„Mi történt? Mi volt az a vakhit?” – Goldberger története a Spinozában
A február 3-i Pirkadat vendége Sándor Anna, a Spinoza Színház alapítója volt. A beszélgetést Breuer Péter vezette, apropóját pedig a Spinoza legújabb bemutatója, a Goldberger, a textilkirály adta, amely egy máig fájó történelmi és társadalmi kérdést állít a középpontba.
„Anna, te hülye vagy” – egy magánszínház születése
Breuer Péter már a beszélgetés elején „önkéntes kultúrharcosnak” nevezte Sándor Annát, aki maga is öniróniával beszélt a Spinoza megalapításáról. Felidézte: az első tíz évről szóló könyvének címe is az volt, hogy „Anna, te hülye vagy”, utalva arra, milyen akrobatamutatvány egy magánszínház működtetése. Mint mondta, „ez körülbelül ugyanolyan, mint az ember csinál magának egy televíziót”, miközben pontosan tudja, hogy „ez nem elég a villanyszámlára se”.
Kis színház, telt ház
A Spinoza Színház tudatosan kis léptékű, hatvanperces előadásokkal dolgozik, kevés szereplővel. Sándor Anna elmondta, eredetileg más szerzőkkel szeretett volna dolgozni, de nehezen tudták elfogadni ezeket a kereteket, így végül „belesodródott” az írásba. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – az előadások rendszeresen teltházasak, pótszékekkel. Hozzátette: a színház „kicsiből nagy lett” azzal, hogy előadásfelvételeken keresztül vidékre és külföldre is eljutnak.
Goldberger, a textilkirály és az önáltatás mechanizmusa
A beszélgetés súlypontja a Goldberger, a textilkirály című darab volt, amely a két világháború közötti zsidó ipari elit sorsát vizsgálja. Sándor Anna így fogalmazott: „Mi volt az a mechanizmus? Mi volt az a vakhit, hogy nem vették észre, hogy miről szól az élet?” A darab nem pusztán történelmi tabló, hanem az önáltatásról szól: arról, hogyan hihették el ezek az emberek – köztük Goldberger Leó –, hogy velük mindez nem történhet meg.
„Nem meghaltak, meggyilkolták őket”
Sándor Anna következetesen hangsúlyozta: ezek az emberek nem egyszerűen „meghaltak”, hanem „meggyilkolták őket”. A darab azt a döbbenetes kérdést teszi fel, hogyan juthatott el valaki a hatalom és a társadalmi beágyazottság csúcsáról a koncentrációs táborig, miközben az utolsó pillanatig azt hitte: „ez valami tévedés”. Mint elmondta, Goldberger még ott is azt kérdezte: „Én miért vagyok itt?”
Társadalmi terápia színházi eszközökkel
Arra a kérdésre, miért foglalkozik újra és újra ezzel a korszakkal, Sándor Anna így válaszolt: „A társadalom egészségességéért.” Úgy véli, az elhallgatott, ki nem beszélt traumák akadályozzák a továbblépést. A színház számára egyszerre népterápia és önterápia, amely gondolkodásra kényszeríti a nézőt – nem véletlenül marad tele a nézőtér évtizedekkel a történtek után is.
Miért éppen Goldberger?
Sándor Anna szerint Goldberger Leó története azért különösen megrázó, mert „ennél magasabbra senki nem vitte”: Horthy személyes ismerőse volt, fia udvarolt a lányának, ő maga pedig országgyűlési képviselő lett. „Mi az, hogy ő ott semmit nem vett észre?” – tette fel újra a kérdést, amely a darab központi dilemmája.
Rendezői döntés, új nézőpont
A darab rendezője Surányi András, aki radikális dramaturgiai döntést hozott: az előadás nem a halállal ér véget, hanem onnan indul. Sándor Anna elmondta, először idegenkedett ettől, de végül bízott a rendezőben – és „joggal”.
Gondolkodni menni a színházba
A beszélgetés végén Breuer Péter megjegyezte: ez nem az első Spinoza-előadás, amely után a néző nem tud csak úgy felállni. Sándor Anna szerint éppen ez a cél: „Hogy valamit megértsen, értse meg, mi történt a társadalomban – és mi történik benne ma is.” A Goldberger, a textilkirály így nem csupán múltidézés, hanem élő kérdésfeltevés a jelennek.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
