„Ha az ember nem tanul, nem tudja, mit látott otthon” – Oberlander Báruch szerint ezért életbevágó a tanulás Sávuotkor (is)
A PIRKADAT május 29-i adásában Oberlander Báruch rabbi a tóratanulás jelentőségéről, a sávuoti tanulási virrasztásról, valamint egy krakkói rabbi-konferencia tapasztalatairól beszélgetett M. Kende Péterrel. A beszélgetésben nemcsak az ünnep vallási tartalmáról esett szó, hanem a tanulás generációkon átívelő szerepéről, a kelet-európai zsidó élet állapotáról és arról is, miért nem lehet mindig a hagyományra hagyatkozni, ha nem értjük annak hátterét.
„Nem csak az a kérdés, hogy mit csinálunk, hanem hogy értjük-e, amit csinálunk”
Sávuot a tóratanulás ünnepe, és ez adott alkalmat arra, hogy Oberlander Báruch – akinek napi tanításait sokan követik Facebookon és WhatsAppon – kifejtse: „A tóratanulás olyan, mint az összes többi micva.” De nemcsak „egy a sok közül”: abban is egyedülálló, hogy minden szabad időt annak kell szentelni. „A többi micvának van időkerete: a tfilin tíz perc, az imádkozás fél óra, de a tanulás elvileg egész nap.”
A rabbi hangsúlyozta: nem lehet csak a hagyományra, a látott példákra hagyatkozni, mert „ha az ember nem tanul, nem tudja, hogy mit látott otthon.” Példaként említett egy ünnepi főzési szokást, amelyet valaki félreértett, mert nem vette észre, hogy az adott évben az ünnep más napra esett: „az ember azt hiszi, hogy tudja, pedig nem érti.”
Tanulás virrasztva, közösségben
Sávuot különlegessége, hogy a hagyomány szerint ezen az éjszakán virrasztással, tanulással ünnepelnek a zsidó közösségek. „Most vasárnap este fogunk virrasztani, sokáig fogunk tanulni” – mondta Oberlander, hozzátéve, hogy ilyenkor ő maga is mindig keres egy olyan témát, „ami a közösséget is érdekli, de engem is.”
A mostani választott téma két részből áll: „mi van akkor, ha valaki nem tudja, milyen nap van – minden nap szombatot tart? És a másik, hogy hol van a dátumvonal, ahol egyik nap átvált a másikba.” Ezek gyakorlati és teológiai dilemmák, amelyek jól mutatják, hogyan kapcsolódik a tanulás az élet valós kérdéseihez.
A tanulási esteken mindenki hozzászólhat: „kérdezni lehet, vitatkozni, kiegészíteni”, de a káosz elkerülése végett „a végső döntés mindig nálam van” – jegyezte meg derűsen a rabbi.
A tanulás jövője: a gyerekek
Oberlander egy különösen megható midrást is idézett: amikor Isten kezeseket kér a Tóráért, az ősatyák és próféták nem bizonyulnak elég jó biztosítéknak – „de a gyerekek igen. Mert az, hogy az idős ember tanul, az nem biztosítja a jövőt. De ha a gyerekek tanulnak, az már igen.”
E gondolatot lánya, Mussie – aki szintén tanít, saját műsorral jelentkezik rendszeresen a Heti TV-ben – úgy értelmezte: „az összes gyerek fog Tórát tanulni – ez biztosítja a jövőt.” A rabbi ezzel mélyen egyetértett: „ez nagyon tetszett nekem.”
Zsidó élet Lengyelországban – rétegekben, felfedezésekben
A beszélgetés második részében Oberlander a krakkói rabbi-konferencián szerzett tapasztalatait osztotta meg. Mint elmondta, két napot töltött el a találkozón, ahol több mint kétszáz rabbi vett részt, köztük Izrael jelenlegi és korábbi rabbijai is. A konferencián többek között a gyereknevelés témáját járták körül: „ha nem mutatunk utat a gyereknek, akkor elvész.”
A krakkói zsidóságról elmondta: „ma sok a réteg zsidó – lehet, hogy maga se tudja, hogy zsidó, csak felnőttként fedezi fel.” Sokan csak most szembesülnek a családi múlttal, és „anyai ágon kiderül, hogy zsidók.” A legtöbb zsidó élet Varsóban és Krakkóban zajlik, más városokban már csak alkalomszerűen működnek közösségek.
Kiemelte: új mikvét is építenek Krakkóban – az alapkövet épp most tették le a konferencia alatt, jelezve, hogy „a zsidóság mindig tovább megy.”
Auschwitz tanulsága: „nem lehet másokra számítani”
A konferenciát követően Oberlander Auschwitzba is ellátogatott, nem először. Mint elmondta, az érzés ilyenkor újra és újra felrázza: „amikor ősink ott álltak a kapuban, senkire nem tudtak számítani. Az összes nagy szájú világvezető el volt foglalva.”
Egy holland turista megkérdezte tőle, hogy fél-e: „nem, nem fogad el a félelem, de reálisan kell látni – nem lehet számítani arra, hogy mások megvédenek minket.”
A látogatás során szigorú szabályokkal is találkozott – csoport nélkül nem lehet bemenni, még ha csak öt perc a különbség. „Bennem mindig ott van a rossz érzés, hogy bárcsak ilyen szigorral sem engedték volna be annak idején az őseinket.”
„Tanával megy tovább a zsidóság”
A beszélgetés végén szó esett a nyári tervekről is: Oberlander két hetet édesanyjával tölt majd, de a napi tanítások nem maradnak el. Sőt, lehet, hogy mélyebb tanfolyamokat is szervez. És ahogy szokta, tanítani fog akkor is, „amikor úton jársz” – akár egy autóban Szlovákiában, akár a világ másik pontján.
„Ez a tóraadás lényege” – mondta zárásként. „Nemcsak olvasni, nemcsak hallani, hanem megérteni, megélni. Ez biztosítja a jövőt.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
