Volt Egyszer – Egy Élet a Média és a Kultúra Színpadán
Érdi Sándor neve ismerősen csenghet azok számára, akik követték a magyar média és kultúra fejlődését az elmúlt évtizedekben. A rádiós, televíziós és írói pályafutásáról mesélt Érdi egy beszélgetés során, amelyben nemcsak szakmai, hanem személyes élményeibe is bepillantást nyújtott.
A Sorsdöntő Találkozás
A történet romantikusan indul: Érdi Sándor és Érdiné Szabó Márta első találkozása a Magyar Televízió folyosóján történt. „Egymás mellett elsétáltunk, majd mindketten visszafordultunk, ami félreérthetetlen jele volt az érdeklődésnek” – emlékezett vissza Érdi. Kapcsolatuk egy közös József Attila-műsor ötletével kezdődött, amely a közös munka és szenvedély alapját képezte. Így született meg az az életre szóló partnerség, amelyet azóta is ápolnak.
Az Út a Nyomdától a Televízióig
Érdi pályafutása azonban nem a televíziózásban kezdődött. Fiatalon nyomdászként dolgozott, és az iparágban eltöltött időszak különösen közel állt a szívéhez. „Máig nyomdász lennék, ha az élet másként alakul” – vallotta be. A nyomdai munkát követően azonban a humán érdeklődése a népművelés szak felé terelte, amelyben az irodalom és a kultúra iránti szenvedélye bontakozott ki igazán.
Az Egyetemi Színpad és a Televíziós Álom
Az egyetemi színpad volt Érdi igazi iskolája. Olyan legendás rendezőkkel dolgozott együtt, mint Ruszt József, és itt kezdődött el színházi pályafutása is. Ez a közeg nemcsak szakmailag, hanem emberileg is formálta. „Minden, ami fontos volt az életemben, valahogy ide nyúlik vissza” – mesélte. A színház után következett a Magyar Televízió, ahol a „Stúdió” című műsorral vált ismertté.
A „Stúdió” Botrányos Kezdetei
A „Stúdió” nem csak a nézők, hanem a politika és a televízió vezetése számára is kihívást jelentett. A különleges, művészi megközelítésű műsor kezdetben botrányokat kavart. A Jancsó Miklós által rendezett epizód például „szürreális” elemeket tartalmazott, ami heves vitákat váltott ki. „A politikának, a nézőknek és a kritikusoknak sem tetszett – tökéletes szelvény volt” – emlékezett vissza Érdi. Azonban a műsor idővel konszolidálódott, és a kultúra meghatározó platformjává vált.
A Magánélet és a Hivatás Egyensúlya
Érdi és felesége, Márta közös gyermeke, Tamás vakon született, ami különleges kihívásokat állított eléjük. Érdi azonban minden reggel elkísérte fiát az iskolába, esténként pedig felolvasott neki, hogy gazdagítsa irodalmi tudását. „Több száz könyvet olvastam fel neki. Ez nemcsak a tudását gazdagította, hanem számára és számomra is felszabadító élményt jelentett” – mondta.
Az Egykori Szabadság és a Műsor Vége
A televíziózásban szerzett tapasztalatairól szólva Érdi kiemelte, hogy egykoron szokatlan szabadságot élvezett a műsorkészítésben. Ez azonban felelősséggel is járt. A „Stúdió” megszüntetéséről szóló hírt például egyszerűen a rádióújság kihagyott közléséből tudta meg, amely hűen tükrözi a korszak viszontagságait.
Örökség és Továbbadás
Érdi Sándor életútja a magyar kultúra és média történetének egyedi fejezete. Története nemcsak szakmai tanulságokkal szolgál, hanem emberi kitartásról, szeretetről és a hivatás iránti elkötelezettségről mesél. Az „olvasás világa” iránti szenvedély, amelyet fiának átadott, generációkon átívelő értéket képvisel.
Ahogy a beszélgetés végén Érdi megjegyezte: „A világ sorsán segíteni lehet, ha az emberek olvasnak, hallgatnak és tanulnak. Ez talán az egyetlen igazi örökség, amit hátrahagyhatunk.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
