„A sófár hangja az ébresztő hangja” – bocsánatkérés, felelősség és újrakezdés az év utolsó Pilpuljában
A PILPUL 551. része 5786 utolsó adása volt. M. Kende Péter és Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija ezúttal a közelgő Ros Hásánára készülve beszélgetett vezetői felelősségről, a bocsánatkérés nehézségéről, a közösségi megbékélésről, az adakozás szerepéről és az ünnep legfontosabb micvájáról, a sófár hangjának meghallgatásáról.
Mit mondana egy vezető az év végén?
M. Kende Péter játékos felvetéssel indított: mit mondana Fináli Gábor, ha az egész zsidóság vezetőjeként kellene évértékelő beszédet tartania? A rabbi szerint egy ilyen megszólalás könnyen közhelyek gyűjteményévé válhat. A többség biztonságos mondatokat vár, a valódi útmutatás pedig szinte törvényszerűen vitát kelt.
Fináli különbséget tett a politikus és a próféta szerepe között. A politikusnak számolnia kell azzal, hogyan fogadják a szavait, a próféta viszont akkor is beszél, ha mindenki haragszik rá. Ros Hásáná kapcsán ezért különösen találónak tartotta a sófár képét: „A sófár hangja ugye maga az ébresztő hangja.” Egy vezető szavainak is ilyen ébresztőként kellene működniük.
A Facebook-poszt kevés a bocsánatkéréshez
A szlichot időszakában előtérbe kerül a bocsánatkérés. M. Kende Péter felidézte a közösségi oldalakon rendszeresen megjelenő üzeneteket: aki úgy érzi, hogy valakit megbántott, attól általánosságban elnézést kér.
Fináli Gábor szerint ez legfeljebb első lépés. Levélben könnyebb konfliktust rendezni, telefonon valamivel nehezebb, személyesen pedig még nagyobb erőfeszítést igényel. Egy mindenkinek szóló Facebook-bejegyzés könnyen formalitássá silányulhat.
A rabbi szerint a bocsánatkéréshez oda kell állni a másik ember elé. A megbocsátásnak ugyanilyen súlya van: ha valaki maga nem képes megbocsátani másoknak, nehéz hitelesen az Örökkévaló bocsánatáért könyörögnie.
Akkor is érdemes kezdeményezni, ha a másik hibázott
Nehezebb helyzet, amikor valaki megbántott minket, de ő maga ezt nem látja, vagy nem akarja rendezni a konfliktust. Fináli szerint erre már nincs minden helyzetre alkalmazható vallásjogi recept. A mai életben sokszor a pszichológia eszközei segíthetnek többet.
Mégis érdemes kezdeményezni. El lehet mondani a másiknak, hogy egy korábbi mondata vagy tette fájdalmat okozott. Ezzel esély nyílik a későbbi bocsánatkérésre, és az ember saját terhéből is letesz valamennyit.
Fináli ehhez kapcsolta az imák visszatérő lezárását, a salom kérését. A békét és a harmóniát akkor is keresni kell, amikor az igazságérzetünk szerint a másik félnek kellene megtennie az első lépést.
Az évente egyszer érkező zsinagógázók
Ros Hásánákor és Jom Kipurkor olyanok is megtöltik a zsinagógákat, akik év közben ritkán jelennek meg. Fináli szerint ez világszerte ismert jelenség, más vallásokban is megfigyelhető: az emberek a mindennapi munkában, szórakozásban és teendőkben kevés időt hagynak az egzisztenciális kérdésekre, a nagy ünnepek viszont újra előhívják ezeket.
A rabbik számára ez sajátos dilemma. Az évente egyszer érkezőket lehetne számonkérni azért, hogy hol voltak eddig, de örülni is lehet annak, hogy most eljöttek. Fináli szerint itt is ugyanaz a kérdés jelenik meg, mint egy vezetői beszédnél: „politikus” legyen-e a rabbi, aki közel akarja tartani az embereket, vagy „próféta”, aki keményebben szembesíti őket a problémákkal.
Adakozni is tanulni kell
Az újévi időszakban az adakozás is erősebbé válik. Fináli Gábor szerint azonban a magyarországi zsidó közösségben történelmi okokból nem alakult ki mindenkinél az a tudat, hogy a közösséget rendszeresen anyagilag is fenn kell tartani.
Érdekes tapasztalata, hogy gyakran azok adakoznak természetesebben, akik korábban kisegyházi közegben éltek, majd visszatértek a zsidósághoz vagy betértek. Ott megszokták, hogy az intézmények működésének alapja a tagok rendszeres hozzájárulása. A régebbi generációk között is vannak olyanok, akik családi hagyományként őrzik a cedáká rendszeres gyakorlását.
A sófár az egyetlen kötelező elem
M. Kende Péter végül Ros Hásáná legismertebb jelképeire kérdezett rá. Fináli pontosított: az alma, a méz, a kerek bárhesz, a répa vagy akár a birkafej mind szép hagyományok. Az ünnep központi micvája a sófár hangjának meghallgatása.
Idén az ünnep első napja szombatra esik, ezért akkor nem hangzik fel a sófár. Vasárnap viszont igen, hagyományosan száz fújással. A rabbi szerint már egy megfelelő sorozat meghallgatásával is teljesíthető a micva.
Az év utolsó Pilpulja így a sófár képével zárult. Az új év előtti napok feladata Fináli értelmezésében a felébredés: rendezni, amit lehet, békét keresni, felelősséget vállalni a közösségért, és az ünnepi szokások mögött meghallani azt a hangot, amely valóban változásra hív.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
