„Vigyél fánkot Gyurikának” – családi titkok, túlélés és szorongás a múlt árnyékában
A Heti TV Hogy vagy? című műsorában Szegvári Katalin vendége Berkesi Zsuzsa író és középiskolai tanár volt, akinek új könyve, a Vigyél fánkot Gyurikának a családi múlt, a holokauszt emlékei és a transzgenerációs traumák feldolgozását állítja középpontba. A beszélgetésben szó esett a könyv születéséről, a családi emlékek kutatásáról, az írás személyes terheiről és a tanári pálya kihívásairól.
„Ez az én családom” – valós nevek, valós történetek
Berkesi Zsuzsa hangsúlyozta, hogy bár regényről van szó, a történet alapja a saját családja:
„Ez az én családom, és tévedsz, mert valóban így hívják az anyukámat. Tehát ezeket a neveket én nem akartam megváltoztatni.”
Anyai ágon a Perlmann család múltját írta meg, a könyv első felében minden fikció nélkül. A szerző bevallotta, hogy kislányként ő maga is csak tízévesen, egy holokauszt-fotókiállításon tudta meg, hogy zsidó származású.
Tabuk és elhallgatások
Bár a könyvben sok személyes részlet megjelenik, Berkesi Zsuzsa elmondta, hogy a családban a túlélők hosszú ideig nem beszéltek a múltról. „Ettől kezdve nem nyílt meg, ugyanúgy tabutéma volt ez. Nem hiszem, hogy titkolni akarta, inkább neki is így volt jó.” Édesapja oldaláról is inkább a hallgatás volt jellemző, vélhetően azért, hogy megkímélje a gyerekeit.
Gyurika keresése – családi emlékek és az internet
A könyv címadó alakja, Gyurika, az írónő édesanyjának unokatestvére volt, akit gyermekkorában a szomszédok mentettek meg, majd a Vöröskereszt segítségével Izraelbe került. Berkesi Zsuzsát éveken át izgatta a sorsa: „Gyurika mindenkinek megmaradt kisfiúnak. Nagyon izgató volt számomra, hogy Gyurika valahol van, és meg kéne keresni.”
Az internet segítségével sikerült is rábukkannia a férfira, ám a viszontlátás nem hozott feloldást: „Gyurika olyan mélységesen depressziós volt, hogy nem akart kapcsolatot a múltjával.” Később azonban Gyurika fia kereste meg a szerzőt, így a két család részben mégiscsak találkozott.
A szorongások öröksége
Az írónő beszélt arról is, hogyan öröklődnek tovább a traumák:
„Hát a szorongásokat jelentem, 100%-osan teljesítettem.”
Saját édesanyja állandó készenlétét – bevásárlás, liszt, só felhalmozása – ő maga is továbbvitte, és megpróbálta pszichológiai kutatásokkal is megérteni a jelenséget.
Tanári pálya és írói hivatás
Berkesi Zsuzsa francia–magyar szakos tanár, aki tanítás mellett ír. „A hét öt napjából négyszer szeretem a gyerekeket, és akkor jön egy nap, amikor nem. Mert ez egy ilyen szakma.” Bár volt lehetősége más pályán is elhelyezkedni, tudatosan maradt a tanításnál: „Ezt akarom csinálni, mert szeretem, és mert ehhez értek.”
Új könyve is kész, amely részben az iskolai problémákról, részben pedig egy abúzustörténetről szól. „Ez is félig-meddig valódi történet” – mondta.
Írás mint kötelesség és tiszteletadás
Az író szerint az alkotás belső kényszer, de egyben emlékezés is:
„Nagyon úgy érzem, hogy valami tisztelettel adóztam mindazoknak, akik ezt túlélték, vagy nem élték túl. Valami olyan érzésem volt, hogy tartozom nekik ennyivel.”
A Vigyél fánkot Gyurikának így nem csupán egy család története, hanem emlékmű is azoknak, akik hallgattak, elmentek, vagy csak töredékesen tudták átadni a múltat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
