Rendben, készítem az olvasmányos, bevezetővel és alcímekkel tagolt összefoglalót a Világ Zsidó Szemmel 2025. március 24-i adásáról. Hamarosan küldöm.
Aggodalmak, háborúk, választások – Zsidó szemmel a világ ügyeiről
A Heti TV Világ Zsidó Szemmel című kibeszélő műsorának március 24-i adásában Seres Attila műsorvezető állandó beszélgetőtársaival – M. Kende Péterrel, Kovács Andrással és Gyarmati Istvánnal – ezúttal is a legégetőbb világpolitikai és biztonságpolitikai kérdéseket járta körül. A fókuszban ezúttal is a gázai helyzet, az izraeli belpolitika, a német hadsereg újjáépítésének dilemmái, valamint a balti államok biztonságát érintő orosz fenyegetés állt.
Gáza: pokol vagy propaganda?
A beszélgetés elején a gázai események kaptak központi szerepet. Az izraeli hadsereg újabb, kiterjedt hadműveleteit elemezve a résztvevők kiemelték: a gázai egészségügyi minisztérium által közölt 50 000-es halálos áldozatszámot erősen kétségesnek tartják. Gyarmati István szerint „ez egy propaganda hadjárat, aminek sajnos a világ be szokott dőlni”, hiszen a számok nincsenek semmilyen objektív módon alátámasztva, ahogy a „meggyilkolt újságírók” egy része is bizonyíthatóan Hamasz-harcos volt. Kérdésként merült fel: valóban maradt-e még stratégiai célpont, amit bombázni lehet?
A jelenlegi izraeli katonai fellépés kapcsán felmerült, hogy a Netanjahu-kormány talán végleg lemondott a még életben lévő túszokról, és elsődleges céllá a Hamasz teljes felszámolása vált. A beszélgetés résztvevői ebben egyetértettek, hozzátéve: „úgy tűnik, meghozták végül azt a döntést, hogy nem lehet mind a két célt egyidejűleg megvalósítani.”
A palesztin hatóság és a Hamász viszonya
Szóba került, hogy a ciszjordániai palesztin hatóság is a Hamasz felelősségét firtatja a kilátástalan helyzet miatt. A felszólításuk: adják át a hatalmat, mert ezzel kockáztatják a palesztin jelenlétet Gázában. A szereplők hangsúlyozták: Mahmúd Abbász vezetése évek óta formális hatalom nélküli szereplő, akit „már a múzeumba kellene rakni”, és akinek létezését Izrael tulajdonképpen csak azért tűri meg, mert így mélyül a szakadék a Hamasz és a Palesztin Hatóság között.
A beszélgetés során vita alakult ki arról is, hogy Izrael milyen mértékben finanszírozta közvetlenül vagy közvetve a Palesztin Hatóságot, illetve a Hamaszt. Kende Péter megfogalmazása szerint: „meg lett vásárolva, már bocsánat a kifejezésért”, vagyis a hatalmi alkuk rendszere tartotta fent a jelenlegi, ellentmondásos struktúrát.
Miért nem fogad be senki palesztinokat?
A résztvevők hosszabban vitatták, hogy miért nem merül fel a palesztin menekültek európai vagy arab országok általi befogadása. Gyarmati István világosan fogalmazott: „azért nem akarják őket befogadni, mert kutyának se kell egy csomó ember, akit el kell tartani, sok-sok terrorista van közöttük.” M. Kende Péter hozzátette: „gyakorlatilag alig választható el a népességtől a terrorista”, utalva a több generáción átívelő indoktrinációra.
A palesztin jelenlét gázai megtartására való hivatkozás szerinte álságos: „nem gázai szülőföldért élnek-halnak, hanem az egész Palesztináért, ami gyakorlatilag egész Izraelt magába foglalja.”
Belpolitikai feszültségek Izraelben
A háborús helyzet közepette újra fellángoltak a belpolitikai feszültségek is. Tel-Avivban ismét több tízezres tüntetések zajlanak, amelyek követelései sokrétűek: a túszok szabadon engedésétől a kormány korrupciós ügyeinek feltárásán át a Netanjahu-ellenes fellépésekig. M. Kende Péter szerint „vannak hivatásosnak tűnő csoportok, amelyek bármi ellen képesek kivinni tízezreket”, ugyanakkor hozzátette, hogy a százezres tömeg azért mindig „revelációként” hat.
Bár a közvélemény-kutatások szerint egyik politikai oldal sem tudna jelenleg egyértelmű többséget szerezni, a résztvevők szerint Naftali Bennett hallgatása és esetleges visszatérése a jövő egyik kulcsfontosságú kérdése lehet.
Német újrafegyverkezés: kell-e félni?
A német védelmi miniszter egy friss nyilatkozata is erős vitát váltott ki. Eszerint ha az ukrajnai háború nem tart el 2030-ig, akkor Európa nem lesz képes felfegyverkezni, és „világháború fenyeget.” A résztvevők többsége nem látta logikusnak ezt az érvelést. Kende Péter szerint viszont „ha van külső fenyegetettség, akkor miért ne erősítsék meg a hadsereget? A németek Európa vezető állama, nekik kell.”
Seres Attila azonban aggodalmát fejezte ki: „Nektek semmi aggályotok nincs, hogy a németek már megint a külső veszélyre hivatkozva Európa legerősebb hadseregévé akarják fejleszteni magukat?” Gyarmati István szerint ezek a félelmek túlzóak, és emlékeztetett: „ez a Németország nem az a Németország.”
Balti államok – újabb puskaporos hordó?
A beszélgetés végén az orosz kisebbségek helyzetére terelődött a szó, különösen a balti államokban. Felmerült a kérdés: lehet-e, hogy a balti orosz kisebbség lesz az újabb ürügy egy orosz agresszióra, ahogy korábban a szudétanémetek? A beszélgetés során többen hangsúlyozták: bár valóban vannak jogi problémák, ezek nem feltétlenül eredményeznek majd konfliktust – kivéve, ha a NATO nem reagál egységesen.
Kovács András úgy vélte: „ha Putyin azt látja, hogy nem megy oda a NATO, akkor megkísérelheti.”
Törökország: Erdogan újabb próbája?
A műsor zárásaként röviden szóba került a török belpolitikai válság is. A letartóztatott isztambuli főpolgármester, Ekrem İmamoğlu esete, a diplomájának visszavonása, illetve az ellenzék egyesülési esélyei mind olyan kérdések, amelyek még komoly fejleményeket hozhatnak a következő hetekben.
A műsor zárógondolata Seres Attilától: „jövő héten innen folytatjuk, és ha élvezték, ha nem, kommenteljenek a YouTube-on – aggódni pedig továbbra is velünk lehet a legjobban.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
