora mögött nem keserűség, hanem emberség volt
Szegvári Katalin és Nemlaha György egyetértettek abban, hogy Kabos László sosem a sértettségből építkezett. Miközben megjárta a poklot, nem lett keserű, és nem nehezedett rá a közönségre a saját tragédiájával. A humora nem támadás volt, hanem fölényes túlélési forma.
Nemlaha felidézett egy történetet is: Kabos még egykori nyilas vezetővel is találkozott Ausztráliában, és a történetet később úgy tudta elmesélni, hogy egyszerre maradt benne a fájdalom, az irónia és az emberi tartás. Ez a kettősség tette igazán egyedivé.
Méltósággal a végéig
A műsor egyik legmegrendítőbb része az volt, amikor Nemlaha György az utolsó televíziós beszélgetésüket idézte fel. Kabos ekkor már súlyos beteg volt, mégis makulátlan eleganciával érkezett, és nyugodtan, tisztán beszélt az életéről. Nem sajnáltatta magát, nem panaszkodott. Úgy tekintett a sorsára, mint egy nagy, kivételesen gazdag élet árnyoldalára.
A végén a Kazal Lászlóval énekelt dal sorai különös súlyt kaptak: „Tanulj meg, fiacskám, komédiázni.” A Hogy vagy? ezen az estén nemcsak emléket állított Kabos Lászlónak, hanem megmutatta azt is, hogy a komédia mögött néha a legkomolyabb emberi tapasztalatok rejtőznek.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
