Volt Egyszer – Sebes György műsora: Benedikty Béla második rész
Sebes György műsorának második részében tovább folytatódott a lenyűgöző beszélgetés Benedikty Bélával, aki nemcsak operatőrként, íróként és dramaturgként hagyott nyomot, hanem számos más területen is emlékezetes pályafutást épített. Az anekdotákban és mély gondolatokban bővelkedő beszélgetés során Béla személyes kapcsolatairól, családjáról, írói munkásságáról és a világ változásaira adott reakcióiról mesélt.
A beszélgetés első része itt tekinthető meg.
Bajor Gizi keresztanyasága
A beszélgetés elején Benedikty Béla egy különleges történettel indított: Bajor Gizi, a legendás színésznő volt a keresztanyja. A kapcsolatuk Balatonföldváron kezdődött, ahol Béla családjának birtoka volt. Bajor Gizi beleszeretett a kisgyermek Béla bájába, és megkérte édesanyját, hogy keresztanyja lehessen. „Akkoriban ez még más világ volt: az arisztokrácia tagja szóba állt a művésznővel, nem fordítva” – emlékezett vissza Béla, miközben rávilágított az egykori társadalmi normák különbségeire.
A keresztanyai kapcsolat nemcsak gyermekkorában, hanem később, a változó társadalmi viszonyok között is fontos maradt. Bajor Gizi nem felejtette el régi barátságukat, amikor a világ már másképp nézett rájuk.
A család és a következő generációk
Béla két fiáról is beszélt: egyikük híres szinkronszínész és operatőr-rendező lett, míg a másik építészként dolgozik Németországban. „A Budapesti Műszaki Egyetem diplomája a világ egyik legjobban elismert építész diplomája, és a fiam gyorsan kapós lett” – büszkélkedett Béla, kiemelve, hogy az építészet az egyik legcsodálatosabb szakma.
A család és a gyermeknevelés kapcsán Béla hangsúlyozta: „Én inkább apa lettem, mint író. Ez volt a helyes döntés.” Ez a választása végigkísérte pályafutását, és alakította hozzáállását az élethez és a munkához.
A rádiózás és az írás kulisszatitkai
Béla a rádiózás világát is felidézte, amelyhez gyerekként, a rádió gyerekkórusának tagjaként került közel, és ahonnan később sem távolodott el. Az évek során riporterként, szerkesztőként és rendezőként is dolgozott, és számos legendás alakhoz fűzték baráti és szakmai szálak.
Szó esett Szepesi Györgyről, akiről Béla elmondta: még a legnagyobbaknak is megvan a maguk lámpaláza. „Szepesi a hetes stúdióban gemkapcsot hajtogatott idegességében, pedig ő volt a szakma csúcsa” – idézte fel Béla, rávilágítva arra, hogy az igazi profik sem mentesek az izgalomtól.
Az írói karrierjére áttérve Béla elmondta, hogy mindig is író akart lenni, de az élet másfelé sodorta. „Az első könyvem előszavában írtam, hogy dönteni kellett: apa leszek, vagy író. Apa lettem, és jól döntöttem.” Az írás azonban mindig az élete része maradt, még ha nem is tekintette magát professzionális írónak. „Hajlok rá, hogy írónak tartsam magam” – tette hozzá szerényen.
Kritikus vélemények a világról és a médiáról
A beszélgetés második felében Béla kíméletlen őszinteséggel fogalmazott a világ és a média változásairól. Kritizálta a mai politikai rendszert, a szakértelem hiányát, és a középszerűséget, amely elárasztotta a rádiózást és az újságírást. „A mai rádióban az angol nyelvtudás követelmény, de a magyar nyelvtudás nem” – jegyezte meg ironikusan, utalva a szakmai standardok hanyatlására.
A demokrácia kapcsán Churchill mondását idézte, miszerint az nem jó rendszer, de még nem találtak ki jobbat. „Dehogynem találtak ki jobbat! Például Churchill is felelősséget vállalt a döntéseiért, és nem a nép választotta meg” – fejtette ki a véleményét, hangsúlyozva a felelősség és a szakértelem fontosságát.
Az írás és az értékek megőrzése
Az írásról szólva Béla rámutatott, hogy ez az a terület, ahol még mindig otthon érzi magát, bár szerinte a könyvkiadás mai világa sem mentes a problémáktól. Példaként hozta fel A názáreti című könyvét, amely szerinte marketing hiányában nem kapta meg a megfelelő figyelmet. „A könyv írójának legalább illenék tudni, hogyan lehet eladni egy könyvet. Én ezt nem tudtam” – vallotta be őszintén.
Összegzés és zárógondolatok
Sebes György és Benedikty Béla beszélgetése második részében sem maradtunk izgalmas történetek és mély gondolatok nélkül. A múlt és a jelen értékelése, a szakma iránti alázat és a személyes anekdoták révén Béla lenyűgöző képet festett arról, milyen az élet egy olyan ember szemével, aki számos területen kipróbálta magát, és mindezt őszinte szenvedéllyel tette.
Az interjú végén Sebes György megjegyezte: „Remélem, hogy nagyon sokat profitáltak a nézők ebből a beszélgetésből.” A műsor méltó folytatása volt az első résznek, és egyben bizonyította, hogy Benedikty Béla történetei még sokáig beszédtémát fognak szolgáltatni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
