„Imi, mondj egy verset!” – Csuja Imre az életről, pályáról és a küldetésről
Csuja Imre Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának tagja, neve sokak számára a nevetés szinonimája – elég, ha csak a „mi kis falunk” Karcsi bácsijára gondolunk. Pedig ő maga mindig is klasszikusokra vágyott, Shakespeare-szerepekről álmodott. Szegvári Katalin műsorában, a Hogy vagy? című beszélgetéssorozatban nemcsak pályája csúcsairól és mélypontjairól mesélt őszintén, hanem arról is, hogyan lett a szomszédok pletykáit megszakító kisfiúból Magyarország egyik legszeretettebb színésze.
Hajdúnánástól Shakespeare-ig – a pálya kezdetei
Csuja Imre gyerekkora nem színházi kulisszák között zajlott: „Anyám varrónő volt, apám asztalos. Azt szerették volna, ha tanár leszek.” Az irodalom és a színjátszás iránti szenvedély azonban már ötévesen megmutatkozott: „A nagyanyám elkezdett verseket tanítani. Amikor a tanyán kifogytak a pletykákból és a kukoricamorzsolásból, mindig azt mondták: ‘Imi, mondj egy verset!’” Ez az élmény – hogy embereket meg lehet érinteni szavakkal – alapozta meg egész pályáját.
A színészi elhivatottság végül 17 éves korában kristályosodott ki: „Egy orosztanárnő – aki nem is tanított – azt mondta: ‘Csuja, miért nem megy maga színésznek?’” A válasz azonnal jött: miért is ne?
A főiskolától a sírkövekig – túlélés és elhivatottság
Csuja Imre a főiskolán Simon Zsuzsa osztályába járt, akinek legfontosabb tanítása az volt, hogy „nem lesz versengés és rivalizálás, mindenki játszhat”. A pályakezdés azonban nehéz volt. „Volt, hogy próba után sírkövet hordtunk ki temetőkbe, hogy kiegészítsük a fizetést.” Később sapkát is árultak a feleségével az Őrs vezér terén: „Sturber Andrea nézett rám: ‘Egy színész erre rászorul?’ Mondtam: ‘Három gyerekkel, igen.’”
A nehézségek ellenére sosem érzett szégyent. „Örömmel töltött el, hogy nem a büfében piálok, hanem dolgozom. Büszke voltam, hogy kenyeret tudok keresni.”
Szinkron, Karcsi bácsi és az örkényi évek
A nagy áttörés a szinkronnal jött: „Két évig tömegeztem, aztán megkaptam az első nagy epizódot, és másnap már Peter Ustinov magyar hangja voltam.” A „mi kis falunk” Karcsi bácsija szerep, bár sokan emiatt ismerik, csak egy kis szelet Csuja Imre pályájából: „Olyan kisgyerek rajongóim vannak, akik a nyakamba ugranak az utcán. Ez ajándék.”
A legfontosabb szakmai otthon azonban az Örkény Színház lett, ahol Mácsai Pál hívására 22 évvel ezelőtt szerződött: „Azt mondta, számol háromig, és ha addig nem mondok nemet, szerződés van. A hármasnál igent mondtam.”
Versmondás mint küldetés – „Az úr érkezése”
Csuja Imrének különleges kapcsolata van a költészettel. Önálló estje, az „Imi, mondj egy verset” már 15 éve járja az országot: „Nem a pénzről szól. Az a csillogás a szemekben… az mindenért kárpótol.” A műsorban egy rövid, mégis megrázó Ady-verssel búcsúzott a nézőktől: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten…”
Most pihen, de nem tűnik el
A következő évadban nem vállal új szerepet az Örkény Színházban, de korábbi szerepei tovább élnek. Vidéken is fellép versműsoraival: „Ha szabad vagyok aznap, beülök a kocsiba, és megyek. Ez már hobbi, de valahol misszió is.”
Csuja Imre útja nem volt könnyű, de minden lépése tanulságos. Megtanít arra, hogy a tehetség mellé kitartás, emberség és alázat is kell – és hogy a legnagyobb színészek is kezdték valahol, egy kukoricamorzsolás szünetében, amikor csak annyit mondtak nekik: „Imi, mondj egy verset.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
