Heti Libazsír: Rangos Katalin és Szegvári Katalin műsora – Surányi András és a Klauzál tér története
A Heti Libazsír legutóbbi adásában Surányi András filmrendező, író, dokumentumfilmes volt a vendég, akivel legújabb könyvéről, A világ közepe című regényéről beszélgettek. A történet középpontjában a Klauzál tér és a hozzá kötődő emlékek, élmények, családi történetek állnak, amelyek egy egész generáció közös múltját idézik fel. De szó esett filmekről, irodalomról és arról is, hogy mit jelentett a szocializmus közepén felnőni Budapest belvárosában.
A Klauzál tér – egy világ középpontja
Surányi András új könyve nem pusztán egy memoár, hanem egy generációs látlelet is. A Klauzál tér világa, a régi pesti gettó és a túlélés különböző formái határozzák meg a történetet. Rangos Katalin személyes kötődése miatt is kiemelten érdekesnek találta a regényt, hiszen ő maga is a tér közelében nőtt fel, így sok átélt élmény rezonált a saját emlékeivel.
„Ez a könyv nemcsak egy hely történetét meséli el, hanem azt is, hogyan lehetett – és hogyan kellett – túlélni az akkori időkben” – mondta a műsorvezető.
A beszélgetés során szó esett a családi traumákról is. Surányi saját élményein keresztül mesélt a háború és a holokauszt utóhatásairól, édesapja sorsáról, a veszteségek feldolgozhatatlanságáról és arról, hogy milyen érzés volt egy olyan világban felnőni, ahol a múlt minden pillanatban jelen volt.
Filmek a múlt és az identitás kereséséről
Surányi, bár az utóbbi években inkább írással foglalkozik, nem hagyta el teljesen a filmes világot sem. Legutóbbi munkái között szerepel a Fischer Ivánról készült portréfilm és egy dokumentumfilm a háborús bűnösök leszármazottairól, amelyben német és magyar családok tagjai mesélnek arról, milyen érzés egy náci múltú felmenő árnyékában élni.
„Ezek az emberek nem bocsánatot kérnek, hanem egyszerűen próbálnak együtt élni a ténnyel, hogy a nagyszüleik, szüleik milyen borzalmakban vettek részt” – mesélte Surányi.
Az egyik nagy terve a Bartók emigrációjáról szóló film befejezése, amely azt mutatja be, hogy milyen körülmények között hagyta el az országot a világhírű zeneszerző, és hogyan élte meg ezt az elválást. „Meddig lehet valahol maradni, és mikor kell elmenni?” – tette fel a kérdést a film kapcsán.
A színház és a lakásszalonok világa
Surányi a színház világában is aktív, több darab rendezőjeként vagy kreatív háttéremberként is részt vesz különböző produkciókban. A Spinóza Házban sikerrel futó Shakespeare, a Shakespeare című előadásuk a Velencei kalmár antiszemitizmusáról és annak újraértelmezéséről szól.
Emellett egy különleges lakásszínházi projektben is részt vesz, ahol 40-50 fős közönség előtt tartanak színpadi adaptációkat és irodalmi esteket. „Ezek a kis terek hihetetlenül fontosak, mert a közönség és az előadók között egyfajta bensőséges kapcsolat jön létre” – mesélte. Az előadások után a színészek és a nézők együtt maradnak, beszélgetnek, és továbbviszik az elhangzott gondolatokat.
A személyes történetek és a túlélés kérdései
A beszélgetés egyik legmeghatóbb része az volt, amikor Surányi saját családja történeteit idézte fel. Apja, aki 17 évesen tért vissza a deportálásból, teljesen egyedül maradt. „Az élete végéig nem tudta feldolgozni ezt a veszteséget, és mindig harcolt a hatóságokkal, hogy megtudja, hova tűntek a szerettei” – mondta.
A könyvben külön fejezet szól a nagymama ápolásáról, akit hosszú éveken keresztül otthon gondoztak, és akinek élete utolsó időszakában még volt annyi ereje, hogy kis játszmáival fenntartsa a család figyelmét. A háború és az emlékezet kérdése minden történetben visszatérő motívum, akárcsak az a dilemma, hogy a múlt árnyékából ki lehet-e lépni.
Jövőbeli tervei és következő filmjei
Surányi András folyamatosan dolgozik, és újabb tervei között szerepel egy következő regény és egy dokumentumfilm elkészítése. Az egyik ilyen projekt egy auschwitzi emlékirat feldolgozása, amelyet modern szemszögből közelít meg, reflektálva a mai generációk számára is releváns kérdésekre.
Egy másik készülőben lévő film pedig a háborús bűnösök leszármazottairól szól, amelyben olyan emberek vallanak, akik szembenéznek a családjuk múltjával, és megpróbálják feldolgozni azt.
A Heti Libazsír következő vendége
Jövő héten a Heti Libazsír vendége Dénes Gábor filmrendező lesz, aki Rétsági tanár úrról készített filmet. Rétsági tanár úr nem más, mint Kádár János és Aczél György háziorvosa volt, fia pedig Presszer Gábor legjobb barátja – így a műsorban izgalmas és történelmileg is érdekes témák kerülnek majd terítékre.
Aki lemaradt volna a mostani beszélgetésről, mindenképpen érdemes elolvasni Surányi András könyvét, és figyelni következő filmjeit, hiszen történetei egyszerre személyesek és egy egész generáció múltját tükrözik.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
