„Hat évtized, hat kontinens” – Benedek László szerint az utazás önismereti gyakorlat is
A Heti Libazsír vendége Benedek László pszichiáter volt, Benedek Elek dédunokája, aki legújabb könyve, a Hat évtized, hat kontinens apropóján érkezett a stúdióba. A földkerülő történeteket tartalmazó kötet azonban csak kiindulópontja volt egy sokkal tágabb beszélgetésnek: utazásról és gyökértelenségről, külföldi újrakezdésről hatvanéves kor felett, a pszichoszomatikus betegségekről, valamint arról, mit jelent idegenként élni Európában.
Az utazás mint életforma
Benedek László életében az utazás nem hirtelen jött szenvedély. Gyerekkorától jelen volt, először családi keretek között, később egyre tudatosabban. A Hat évtized, hat kontinens című könyv ennek az élethosszig tartó mozgásnak az összegzése, amely részben a közösségi médiában megjelent szövegekből nőtt ki. A fotókhoz írt rövid történetek idővel önálló életre keltek, és egy olyan kötetet eredményeztek, amely nem útikönyv, hanem személyes élménygyűjtemény.
Az utazás Benedek szerint nem csupán helyváltoztatás, hanem kilépés a komfortzónából. Új helyzetekben az ember óhatatlanul önmagával is találkozik, és ez az önkeresés legalább annyira része az útnak, mint a városok, tájak vagy kultúrák megismerése.
Táj, város és belső rezonancia
A beszélgetésben hangsúlyosan megjelent az a gondolat, hogy nem mindenki ugyanarra reagál az utazás során. Van, akit a természet, másokat a városi lüktetés ragad meg. Benedek Lászlót mindkettő vonzza: egyszerre érdekli a táj és a nagyváros. Saját élményei szerint a környezet gyakran belső tartalmakat tükröz vissza, mintha az ember a saját lelki állapotát vetítené rá a látványra.
Ezért válhat egy folyó – például a Duna – többé egyszerű földrajzi jelenségnél, és ezért tud egy metropolisz, mint Saigon vagy Bangkok, elementáris élményt nyújtani pusztán a lüktetésével, a ritmusával, az emberáradattal.
Hol lehetne élni – és hol nem?
Az utazások óhatatlanul felvetik a kérdést: hol tudna az ember élni? Benedek László számára több ilyen hely is létezik, még ha ezek inkább vágyfantáziák is. Mauritiust „tündérszigetként” írja le, ahol a természet közelsége és a komfort egyszerre van jelen. Aruba a „boldog sziget”, ahol az állandó jó idő és a tenger adja az életminőség alapját. A nagyvárosok közül Hamburg és New York lüktetése hagyott benne mély nyomot.
Ezek a gondolatok azonban nem puszta ábrándok: Benedek László valóban elhagyta Magyarországot, és hatvanéves kora után Németországban, majd Ausztriában kezdett új életet.
Kivándorlás családi láncreakcióban
A külföldre költözés nem egyetlen döntés eredménye volt, hanem egy hosszabb folyamaté. A gyerekek tanulmányai, majd munkája, a feleség – Göncz Kinga – nemzetközi politikai szerepvállalása fokozatosan vezettek oda, hogy Benedek László egyedül maradt itthon. Ekkor döntött úgy, hogy ő is megpróbálkozik a külföldi munkával.
Németországban egy pszichoszomatikus klinikán kezdett dolgozni, idegen nyelvi és kulturális közegben, ami önmagában is komoly kihívás volt. Tapasztalata szerint a pszichiátria hiányszakma, így a szakmai befogadás könnyebb, az emberi és nyelvi beilleszkedés azonban sokkal nehezebb.
Pszichoszomatika: vélelem és tapasztalat határán
A klinikai munka során Benedek László a pszichoszomatikus betegségek világával foglalkozott. Ezek azok az állapotok, amelyeknél a lelki terhelés testi tünetekben jelenik meg. Bár tudományos értelemben gyakran csak vélelmek állnak rendelkezésre az ok-okozati összefüggésekről, a mindennapi orvosi tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a stressz és a trauma kézzelfogható módon hat a testre.
Különösen emlékezetes számára az anya–gyermek részleg működése, ahol a páciensek gyerekeivel együtt kaptak ellátást. Az, hogy a gyermekekről gondoskodtak, iskolájuk és óvodájuk volt, lehetővé tette, hogy az anyák valóban a gyógyulásra koncentráljanak. Ez a szemlélet éles kontrasztban áll a magyar ellátórendszer tapasztalataival.
Magyar páciensek külföldön
Ausztriában működő magánrendelésén páciensei túlnyomó többsége magyar. Tapasztalata szerint sokan úgy vágnak bele a külföldi életbe, hogy alábecsülik a nyelvtudás és a kulturális beilleszkedés jelentőségét. A munka gyakran megvan, a megélhetés biztosított, de hiányzik a közeg, a baráti háló, az otthonosság érzése.
„Az ember a bőrét magával viszi” – vallja Benedek László, aki szerint a lelki problémák nem tűnnek el attól, hogy valaki országot vált. Sőt, a gyökértelenség és az elszigeteltség új tüneteket is felszínre hozhat, az alvászavaroktól a szorongásig.
Idegenség Európában
Több mint egy évtized külföldi élet után Benedek László sem érzi magát teljesen odatartozónak. Úgy látja, hogy a munka adja meg azt a keretet, amelyben az embernek helye van egy társadalomban. Amikor ez megszűnik, az idegenség érzése felerősödik, különösen idősebb korban.
Ez az élmény összecseng a könyv alapgondolatával: az utazás és a költözés nemcsak szabadságot ad, hanem kérdéseket is felvet identitásról, kötődésről és arról, hol van az otthon.
Úton maradni
A Hat évtized, hat kontinens nem lezárás, hanem pillanatfelvétel. Benedek László terveiben még szerepel Patagónia, de kisebb, elérhetőbb célok is, mint Tallinn. Az utazás nála nem menekülés, hanem kíváncsiság, és – pszichiáterhez méltó módon – folyamatos önvizsgálat.
A Heti Libazsír beszélgetése így nemcsak egy könyvről szólt, hanem egy életstratégiáról: arról, hogyan lehet mozgásban maradni térben és gondolatban akkor is, amikor az ember már mögött tud hat évtizedet és hat kontinenst.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
