„Nem biztos, hogy mindig megéri a politikai balhé” – Lattmann Tamás a diplomáciai jog határairól és a kormányzati konfliktuskeresésről
A Heti TV PIRKADAT című műsorában M. Kende Péter vendége Lattmann Tamás nemzetközi jogász volt, aki a Budapest Pride kapcsán kialakult diplomáciai helyzetről, a nemzetközi jog működéséről, valamint a magyar kormány uniós konfliktuspolitikájáról fejtette ki véleményét. A beszélgetés középpontjában a nemzetközi jog és a politikai érdekek ütközése állt.
A diplomáciai jog logikája: nincs bíróság, van következmény
Lattmann Tamás az elején leszögezte, hogy a nemzetközi jog nem központi hatalomra vagy bíróságokra épül, hanem az államok közötti együttműködésre és a kölcsönös érdekek felismerésére:
„Nem az a fő felhajtó ereje, hogy valaki megbünteti a jogsértőt, hanem az, hogy a jogsértés következményeivel maga a jogsértő kell, hogy számoljon előre.”
A diplomáciai jogban ez különösen igaz: a jogsértésre jellemzően azonnali és azonos természetű válasz érkezik más államoktól. Példaként hozta fel Julian Assange esetét, amikor Ekvádor politikai menedéket adott neki, megsértve ezzel a nemzetközi normákat. A brit hatóságok ugyan gondolkodtak a nagykövetség mentességének feloldásán, de politikai ellenintézkedésektől tartva végül nem léptek.
Tuzson Bence figyelmeztetése és a persona non grata esete
A Budapest Pride kapcsán Tuzson Bence igazságügyi miniszter figyelmeztette a Magyarországon dolgozó diplomatákat, hogy részvételük törvénysértő lehet. Lattmann szerint ennek jogi alapja elméletben létezik:
„Ha egy külföldi diplomata részt vesz egy jogsértő rendezvényen, annak lehet következménye, például persona non grata minősítést kaphat, és távozásra szólítják fel.”
Hozzátette azonban, hogy ez politikai visszahatással járhat, mert a fogadó állam számíthat hasonló lépésekre más országok részéről.
Az EU-s és strasbourgi joggyakorlat fényében azt is megjegyezte: nem biztos, hogy a magyar kormány álláspontja a Pride jogsértő voltáról nemzetközi szinten is megállja a helyét. Így a figyelmeztetés inkább megelőző politikai gesztus, mint jogilag végiggondolt akció.
Fölösleges csaták – belpolitikai nyereség?
A műsorvezető felvetette: vajon megéri-e a kormánynak rendre nemzetközi konfliktusokat generálnia? Lattmann szerint ez tudatos stratégia:
„A magyar kormány abból indul ki, hogy a külföldi támadások politikailag hasznosíthatók a hazai kommunikációban.”
Az ilyen konfliktusokkal a kormány megerősítheti a „külföld bánt minket” típusú narratívát, ami visszatérő motívuma a belpolitikai kommunikációnak.
Amikor már nem éri meg
Ugyanakkor Lattmann rámutatott arra is, hogy nem minden konfliktus hoz hasznot:
„Más ügyekben láttuk, hogy ez a fajta politika visszaüthet, amikor például kártérítést kell fizetni nemzetközi cégeknek.”
A nemzetközi befektetésvédelmi pereket például nem lehet pusztán politikai haszonnal ellensúlyozni, hiszen azok konkrét pénzügyi veszteségeket is jelentenek. A diplomáciában azonban – mivel ritkák a pénzben kifejezhető károk – nagyobb a politikai mozgástér, és ezt ki is használják.
Kötelezettségszegési eljárások: nem csak Magyarországnak fájnak
A beszélgetés végén szóba került, hogy a nagykereskedelmi láncok az árrögzítés kapcsán az Európai Bizottsághoz fordultak. Lattmann elmondta:
„A Bizottság minden tagállam ellen indít eljárást, ahol jogsértést tapasztal, ez nem Magyarország-specifikus.”
Ugyanakkor a magyar kormány számára ezek az eljárások jól beilleszthetők a „Brüsszel ellenünk van” típusú kommunikációba.
Mérlegelni, de mi alapján?
Összegzésként Lattmann Tamás hangsúlyozta:
„Minden egyes esetben külön-külön érdemes mérlegelni, hogy mi az, amit érdemes balhéként bevállalni, és mi az, amit nem.”
A politikai tanácsadók feladata, hogy kiszámítsák: melyik konfliktus hoz szavazatot, és melyik kerül sokba.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
