Volt Egyszer – Sebes György műsora: Gyuricza Péter második rész
Sebes György Volt Egyszer című műsorának folytatásában Gyuricza Péter, a rádiózás és televíziózás világából ismert újságíró, író és szerkesztő mesélt pályájának alakulásáról, könyveiről és azokról a különleges élettörténetekről, amelyeket megörökített. A beszélgetés középpontjában a disszidensek, emigráció, történelmi dokumentáció és a magyar kitüntetések története állt.
Az írás és dokumentálás küldetése
Gyuricza Péter szerint ő nem tekinti magát írónak, mert nem fikciós történeteket alkot, hanem mások történeteit dokumentálja. „Én inkább egy alkalmazott szerkesztő vagyok, aki mások élettörténetét örökíti meg” – fogalmazott. Az oral history, azaz a történelmi interjúk és emlékek megőrzése számára kiemelten fontos, mert úgy véli, hogy ezek az emberek egyedi, pótolhatatlan tapasztalatokat hordoznak.
„Idősek ezek az emberek, meg fognak halni, és elviszik a történetüket. Az én dolgom, hogy ezeket megőrizzem az utókor számára” – mondta Gyuricza.
Visszidensek – A hazaút történetei
A beszélgetés egyik kiemelt témája a „visszidens” szó és fogalom volt, amelyet Guricza Gábor alkotott meg. A szó azokat jelöli, akik évtizedek emigráció után visszatérnek Magyarországra, vállalva az újrakezdés nehézségeit.
Gyuricza Péter elmesélte, hogy az emigráció soha nem volt könnyű, és azok, akik elhagyták az országot, sokszor hosszú éveken át szenvedtek menekülttáborokban vagy alulfizetett munkákban. Különösen az 1940-es és 1950-es évek disszidálói kerültek nehéz helyzetbe.
„Sokan azt gondolták, hogy a tejjel-mézzel folyó Kánaánba érkeznek, de négy-öt évig menekülttáborokban vegetáltak, miközben a szakmájukban nem dolgozhattak” – mesélte Gyuricza.
Az emigráció második hullámában, főként az 1956-os forradalom után, sokan kétszintű kivándorlást választottak: először Dél-Amerikába, majd az Egyesült Államokba vagy Kanadába költöztek, amikor lehetőségük nyílt rá.
Az identitás és a haza fogalma különösen érdekes volt számára: „Egy 80 fölötti néni Cordobában magyarul álmodik, gondolkodik és imádkozik, de soha életében nem járt Magyarországon” – mesélte.
A magyar emigráció megosztottsága
Gyuricza Péter egy másik érdekes aspektusra is rávilágított: az emigráns közösségek gyakran megosztottak voltak politikai és társadalmi különbségek miatt.
„Argentínában például a két fő emigráns csoport – a Horthy-korszakból érkezett konzervatívok és a zsidó közösség – nem álltak szóba egymással. Az egyik csoport azokat fasisztáknak tartotta, a másik pedig őket csak zsidóknak nevezte” – mesélte, hozzátéve, hogy az emigráció története mindig összetettebb, mint ahogy elsőre gondolnánk.
Marosi Ferenc, az utolsó magyar királyi követ
Egy másik érdekes történet Marosi Ferencről, Horthy Miklós egykori diplomatájáról szólt, aki nem volt hajlandó a kommunista magyar külügyminisztériumnak dolgozni, ezért Spanyolországban maradt.
„Franco idején Madridban egy bezárt magyar királyi követség állt, rajta egy lakattal. Habsburg Ottó közbenjárására Franco engedélyezte, hogy az emigráció képviseletében újranyissák, így Marosi Ferenc lett Magyarország utolsó királyi követe, egészen a rendszerváltásig” – mesélte Gyuricza.
A magyar kitüntetések története – Kossuth-díj és Corvin-lánc
Gyuricza Péter alapos kutatómunkával dolgozta fel a Kossuth-díj és a Corvin-lánc történetét, amely könyveiben jelent meg.
A Kossuth-díjról szóló könyvében az összes díjazott eredeti indoklását közölte, nem pedig azokat a „szépen átírt” verziókat, amelyek később megjelentek.
„Az eredeti indoklások sokkal őszintébbek és informatívabbak. Például egy korabeli díjazottnál még az is szerepelt, hogy ‘sztahanovista módszerekkel elért teljesítményéért’” – mesélte.
A Corvin-lánc történetének feldolgozása szintén monumentális munka volt: „700 fotóval dolgoztam, és minden díjazottról négyoldalas portrét írtam. A kutatás során a parlamenti és kormányzati jegyzőkönyveket is átnéztem, hogy teljes képet adhassak a díj történetéről” – mondta.
A Viszkis – Egy szökés története
Gyuricza Péter egyik legismertebb könyve a Viszkis Attiláról szóló életrajz, amely az Ambrus Attila szökése utáni időszakot dolgozza fel.
„Engem nem az érdekelt, hogy hogyan rabolt ki 40 bankot, hanem az, hogy hogyan készült a szökésére, és mi történt vele utána” – mondta.
A könyv megírásához párhuzamos interjúkat készítettek: míg Ambrus Attila a börtönben írta le saját emlékeit, addig Gyuricza Péter és csapata azokat az embereket is felkereste, akik áldozatai vagy üldözői voltak.
„Az egyik érdekesség az volt, hogy Ambrus kiválóan fogalmaz. Az ő visszaemlékezései rendkívül olvasmányosak, tele feszültséggel” – tette hozzá.
Győrffy Miklós – Egy rádiós legenda élete
A beszélgetés végén Gyuricza Péter Győrffy Miklós, az ismert rádiós és televíziós szakember életrajzi könyvéről mesélt.
„Nem szobrot akartam faragni, hanem az embert akartam bemutatni. A könyvben nemcsak a kollégái, hanem a lánya, Orsi is megszólal, aki egyszerre volt a lánya és a beosztottja a főiskolán” – mesélte.
Gyuricza Péter pályája és munkássága a magyar történelem és kultúra megőrzésére épül. Könyvei nemcsak egyéni történeteket mesélnek el, hanem a magyar emigráció, a kitüntetések és a média történetét is dokumentálják.
A beszélgetés végén Sebes György jelezte, hogy Gyuricza Péter történetei még messze nem értek véget, így a jövőben újra találkozhatunk vele a Volt Egyszer műsorban.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
