„A színpadon ülök, és semmit sem csinálok – de az egész világ megmozdul”: Hirtling István a Heti Libazsírban
A Heti Libazsír legutóbbi adásának vendége Hirtling István színművész volt, akit Szegvári Katalin és Rangos Katalin kérdezett pályájáról, szerepeiről, tanárairól és a színház iránti szenvedélyéről. A beszélgetés mélyebb rétegei mögött ott rejlett a színház szeretetének, a mesterség iránti alázatnak és a hivatás tudatos építésének tanulságos története.
Életre szóló kihívás a tolószékben
Az „Életrevalók” című darab, amelyet Hirtling István immár nyolc éve játszik a Játékszínben, különösen közel áll a színészhez. A mozgássérült főszereplő alakítása nem csupán fizikai, hanem mentális kihívás is volt számára. Mint elmesélte, a próbafolyamat alatt két hónapon át naponta több órát töltött tolószékben, hogy elsajátítsa a mozdulatlanság hitelességét. „A kollégákat megkértem, hogy ha szomjas vagyok, hozzanak egy pohár vizet, mert nem mozdulhatok.”
A francia film alapján készült előadás magyarországi adaptációja roma karakterrel gazdagodott, és az Igazgyöngy Alapítvány fiataljainak rajzai díszítik a díszletet. A produkció Hirtling szerint olyan történet, amely „kilépés után máshogy láttatja velünk a világot: ha meglátunk egy gurulós székben ülő embert, nem megyünk el mellette szó nélkül.”
A „szórakoztatóipari napszámos” identitása
Hirtling karrierje során számos színházban megfordult: Nemzeti Színház, Madách, Új Színház, Vörösmarty Színház – mindenhol otthagyta a névjegyét. Saját meghatározása szerint „szórakoztatóipari napszámosként” indult, ám rendezői nem hagyták, hogy csak ebben a skatulyában maradjon. „Olyan szerepeket kaptam, amelyek kizökkentettek a komfortzónámból. Szerencsém volt, hogy nem hagytak békén.”
Kiemelte Valló Pétert mint egyik legmeghatározóbb mesterét, aki megtanította, hogyan lehet „egy mondaton belül is kibillenteni a néző érzelmi állapotát”.
Színészi határok: humor és tragédia között
A színész sokoldalúsága bizonyítékául felidézte a „My Fair Lady” Higginse szerepét, amelyet Székesfehérváron alakított Radnay Csilla és Almási Éva partnereként. „Nekem nem Elizával kellett harcolnom, hanem saját magammal” – mondta, hozzátéve, hogy a szerepben Gábor Miklós inspirációja is ott volt, akit gyerekként látott a darabban. Mint elmondta, „Higgins nem páváskodik, hanem sodródik egy kapcsolatba, amibe belepusztul”.
Filmek, vizsgafilmek, és egy különleges Márai-sorozat
Bár filmekre ritkábban hívják, a színész szívesen vesz részt vizsgafilmekben. „A fiatalok frissen tartanak. Ha utánanéznek, hogy kell egy jóvágású apát vagy nagypapát játszatni, és engem hívnak, akkor örömmel megyek.”
Tíz éve Mészáros Tibor irodalomtörténész biztatására indította el Márai Sándor életművét feldolgozó sorozatát. Április 7-én a Várkert Bazárban új előadással jelentkeznek, „Márai és Lola” címmel, Györgyi Anna közreműködésével, Tárkány-Kovács Bálint zenéjével.
A pálya széléről bekiabálva
Hirtling István ma is aktív: a „Vándorkutya” a Vígszínházban, a „Csárdás és démonai” ugyanott, és a „Nyolc nő” a Játékszínben – mind futó előadásai. Két gyermeke nem követi a pályáját, „rendes becsületes polgári életet élnek”, mondja nevetve.
67 évesen sem érzi magát fáradtnak, noha ő is tapasztalja, hogy „a külső adottságok idővel megváltoznak, és egyes szerepek már nem jönnek szóba”. A Lear király azonban még várat magára. „A Lear mindig messze volt. Most se érzem, hogy közel lenne.”
A műsor végén Szegvári és Rangos Katalin megjegyezte: különleges volt Hirtling Istvánt épp a színházi világnapon vendégül látni – még ha a műsort a nézők két nappal később láthatták is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
