Izrael új utakon? – A kantonrendszer mint béketerv
Az elmúlt években számos politikai és közigazgatási megoldási javaslat keltett fel érdeklődést a Közel-Keleten, különösen Izrael területének átrendezésére vonatkozóan. Egy különös, de figyelemre méltó elképzelés épp ezt célozza meg: az országot a svájci kantonrendszer mintájára, kisebb közigazgatási egységekre bontanák fel. A Heti TV egyik műsorában Breuer Péter beszélgetett Seres Attilával – a hírolvasó.com szerkesztőjével – erről az új béketervről, amely radikálisnak és ugyanakkor egyedi megoldásnak ígérkezik.
A kantonrendszer eszméje és működési alapjai
A beszélgetés elején Seres Attila szerint az elképzelés lényege, hogy Izraelben – ahol az arab és a zsidó lakosság több szempontból, például etnikai, kulturális és vallási alapokon is különbözik – a közigazgatást kisebb, egymás szempontjából hasonló közösségek alapján szerveznék meg.
„A kantonok olyan közigazgatási egységek, amelyek egy közös érdeklődés, például etnikai vagy kulturális alapok szerint működnek”, magyarázta Seres Attila.
Svájcban a kantonok rendszerét már régóta sikeresen alkalmazzák, hiszen ott a német, francia, olasz és egyéb kisebbségek saját közigazgatási struktúrákban élnek együtt. Izrael esetében a helyzet még összetettebb, mivel bár az arab és a zsidó lakosság nagyjából ugyanazon a területen él, a nyelv, a vallási hagyományok – például a zsidó szombattartás – és a mindennapi életben mutatkozó különbségek miatt szükségessé válhat egy olyan rendszer, ahol a hasonló szokásokkal rendelkező közösségek önállóan szervezhetik meg mindennapjaikat.
Izrael – egy alkotmány nélküli állam kihívásai
Seres Attila felhívta a figyelmet arra, hogy Izraelnek hivatalos alkotmánya nincs; jelenleg az alaptörvények az irányadóak, és bár dolgoznak egy valódi alkotmány megalkotásán, a rendszer hiányosságai és a többcsoportos együttélés nehézségei komoly kihívást jelentenek.
Az új kantonrendszer bevezetésével egy olyan közigazgatási struktúrát kívánnának kialakítani, amely jobban tükrözi az ország etnikai és kulturális sokszínűségét. Az ötlet egyben azt is jelenti, hogy egyes, eddig vitatott kérdések – mint például az üzletek szombati zárva tartása – a helyi közösségek önálló döntése alapján, a kantonok szabályai szerint valósulnának meg.
A palesztin kérdés és a kétállami megoldás újragondolása
A beszélgetés egyik fő témája a palesztin kérdés volt. Seres Attila hangsúlyozta, hogy Izrael nem valósíthatja meg önmagában a fenti átalakítást, mivel a palesztinok és az egyéb érdekelt felek együttműködése elengedhetetlen.
A palesztin állam létrehozása, vagyis a kétállami megoldás kérdése már évtizedek óta vita tárgya, azonban a mai demográfiai és politikai realitások – valamint az ország területének viszonylag kicsi mérete (egy negyed Magyarország területéhez hasonlóan) – arra utalnak, hogy a kétállami megoldás eddig sem bizonyult életképesnek.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök már indiai látogatásán kijelentette, hogy ő maga sem hisz többé a kétállami megoldásban. Ez pedig azt sugallja, hogy az izraeli politikai elit esetleg más, radikálisabb megoldásokat mérlegel, amelyek között a kantonrendszer is szerepelhet.
Gáza és a demográfiai dilemmák
A kantonrendszer egyik legnagyobb problémája a palesztin területeken élő arabok demográfiai helyzete. Az izraeli állampolgárság kiterjesztése a palesztin lakosságra komoly aggodalmakat vet fel, mivel ez a demográfiai arányok felborulásához vezethetne. Jelenleg a gyermekvállalási arányok mindkét csoportban nagyjából kiegyensúlyozottak, azonban a Gázában és Ciszjordániában élő palesztinok esetében ez a kérdés különösen érzékeny.
A javasolt terv szerint a kantonrendszer kizárólag a Judea és Szamária területére vonatkozna, míg Gáza kérdését külön kezelnék. Seres Attila szerint logikus megoldás lenne Gázát az 1967 előtti státuszának megfelelően Egyiptomhoz csatolni, és a közel-kelet Riviérájává fejleszteni.
Biztonsági és közigazgatási kihívások
A kantonrendszer bevezetése nem csupán demográfiai, hanem biztonsági kérdéseket is felvet. Az egyik legfontosabb ellenérv, hogy az elkülönített kantonok megkönnyíthetik az ellenőrizetlen mozgást, ami biztonsági kockázatot jelenthet, különösen a palesztin arabok esetében.
Seres Attila szerint a megoldás az lehet, ha a biztonsági kérdéseket a szövetségi hatáskörbe helyezik, így egy regisztrált, állampolgársággal rendelkező népesség esetében kisebb lesz a terrorveszély, mint a menekülttáborokban élő hontalanok esetében. A kantonok létrehozása emellett lehetőséget adna arra is, hogy a hasonló kulturális, etnikai háttérrel rendelkező közösségek önállóan rendezzék mindennapi életüket – például a szombati közlekedést vagy az üzletek nyitvatartását.
Politikai megosztottság és az izraeli belpolitika
Az izraeli belpolitikai diskurzusban a kantonrendszer kérdése egyszerre érinti a jobboldali és a baloldali elképzeléseket.
A jobboldal az annexió, azaz a Judea és Szamária – illetve akár Ciszjordánia egy részének – Izraelhez való csatolását kívánja, míg a baloldal inkább a kisebb autonómiát és az egyenjogúságot helyezné előtérbe. Az egyik oldal szerint az ilyen megoldás biztonsági okokból szükséges, míg a másik aggodalmát fejezi ki az arab lakosság megszállásának érzetéről, hiszen ha olyan közigazgatási rendszert vezetnek be, amelyet ők nem választottak, az elidegenedést szülhet.
Mindkét oldal számára azonban vonzó lehet egy olyan rendszer, amely autonómiát biztosít az érdekcsoportoknak, miközben a központi szövetségi hatalom – a Knesszet felsőháza szerű szövetség – felelősséget vállal a nemzeti biztonság, a pénznyomtatás, a külügyek és a hadügyek irányításáért.
A palesztin menekültek kérdése
Az egyik legkritikusabb kérdés a palesztin menekültek helyzete, amely a beszélgetés során is felmerült. Az ENSZ-nek dedikált szervezetei milliárdos forrásokat fordítanak a palesztin menekültek gondozására, ám a státuszuk öröklődő, és a mai napig több millió palesztin menekült él hontalanul.
A múltban, a második világháború utáni időszakban sok zsidó menekült is keresett biztonságot Izraelben, míg az arab államoknak szánt palesztin menekültek befogadása soha nem valósult meg olyan nagyságrendben. Az ilyen demográfiai és gazdasági problémák tovább bonyolítják a kétállami megoldás, valamint a kantonrendszer bevezetésének kérdését.
Összegzés: Új utakon az együttélés felé
A Heti TV műsorában elhangzott beszélgetésből kiderül, hogy az izraeli kantonrendszer – melyet a svájci közigazgatási modell ihletett – egy radikális, de figyelemre méltó ötleten alapul, amely a belső sokszínűség kezelését, a palesztin kérdés újragondolását és a biztonsági kihívások megoldását célozza. Bár az ötlet számos vitára ad okot – a demográfiai arányoktól kezdve a biztonsági kérdésekig –, egyes szakértők szerint jó tárgyalási alap lehet a jövőben, ha a felek hajlandóak kompromisszumokat kötni.
Seres Attila szerint Izrael nem valósíthatja meg ezt az átalakítást önmagában, hanem a palesztin és egyéb érdekelt felek együttműködése nélkül a terv nem lesz életképes. Emellett az izraeli belpolitika is megosztott: míg egyesek a jobboldali annexiós elképzeléseket támogatják, mások az egyenjogúságot és a humanitárius szempontokat tartják alapvetőnek.
Az ilyen átfogó, újszerű elképzelések megértése fontos lépés lehet abban, hogy a Közel-Kelet bonyolult problémáira hosszútávú, fenntartható megoldásokat találjunk. Bár a kantonrendszer bevezetése még messze van a megvalósítástól, az ötlet egy új irányt vetít előre, amely a hagyományos kétállami megoldás helyett alternatívát kínálhat a békés együttélés érdekében.
Ahogy a fejlemények alakulnak, érdemes lesz figyelemmel kísérni, hogy a politikai döntéshozók miként reagálnak erre az innovatív javaslatra, és vajon ez a kreatív ötlet valaha beépül-e az izraeli belpolitikai diskurzusba.
