„Én ebből a gyerekdramaturgiából egy világcéget akartam csinálni”
Zahora Mária pályája a rendszerváltáson át a borászatig
A Heti TV Volt Egyszer című műsorának második részében Zahora Mária dramaturg folytatta pályájának bemutatását, az MSZMP KB sajtóosztályán töltött időszaktól egészen saját borospincéjének megvalósításáig. A beszélgetésből egy olyan alkotó portréja rajzolódik ki, aki életének minden területén az értékteremtésre törekedett – legyen szó tévéfilmről, gyermekműsorról vagy kordonos szőlőről.
A beszélgetés első része itt látható.
Visszatérés az MTV-be: nem karrier, hanem hivatás
Zahora Mária 1986-ban vállalta el a Magyar Szocialista Munkáspárt KB televíziós referensi posztját, de már ekkor kikötötte, hogy évente három tévéjátékban dramaturgként dolgozhat, és visszatérhet eredeti pozíciójába az ifjúsági szerkesztőség élére.
„Azt mondtam, ugyanarra a pozícióra, az ifjúsági dramaturgia élére kerüljek vissza, amit betöltöttem azelőtt.”
A televíziónál ezt értetlenséggel fogadták, hiszen onnan rendszerint felfelé szokás lépni: „Úgy néztek rám, hogy hát ennek a nőnek túl nagy ez a kabát, azért nem vállalja.” Pedig ő világosan tudta: „Fixa ideám volt, hogy ebből a gyerekdramaturgiából egy világcéget tudok létrehozni.”
Sikersorozat: bábfilmek, animációk, gyerekszínház
Az ambíció nem volt alaptalan. Csukás István is támogatta, és már korábban is jelentős sikereket értek el: „Keménykalap és krumpliorr, animációs filmek, bábfilmek, gyerekszínházi előadások – 87 gyerekszínházi felvételt készítettünk.”
Zahora Mária a szívéhez legközelebb álló munkák közt említette Örkény István Glória című művének adaptációját is: „Ez az egész életemre egy indíttatás volt. Ha csinálok valamit, azt a lehető legjobban próbáljam megcsinálni.”
Gál István, a mesterrendező
A legnagyobb hatást mégis Gál István rendező gyakorolta rá. Egy Szabó István-novellából készült tévéfilmet, az Isten teremtményeit együtt készítették: „Nagyon precíz volt, minden snittet, minden gondolatot végigvitt. Én nagyon szeretem az ilyen elmélyült embereket.”
A film nemzetközi díjat is nyert, de számára az emberi és szakmai élmény volt a legfontosabb: „Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem ezt az embert.”
A legendás bakterház: a magyar televíziózás kálváriája
Zahora egyik legismertebb munkája az Indul a bakterház volt, melyet Mihályffy Sándorral készített. A könyvadaptációt eleinte „idegennek” tartották a magyar lélektől, és rengeteg akadályt kellett leküzdeni: „A drámai osztály vezetése szerint épphogy csak adásra alkalmas volt.”
Végül mégis főműsoridőbe került, és hatalmas siker lett. „A 45 utáni tévés vígjátékok közül a legjobbnak tartják. És azóta is minden évben adják.”
Jogdíjat viszont alig kapott érte: „Az idei évben kaptam egy határozatot, hogy 8 forint jogdíjat fizettek.”
A rendszerváltás utáni tévézés: elfelejtett értékek
A rendszerváltás után is próbálta életben tartani az ifjúsági szerkesztőséget, de egyre kevesebb támogatással. „Csukás Istvánnal reménykedtünk, hogy megcsináljuk ezt a gyerekdramaturgiát. Nem tudtuk.”
Zahora ettől függetlenül dolgozott tovább: játékfilmeket, tévéfilmeket készített. „Én a Magyar Televíziótól mentem nyugdíjba, és végigdolgoztam, ameddig csak lehetett.”
Borpince és kaberné: új szenvedély születik
A kilencvenes évek elején férjével – akit „realista mérnökemberként” jellemez – visszakaptak földeket a családi örökségből, és belevágtak a szőlőtermesztésbe. „Egy magas kordonos, elgazosodott földterület volt – ez lett a birtokunk. Elkezdtem fejleszteni.”
Éveken át tanulták a szőlőművelést, később saját pincét is építettek. „A budapesti családi ház árát fektettem bele. De nekem iszonyú boldogságot ad, hogy ezt megcsinálhattam.”
Ma már többféle saját boruk van, a borminősítőbe is beadva, és egy gyönyörű, egyhektáros park közepén áll a reprezentatív pince. „Előre el tudom képzelni, hogy valamiből mi lesz. Mindig előre gondolok.”
A legszebb cím: nagymama
Zahora lányának családja Svájcban él, az unokák három nyelven beszélnek. „Adélka németül írt verset, és első lett a német gyerekek között.” A nyolcéves Erik pedig maga kérte, hogy tanulhasson magyarul.
A férje is új arcát mutatta meg: „Ellátta a háztartást Amerikában, megtanult főzni. Később itthon is fantasztikus ebédeket készített.”
„Annyi minden dolgom lenne még”
Zahora Mária 1946-ban született, és azt mondja: „Nagyon haragszom, hogy megy az idő. A sors lehetne rám tekintettel, hogy még 30 évre való munkám van.” A műsor végén mindkét beszélgetőtárs 25 évnél többet kívánt egymásnak – teljes joggal.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
