„Reggel zörög, napközben bokaficam” – a belváros kihívásai Oláh János szemével
A PIRKADAT május 13-i adásában Breuer Péter vendége Oláh János, „a pesti polgár” volt, aki egykori szállodaigazgatóként és aktív belvárosi szereplőként osztotta meg tapasztalatait a főváros közlekedési, városképi és logisztikai kihívásairól. A beszélgetés középpontjában a belváros élhetősége, a közterek használata és az új beruházások hatásai álltak.
Egy város két arca: sétálóövezet nappal, teherforgalom hajnalban
Oláh János egyik legfontosabb problémaként a gyalogoszónák és új, díszköves sétálóterek kora reggeli „megzavarását” nevezte meg. Mint fogalmazott: „minden éremnek két oldala van”, hiszen a reggeli órákban az áruszállítók és a kukásautók elkerülhetetlenül megzavarják a lakók nyugalmát, sőt tönkre is teszik a frissen lerakott burkolatokat.
Szerinte a jelenlegi teherautós behajtási rendszer időkapui nem feltétlenül alkalmasak a város szövetének megóvására, hiszen „ezek a sétálóutcák nincsenek ilyen terhelésre alapozva”. Ugyanakkor elismerte: a kereskedelem működéséhez szükség van logisztikára, így a megoldást a pontosabb együttműködésben, előzetes logisztikai tervek egyeztetésében látja.
A megoldás: logisztikai terv, kiszállítás kézikocsival
A beszélgetésből kiderült, hogy a kerület egyes nagy vendéglátóegységeivel már megindult az egyeztetés. Az üzletek átadják saját logisztikai tervüket – mikor, milyen áru érkezik – a kerület pedig ezekhez próbálja igazítani a kijelölt rakodóhelyeket.
Oláh példaként hozta fel Londont és Olaszországot is, ahol „a kijelölt szállítózónák szentek, és ha egy perccel túlléped, elviszi az autót a lopó”. Mint mondta, nálunk is be kell vezetni a kijelölt zónák szigorúbb betartatását, valamint elterjeszteni az olyan megoldásokat, mint a kis kézikocsis szállítás, amivel a sétálózónák belső része is megkímélhető lenne a nehéz forgalomtól.
Fásítás vagy frusztráció? Zöldítés kontra parkolóhelyek
A zöldítés kapcsán is árnyalt képet festett. Miközben támogatja a növényesítést, és elismeri a fák szerepét a levegőminőség javításában, felhívta a figyelmet arra, hogy ezek gyakran parkolóhelyek rovására történnek. Mint mondta: „ez tényleg friss levegőt hoz, vagy csak gutaütést annak, aki nem tud megállni?”
A kerület stratégiája szerint minden új építkezés esetén – legyen az filmforgatás, közműcsere vagy szállodaépítés – a lakosság számára biztosítani kell a kieső parkolóhelyeket akár mélygarázsban, akár más módon. Erről a kerület időben tájékoztatja a lakókat.
A szállodaépítések csapdái – közlekedés és urbanisztika határán
Oláh János különösen érzékenyen érintette a szállodaépítések kérdését. Mint egykori szállodaigazgató, hangsúlyozta: az új szállodák akkor lehetnek városbarát fejlesztések, ha a vendégek fogadása és közlekedése is rendezett.
Rávilágított arra a problémára, hogy sok esetben „a vendégeknek több száz métert kell gyalogolniuk, mire elérik a hotelt, mert nincs megfelelő fel- és leszállóhely a buszoknak”. A megoldás szerinte az lenne, ha a szállodák építése során mélygarázsokat, saját parkolóhelyeket alakítanának ki, valamint előre biztosított buszleállók szolgálnák ki a turistaforgalmat.
A belváros jövője: türelem, együttműködés, realitásérzék
A beszélgetés során Breuer Péter és Oláh János is egyetértettek abban, hogy a belváros jövője nem dönthető el egyszeri politikai akaratból, hanem folyamatos párbeszédet igényel. Oláh szerint „a jó ötleteket nem szégyen átvenni máshonnan”, és kiemelte: minden szereplő – lakó, vendéglátós, turisták – érdekeit össze kell hangolni.
A belvárosi életminőség javítása nemcsak építészeti vagy logisztikai kérdés, hanem kulturális és szociális kihívás is. Az interjú végén Oláh ígéretet tett arra, hogy a belvárosi „erdősítésről” és hosszú távú zöldterületi tervekről is visszatér a stúdióba.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
