„Mindenek előtt a színház” – Kerekes-Katz Petra útja a HadSzíntér Színházig
A Hogy vagy? vendége Kerekes-Katz Petra volt, a Jókai utcai HadSzíntér Színház produkciós menedzsere és társalapítója. A beszélgetésből nemcsak egy fiatal, sokszínű budapesti színház portréja rajzolódott ki, hanem egy olyan pályaív is, amely a színészettől a színházvezetésig, a gyerekneveléstől az intézményalapításig vezetett – küzdelmekkel, tanulással és rendíthetetlen elhivatottsággal.
Egy színház a Jókai utcában
A HadSzíntér Színház repertoárja tudatosan sokszínű: kortárs darabok, zenés estek, irodalmi előadások, nagy létszámú produkciók és intimebb kamaradarabok egyaránt helyet kapnak. A válogatás nem véletlen: Petra szerint ma már nincsenek biztos receptek, a pandémia óta „semmi nem fekete-fehér”.
Színészi indulás, más irányú folytatás
Kerekes-Katz Petra a Shakespeare Színművészeti Akadémián végzett, zenés osztályban. Játszott a József Attila Színházban és a Holdvilág Kamaraszínházban is. Bár színésznőként indult, az élet másfelé vitte: két gyermek születése után érezte meg, hogy ez a pálya már nem feltétlenül várja vissza.
A Karinthy Színház mint igazi iskola
A sorsdöntő fordulópont a Karinthy Színház volt, ahol Karinthy Márton mellett dolgozott. Kezdetben marketingesként, majd egyre több feladatot vállalva vált nélkülözhetetlenné. Itt tanulta meg, mit jelent a színházat nem munkának, hanem életformának tekinteni.
„Találj ki egy fesztivált”
Egy emblematikus pillanatként idézte fel a Purim Fesztivál megszületését: amikor egy váratlan üres hét adódott, Karinthy Márton ennyit mondott: „Petra, találj ki egy fesztivált.” Hét nap alatt huszonegy produkciót szervezett meg – egyedül. Ez volt az a pont, ahol kiderült, hogy a színházszervezés nemcsak feladat, hanem hivatás számára.
Karinthy Márton vezetői öröksége
Petra szerint Karinthy Márton „egyszemélyes vezető” volt, határozott, de soha nem bántó. Mindent a színház alá rendelt, és ezt várta el a környezetétől is. Ha valami komoly gond volt, az e-maileket már így írta alá: „Dr. Karinthy Márton”.
A legfontosabb tanítása az volt: „mindenek előtt a színház, mindenek előtt a színész”.
Felnövés krízishelyzetekben
Két meghatározó „felnövéstörténetről” beszélt. Az egyik, amikor kisfia, Ábel újszülöttként szepszissel került lélegeztetőgépre. A másik Karinthy Márton halála után következett: hónapokon át egyedül vitte a színházat, három bemutatót szervezett meg rendkívüli lelki és szakmai nyomás alatt.
A pandémia mint furcsa menedék
A Karinthy Színházból való távozás idején érkezett a pandémia. Bár kívülről összeomlásnak tűnhetett, Petra számára a bezártság paradox módon menedék lett: a család együtt volt, az idő lelassult, és ezt „csodálatos időszakként” élték meg.
Új kezdet Földvári Péterrel
A következő fejezet Földvári Péter telefonhívásával indult. Régi munkakapcsolatuk és kölcsönös bizalmuk alapozta meg az ügynökséget, majd később a HadSzíntér Színház létrejöttét. Petra eleinte óvatos volt, sőt többször kérte, hogy ne vágjanak bele, de végül a lelkesedés és a hit győzött.
Színházcsinálás állami támogatás nélkül
A HadSzíntér gyakorlatilag állami támogatás nélkül működik. A jegybevétel, a befogadott produkciók és a bérlések tartják életben az intézményt. Petra szerint ez folyamatos számolást, alkalmazkodást és küzdelmet jelent – de nem opció a feladás.
Hogyan születik a repertoár
Az előadásokat gyakran „megtalálják” a színházat. Így lett az első bemutató a Meg se kínáltak Bödőcs Tibor szövegeivel, Thuróczy Szabolcs főszereplésével. A döntéseknél egyszerre számít az érték és a fenntarthatóság: mindig kell egy „szerelemdarab”, amelyet a többi eltart.
Munkamánia és alkotókedv
Petra saját magát projektőrültnek és munkamániásnak nevezi. „Amikor kinyitom a szemem, már timeline-ban gondolkodom” – mondja. Ha nincs feladat, szenved, ezért mindig új projekteket talál ki.
Az olvasótábor mint szívügy
Az egyik ilyen projekt a HadSzíntér olvasótábora. Gyerekkori táborélményekből, az olvasás szeretetéből és a Móra Kiadóval való együttműködésből született meg. Nem egyszerű „ülünk és olvasunk” tábor: kulturális programok, múzeumok, zene és közösségépítés jellemzi.
A legnagyobb siker számára az volt, amikor egy „kütyüfüggő” kisfiú a tábor végén azt mondta: „jövőre is vissza szeretnék jönni”.
Küzdelem, amit nem lehet abbahagyni
Kerekes-Katz Petra szerint a siker nem hullik az ember ölébe. Karinthy Mártontól tanulta meg, hogy „nem lehet föladni”, akkor sem, amikor minden ellene szól.
A beszélgetés végére egy olyan szakember képe áll össze, aki nem reflektorfényben, hanem a háttérben dolgozva formálja a kortárs magyar színházi életet – szenvedéllyel, felelősséggel és rendíthetetlen hittel abban, hogy a színháznak ma is van értelme.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
