„Egy fénylő pont a végén” – Fenyvessy Éva, akit Honthy Hanna sem tudott eltakarni
Szegvári Katalin vendége ezúttal Nemlaha György volt, aki nemcsak íróként, szerkesztőként, rendezőként, hanem tanúként és barátként is idézte fel Fenyvessy Éva – azaz „Finci” – életét. A „Hogy vagy?” című műsor rendhagyó epizódjában egy elfeledett csillag élettörténete elevenedett meg: egy olyan művésznőé, aki ragyogott a 30-as évek magyar filmvásznán, de akit később mellőzés, intrikák és emberi fájdalmak próbáltak megtörni – hiába.
A román megszállástól a kabaré színpadáig
Fenyvessy Éva élete rögtön kalandos fordulattal indult: gyerekkorát Déván töltötte, ahonnan családja az impériumváltás után menekült el, miután édesapja nem volt hajlandó felesküdni a román államra. Hónapokat töltöttek egy vagonban Albertirsán, majd Pécsre kerültek, ahol egy szigorú egyházi iskola tanulója lett – de az ének és a színpad már korán magához vonzotta.
Első színházi élményét egy vasárnapi matinén szerezte, ahová operaénekesnő édesanyja csempészte be – majd azonnal ki is rúgták az iskolából, miután lebuktak. Ezután Pestre került, ahol a Király Színház főrendezője, Tihanyi Vilmos biztatására kezdett statisztálni – először egyetlen mondattal a Fehér Ló című darabban.
Hippolyt, a lakáj – és a filmsztár születése
Az áttörést a „Hippolyt, a lakáj” című film hozta, amelyet Székely István rendezett, Nótí Károly írt, és amelyben Fenyvessy Terka szerepében tűnt fel. A dal, amely örökre bevésődött a magyar filmemlékezetbe – „Köszönöm, hogy imádott, hogy rám így vigyázott…” – nemcsak fülbemászó dallam, hanem egy színésznő hangjának és jelenlétének diadala volt. Nemlaha emlékeztetett: a magyar változat csak mellékesnek készült a német piacra szánt főverzió mellett – de a hazai verzió lett a siker, a német pedig megbukott.
„A stáb gumitalpú cipőben mozgott a felvételen, hogy ne legyen zaj. Nem volt playback, minden élőben ment” – idézte Finci szavait Nemlaha.
Honthy Hanna árnyékában
A Finci karrierje során talán a legnagyobb akadályt Honthy Hanna jelentette – egy másik színésznő, akivel sorsuk rendre keresztezte egymást. Honthy riválist látott benne, és mindent elkövetett, hogy ellehetetlenítse: kivágatta a szövegeit, megvétózta a szerepeit, még a hajszínt is megszabta – „csak feketére festett hajjal léphet fel”, hogy ő maradhasson az egyetlen szőke sztár a színpadon.
Finci azonban nem csak túlélte mindezt, hanem még a közönség rokonszenvét is elnyerte. Egyik előadáson a közönség a „rejtélyes fekete nő” után kutatott a műsorfüzetben – épp a Honthy által kierőszakolt megkötés miatt.
Filmek, szerepek, szerelmek
A Hippolyt sikere után számos film követte – többek közt a „Mosolyogni tessék” vagy a „Magyar sasok” –, de a pálya egy ponton megtört. A háború és a politikai átrendeződés nem kedvezett a régi rendszerből jött, de politikailag nem „megbízható” színészeknek. Férje, Rác László elhagyta őt Honthy Hannáért, akit aztán feleségül is vett. Ez különösen fájdalmas pont volt Finci életében – Honthy ugyanis a szerepeit is, a szerelmét is elvette.
És ekkor jött az újabb megalázás: a „Tündérlaki lányok” egyik szerepét, amelyet eredetileg Honthynak szántak, végül mégis Fenyvessy kapta – de csak azért, mert Honthy nem volt hajlandó „háromgyerekes anyát” játszani. Az irónia: Finci alakítása óriási sikert aratott.
„Áldott jó lélek” – a mellőzöttség évei
A pálya második fele inkább a mellőzöttségről szólt: kisebb szerepek, másodszereposztások, és sokszor Honthy helyettesítése a tévéfelvételeken. Ugyanakkor emberileg sosem tört meg: három éven át ápolta súlyosan beteg férjét, éjszakákat töltött gipszágy mellett, majd könyvelőként dolgozott egy áruházban.
Nemlaha idézte fel: „Ő tényleg egy valóságos csoda volt. Amin átment, és még mindig megőrizte a kedélyét, az optimizmusát – az valami egészen példátlan volt.”
Egy fénylő pont a végén
Az újrafelfedezés pillanata a 80-as években jött el. Márkus László mesélte Nemlahának, hogy a Filmarchívumban meglátta Fenyvessy Évát, aki épp a saját filmjét nézte – és könnyezett. Ezután hívták meg egy nosztalgiaműsorba, ahol telt ház, vastaps és meghatottság fogadta. Később Nemlaha portréfilmet is készített róla.
„Zokogott, amikor lejött a színpadról. Ilyenkor érzi az ember, hogy valami jót tett” – mondta.
Fenyvessy Éva életének utolsó szakaszában már csak egyetlen felvétele maradt: a televízió számára készült „Boccaccio” operettfelvétel, amelyben ő helyettesítette a külföldön tartózkodó Honthyt. A televízió ezzel zárta le a színpadi karrierjét – ő pedig szeretetben és emlékekben gazdagon ment nyugdíjba.
A példa, amely ma is érvényes
Fenyvessy Éva története egy letűnt korszak története – de benne rejlik valami örök. A tehetség, amely utat tör, a rivalizálás, amely néha kicsinyes, de mindig emberi, és a tartás, amely minden próbán átsegít.
Nemlaha György emlékező szeretete, történetei és finom iróniája nemcsak Fenyvessy Évát, hanem egy egész korszak színházát is újra életre hívják. És miközben az adás végén elhangzik a „Tükör-dal”, talán nemcsak egy nő, hanem egy egész generáció néz vissza saját múltjára – méltósággal.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
