„Gettó felszabadulás 80.“– KONFERENCIA PANEL 3.: Művészetek a Gettóban: Harsányi László

for English summary please scroll down 

Zsidó előadóművészek útkeresése 1939-1944 – Harsányi László társadalomkutató előadása

Harsányi László, a Holokauszt Emlékközpont korábbi igazgatója, a magyar zsidó előadóművészek 1939 és 1944 közötti nehéz helyzetéről és túlélési stratégiáiról tartott előadást. Az időszakot a zsidótörvények által meghatározott kirekesztés jellemezte, ami alapvetően átalakította a művészi pályák lehetőségeit.

A színművészeti kamara és a kirekesztés rendszere

Az első zsidótörvény 1939-ben lépett hatályba, amely a színházi és filmes területeken létrehozta a Színművészeti és Filmművészeti Kamarát. Ez az intézmény jelentős mértékben korlátozta a zsidó származású művészek lehetőségeit, mivel vallási alapon diszkriminálta őket. A második zsidótörvény 1939 májusában már származás szerint korlátozta a kamarai tagságot, és az arányokat 6%-ra csökkentette. A harmadik hullámban azok kerültek ki a kamarából, akik három éven belül nem kaptak szerződést – ez a rendszeresített jogszabályokkal gyakorlatilag kizárta a zsidókat a színházi életből.

A túlélési stratégiák fő állomásai

Az előadóművészek különböző stratégiákat dolgoztak ki, hogy megőrizzék pályájukat és megélhetésüket. Harsányi hat fontos állomást emelt ki:

1. Külföldi próbálkozások
   A művészek egy része a háború kitörése előtt próbált külföldön érvényesülni. Sokuk számára azonban a nyelvtudás és a világháború kitörése akadályt jelentett. Szőke Szakáll (a „Casablanca” című film pincére) pozitív példaként említhető, míg Huszár Károly tragikus sorsú művész, aki a Szovjetunión át próbált Amerikába jutni, de a Gulágon halt meg.

2. Pódium-előadások
   A Zeneakadémia autonóm státusza lehetőséget nyújtott szólóelőadások rendezésére, míg a mulatókban és magánrendezvényeken artista igazolvánnyal léphettek fel a zsidó színészek. Ezeket a kiskapukat azonban a kormányzat idővel bezárta.

3. OMIKE Művészakció
   Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) művészakciója a Goldmark-teremben és más helyszíneken szervezett színházi és zenei előadásokat. 1939 és 1944 között 550–600 művészt foglalkoztattak, és mintegy 300 ezer nézőt vonzottak az előadások.

4. Vidéki zsidó színházak
   A Kolozsvári Zsidó Színház, eredeti nevén Concordia Zsidó Színház szintén menedéket nyújtott a zsidó színészeknek. Bár korlátozott lehetőségeik voltak, ez a színház is jelentős közösségi támogatással működött.

5. Ifjúsági szervezetek és kulturális estek
   A Pesti Izraelita Hitközség ifjúsági szervezetei rendszeresen rendeztek kulturális esteket, ahol zsidó művészek léphettek fel. Ezek az események jelentős kulturális központtá váltak.

6. Magánlakások és informális körök
   A magánlakásokban tartott művészeti estek szintén fontos szerepet játszottak a túlélésben. Ezeken az eseményeken a művészek kis közösségek számára adtak elő, gyakran anyagi támogatást is kapva a résztvevőktől.

Az előadóművészetek szerepe a közösség túlélésében

Harsányi rámutatott, hogy a zsidó előadóművészek nem csupán saját megélhetésükért küzdöttek, hanem közösségük szellemi és kulturális identitásának megőrzéséért is. Az OMIKE és más szervezetek tevékenysége egyfajta hálózatként működött, amely lehetőséget biztosított a művészek számára a túlélésre.

Zárógondolatok

Az előadás végén Harsányi hangsúlyozta, hogy a magyar zsidó közösség erőfeszítései a holokauszt idején példátlanok voltak. Bár az önvédelem nem fegyveres formában nyilvánult meg, az előadóművészek és támogatóik hozzájárultak a közösség jövőjének biztosításához. „Akármilyen szörnyű idők is vannak, egy közösség mindig képes összeszedni magát és tenni a fennmaradásáért” – zárta szavait Harsányi.

Jewish performers’ search for a way forward 1939-1944 – Presentation by László Harsányi (Social Researcher)

László Harsányi, former director of the Holocaust Memorial Center, gave an insightful presentation on the plight and survival strategies of Jewish performing artists in Hungary between 1939 and 1944. His lecture explored how the anti-Jewish laws fundamentally reshaped the opportunities available to Jewish artists, forcing them to navigate a system of exclusion and discrimination.

The Chamber of Theatrical Arts and the System of Exclusion

The first anti-Jewish law, enacted in 1939, established the Chamber of Theatrical and Film Arts, which severely restricted opportunities for Jewish artists by enforcing religious discrimination. The second anti-Jewish law, passed in May 1939, introduced racial criteria, further limiting the membership of Jewish professionals to just 6%. The third wave of exclusion targeted artists who had not signed contracts with theaters within three years, effectively barring Jewish performers from the theatrical world.

Key Survival Strategies

Jewish performing artists developed various strategies to maintain their careers and livelihoods. Harsányi identified six critical avenues:

1. Attempts Abroad Before the outbreak of World War II, some artists sought opportunities abroad. However, language barriers and the war itself limited their chances. Positive examples include Szőke Szakáll, who found success as the waiter in the film Casablanca, while others, like Károly Huszár, faced tragic outcomes. Huszár died in the Gulag after attempting to reach America via the Soviet Union.
2. Stage Performances The autonomous status of the Liszt Academy of Music allowed solo performances to be organized, while Jewish actors could perform in cabarets or private events using artist credentials. However, these loopholes were gradually closed by government decrees.
3. OMIKE Artistic Action The cultural initiative of the National Hungarian Israelite Educational Association (OMIKE) organized theater and musical performances in venues like the Goldmark Hall. Between 1939 and 1944, OMIKE employed 550–600 artists and drew approximately 300,000 spectators, providing a critical lifeline for Jewish performers.
4. Provincial Jewish Theaters The Concordia Jewish Theater in Cluj (Kolozsvár) also offered a haven for Jewish actors. While opportunities were limited, community support helped sustain this institution, which became a cultural refuge during difficult times.
5. Youth Organizations and Cultural Evenings The youth groups of the Pest Israelite Community regularly hosted cultural events, providing platforms for Jewish artists to perform. These gatherings served as significant cultural hubs for the Jewish community.
6. Private Homes and Informal Circles Informal artistic evenings held in private homes were another vital survival strategy. These events allowed artists to perform for small groups and often provided financial support for their continued work.

The Role of Performing Arts in Community Survival

Harsányi emphasized that Jewish performing artists not only fought for their own survival but also played a vital role in preserving the intellectual and cultural identity of the Jewish community. Organizations like OMIKE created a network of support that helped sustain both individual artists and the broader community during the Holocaust.

Closing Thoughts

In concluding his presentation, Harsányi highlighted the unparalleled resilience of the Hungarian Jewish community during the Holocaust. While their self-defense did not take armed form, Jewish performers and their supporters made significant contributions to ensuring the community’s future. “No matter how dire the times, a community can always rally and strive for survival,” Harsányi remarked.