„Minden rendszerben csak a szakadást kezeljük” – Becsey Zsolt a magyar gazdaság tükörképéről
A Heti TV PIRKADAT című műsorának vendége ezúttal Becsey Zsolt közgazdász, egyetemi tanár volt, akivel M. Kende Péter beszélgetett a jelenlegi magyar gazdaság helyzetéről. A párbeszéd során szó esett a fiatal közgazdászok jövőképéről, az inflációs és költségvetési mutatókról, a monetáris és fiskális politika feszültségeiről, a struktúraváltás elmaradásáról, és arról is, hogy mit jelent valójában a túl magas foglalkoztatás.
A fiatalok vagy kivárnak, vagy külföldre mennek
A beszélgetés elején Becsey Zsolt arról beszélt, hogy az egyetemről frissen kikerülő közgazdász hallgatók jelentős része nem rendelkezik kiforrott jövőképpel. „Ő még mindig keresi magát” – mondta a diákok többségéről. Sokan már egyetemistaként is dolgoznak a 25 év alatti adókedvezmény révén, de ennek ellenére is külföldi munkát vagy továbbtanulást fontolgatnak. A családalapítás háttérbe szorul, miközben a gazdasági bizonytalanság és az életszínvonal kérdései mindennapjaik részévé váltak.
Politikai székcsere a monetáris politikában
A gazdaságpolitika egyik neuralgikus pontja a jegybank és a kormány közötti feszültség. A műsorban elhangzott, hogy a jelenlegi gazdasági miniszter és a jegybank elnöke korábban épp fordított szerepkörben dolgoztak. Becsey szerint „a hollét határozza meg a tudatot”, vagyis pozíciótól függően változnak a szereplők elvárásai és eszközei.
A kormány részéről erős a gazdaságélénkítési nyomás, de a jegybank most inkább visszafogott: „Az új jegybankelnök nem akar azzal nyitni, hogy a forint elkezd lovagolni.” Ezért egyelőre kitartanak a 6,5%-os alapkamat mellett, ami stabilizálja a forintot, de drágítja a hiteleket – és az államadósság finanszírozását is.
Gazdasági növekedés minden áron?
A műsorvezető arra is rákérdezett, mennyire tartható az a kormányzati cél, hogy minden áron növekedjen a gazdaság, miközben a költségvetési hiány és az infláció is fennáll. Becsey úgy fogalmazott: „Külön-külön egyetlen mutatónk sem halálos vagy rossz.” A 4–5%-os hiány és infláció még kezelhető, a külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg pedig pozitív.
A probléma az, hogy a háttérben „szép lassan csúszik le” az állam a működéshez szükséges infrastrukturális háttér terén. „Sűrűbben törik a vízcső, sűrűbben romlanak el a váltók”, mert az állam a nagy elosztórendszerek (egészségügy, közlekedés, vízellátás) karbantartásán spórol, nem a látványos kiadásokon.
Reform helyett toldozgatás
Kende Péter megjegyzése szerint a rendszerváltás óta minden kormány azzal indokolja a reformok elmaradását, hogy „most éppen helyzet van”. Becsey erre így reagált: „Minden rendszerben is csak a szakadást kezeljük az elmúlt 25–30 évben.” Az egészségügyben például csak egy-egy orvoscsoport bérezését rendezték, de a finanszírozást nem. Az oktatásban sem történt átfogó reform.
Az egész rendszer napi túlélésre rendezkedett be, és mindig „a következő miniszter” reményére toljuk a valódi átalakítást. Ezért a strukturális problémák újra és újra visszatérnek.
Túl magas foglalkoztatás – túl alacsony termelékenység
A foglalkoztatási helyzetet vizsgálva Becsey hangsúlyozta, hogy Magyarország kissé túlfoglalkoztatott. „Nagyon sok olyan ember került fizetési listára, aki nem hoz új GDP-t.” Emiatt a termelékenység nem nőtt arányosan a bérkiáramlással, ami versenyképességi problémákhoz vezetett.
Most, hogy a gazdasági növekedés lassul, a vállalkozások nem tudják tovább finanszírozni a túlméretezett munkaerőt. A megoldás a célzott, piacképes átképzés lehetne, és az, hogy „a hatalmas nagy külföldi munkaerőre épülő tömeges foglalkoztatás” helyett inkább a hazai munkavállalókra építsünk – magasabb hozzáadott értékű munkákkal.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
