for English summary please scroll down
Csillagos házak, védett házak, védlevelek – Lénárt András előadása (HDKE)
A „Gettó felszabadulás 80.“ konferencia második paneljében Lénárt András, a Holokauszt Emlékközpont képviseletében tartott előadást. Beszélt a budapesti csillagos házak, gettók és védett házak történetéről, valamint az embermentés különböző aspektusairól a holokauszt idején.
A csillagos házak és jogfosztás kezdetei
Lénárt személyes emlékkel kezdte előadását, amely rámutatott a csillagos házak fogalmának kevéssé ismert voltára, még a 2014-es emlékezeti programsorozat idején is. A csillagos házak intézményét 1944. június 16-án rendelték el Budapesten, ahol a zsidók kötelezően kijelölt lakóhelyekre költöztek, az épületek kapuján sárga csillaggal megjelölve.
A történelmi összefoglalóban kiemelte, hogy a zsidóellenes rendeletek 1920-tól kezdődően (numerus clausus) folyamatosan szigorodtak, de az 1944. márciusi német megszállás után a folyamat drasztikusan felgyorsult. Az izoláció, jogfosztás és vagyonelkobzás egyre nyilvánvalóbbá vált, míg végül a zsidóság gettósítása és deportálása is elkezdődött.
Az élet a csillagos házakban
Lénárt bemutatta, hogy a csillagos házak lakói milyen nehézségekkel szembesültek: kijárási tilalom, látogatási korlátozások, és a közszolgáltatásokból való kirekesztés súlyosbította életkörülményeiket. A házakban általában egy-egy szobát osztottak ki családoknak, de a zsúfoltság és a bizonytalanság mindennapos problémákat okozott.
Felidézett egy különleges esetet, amelyben Richter Gedeon családját is megpróbálták megmenteni egy csillagos házban. Továbbá kitért arra, hogy a csillagos házak lakói közül sokan reménykedtek abban, hogy a deportálásokat elkerülhetik – részben Horthy Miklós deportálásokat felfüggesztő rendelete miatt.
A védett házak intézménye
Az előadó részletesen tárgyalta a védett házak kialakulását, amelyekben semleges országok diplomatái által védett zsidók élhettek. Ezek a házak azonban korántsem nyújtottak teljes biztonságot, mivel a nyilasok gyakran betörtek ezekbe az épületekbe, és a védelmi státuszt sem mindig tartották tiszteletben. A helyzet különösen súlyossá vált az 1944. októberi nyilas hatalomátvétel után.
Lénárt megemlítette a Rumbach Sebestyén utcai épületeket és más budapesti helyszíneket, amelyek a túlélés reményét jelentették, bár gyakran elviselhetetlen zsúfoltság és nyomor uralkodott bennük.
A házmesterek szerepe
Az előadás egyik fontos témája a házmesterek tevékenysége volt, akik kulcsszerepet játszottak a csillagos és védett házak adminisztrációjában. Egyes házmesterek támogatták a zsidó lakókat, mások azonban visszaéltek hatalmukkal, és feljelentésekkel vagy zsarolással nehezítették meg életüket.
Egy konkrét eset is elhangzott: Papp György, a Szent István park 10. számú ház házmestere, aki egyszerre üzérkedett és segítette a zsidó lakókat, például azzal, hogy egy korábban elbocsátott zsidó házmestert bújtatott. Az előadás ezen része a hétköznapi erkölcsi dilemmákra és az árnyalt viselkedési formákra világított rá.
Zárógondolatok
Lénárt András előadása hangsúlyozta, hogy a csillagos házak és védett házak története nemcsak a túlélők megpróbáltatásainak, hanem az embermentés hőseinek és hétköznapi szereplőinek emléke is. Kiemelte, hogy a Holokauszt Emlékközpont aktuális kiállítása a házmesterek és más civil résztvevők szerepét vizsgálja a vészkorszak idején, ösztönözve a további kutatásokat és a történeti emlékezet mélyítését.
Az előadás méltó emléket állított azoknak, akik a lehetetlen körülmények között is az emberiességet választották.
| Lénárt András 2019 óta a Holokauszt Emlékközpont munkatársa, előzőleg az 1956-os Intézet kutatója volt. Számos tanulmány és könyvfejezet szerzője, 2013 óta foglalkozik a zsidóüldözés és a holokauszt történeti kérdéseivel és emlékezetével. 2014-ben a CEU OSA www.csillagoshazak.hu projekt egyik szervezője, a 2019-ben elindított holokausztfoto.hu és a 2022-ben létrehozott jphotoarchive.org szerkesztője. 2019-től az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem óraadó tanára. 2021-ben a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen (IWM) ösztöndíjasa volt. 2022 óta az European Holocaust Research Infrastructure Photo Expert Group tagja. |
Yellow-star houses, protected houses, protection letters – Presentation by András Lénárt (HDKE)
In the second panel of the “Ghetto Liberation 80” conference, András Lénárt, representing the Holocaust Memorial Center, delivered a presentation on the history of yellow-star houses, ghettos, and protected houses in Budapest, as well as the various aspects of rescue efforts during the Holocaust.
The Beginnings of yellow-star Houses and the Erosion of Rights
Lénárt opened his presentation with a personal anecdote, highlighting the limited awareness of the concept of yellow-star houses, even during the 2014 commemorative programs. The institution of yellow-star houses was mandated on June 16, 1944, in Budapest, designating compulsory residences for Jews and marking these buildings with a yellow star on their entrances.
In his historical overview, Lénárt emphasized the escalation of anti-Jewish measures starting with the numerus clausus in 1920. These restrictions intensified dramatically following the German occupation of Hungary in March 1944, leading to increasing isolation, deprivation of rights, and confiscation of property. Ultimately, this process culminated in the ghettoization and deportation of the Jewish population.
Life in the yellow-star Houses
Lénárt detailed the hardships faced by residents of yellow-star houses: curfews, restrictions on visitors, and exclusion from public services severely exacerbated their living conditions. Families were typically allocated a single room per household, but overcrowding and uncertainty made daily life increasingly difficult.
He recounted a specific case involving an attempt to rescue the family of Gedeon Richter, the renowned Hungarian pharmacist, in one of these houses. Lénárt also noted that many residents of yellow-star houses hoped to avoid deportation, partly due to Miklós Horthy’s temporary suspension of deportations.
The Institution of Protected Houses
The speaker elaborated on the development of protected houses, which housed Jews under the protection of neutral country diplomats. However, these houses were far from safe havens, as Arrow Cross Party forces frequently raided them, often disregarding their protected status. The situation became particularly dire following the Arrow Cross takeover in October 1944.
Lénárt highlighted key locations, such as buildings on Rumbach Sebestyén Street and other sites in Budapest, which symbolized hope for survival despite the overwhelming overcrowding and destitution that prevailed within them.
The Role of Caretakers
A significant focus of the presentation was the role of caretakers, who played a critical part in the administration of yellow-star and protected houses. While some caretakers supported Jewish residents, others abused their power, making life even harder through denunciations and extortion.
Lénárt shared a specific example: Papp György, the caretaker of a building at 10 Szent István Park, who engaged in profiteering while simultaneously aiding Jewish residents by hiding a dismissed Jewish caretaker. This section of the presentation shed light on the moral dilemmas and nuanced behaviors of individuals during the Holocaust.
Closing Reflections
András Lénárt emphasized that the history of yellow-star and protected houses is not only a testament to the tribulations of survivors but also a tribute to the heroes and ordinary people who participated in rescue efforts. He highlighted the Holocaust Memorial Center’s current exhibition, which examines the roles of caretakers and other civilians during the Holocaust, encouraging further research and a deeper understanding of historical memory.
The presentation paid a fitting tribute to those who chose humanity in the face of impossible circumstances, serving as a powerful reminder of the complexities and moral challenges of the Holocaust era.
| Since 2019, András Lénárt has been a staff member of the Holocaust Memorial Center, previously a researcher at the 1956 Institute. He is the author of numerous studies and book chapters, and has been dealing with the historical issues and memory of the persecution of Jews and the Holocaust since 2013. In 2014, he was one of the organizers of the CEU OSA www.csillagoshazak.hu project, and the editor of holokausztfoto.hu, launched in 2019, and jphotoarchive.org, established in 2022. Since 2019, he has been a lecturer at the National Rabbinical Training and Jewish University. In 2021, he was a fellow of the Institut für die Wissenschaften vom Menschen (IWM) in Vienna. Since 2022, he has been a member of the European Holocaust Research Infrastructure Photo Expert Group. |
