„Az egész környezete a pokolba kívánja ezt az országot” – Seres Attila Bennett és Netanjahu állítólagos tárgyalásáról és Izrael kormányozhatóságáról
Naftali Bennett és Benjamin Netanjahu állítólagos tárgyalásáról, az izraeli kormányalakítás esélyeiről és a cionizmus régi vitáiról beszélgetett M. Kende Péter Seres Attilával, a Hírolvasó főszerkesztőjével a Pirkadat november 20-i adásában. A hír, legyen igaz vagy sem, a vendég értelmezésében Bennett alkupozícióját mutatja; a végén pedig felvázolta, mi kerülhet szóba hétfőn A Világ Zsidó Szemmel című műsorban.
Bennett külön utakon
A műsorvezető egy reggel olvasott írással indított: eszerint Netanjahu valami egészen váratlant húzott elő a cilinderből, és akár egy Bennett–Netanjahu-koalíció is kialakulhat. Seres Attila a szenzációként vagy botrányként is felfogható hírt úgy foglalta össze, hogy Naftali Bennett a jelenlegi ellenzék, a leendő kormányalakító koalíció nélkül tárgyalt Netanjahuval.
Ehhez egy gyakran elsikkadó részletet is hozzátett. A Netanjahu-blokk mandátumait rendszerint az ellenzéki blokkéival vetik össze, holott az ellenzéki számok mögött nincs egységes tömb: Gadi Eisenkot blokkja és Bennett pártja külön-külön indult a választáson, és külön szerezte meg a mandátumait. Bennett így önállóan cselekedhet, Eisenkotnak sem szövetségese, sem alárendeltje, vagyis van alkupozíciója. Ehhez az is hozzátartozik, hogy ilyen hírek is felröppenhetnek, amelyekről nem lehet tudni, igazak-e. Az is lehet, hogy a zárt ajtók mögött szót sem váltottak, és Bennett csak annyit üzent, hogy nem érdekli az ajánlat.
Arra a kérdésre, hogy egy ilyen hír összezárja-e a nem egységes, Netanjahun kívüli oldalt, vagy éppen Netanjahu malmára hajtja a vizet, Seres nem vállalkozott jóslatra. Ezek már „a politikai boszorkánykonyhának az olyan apró finomságai”, amelyeket Budapestről vagy nagykovácsi otthonából, a fotelből nagyon nehéz megítélni.
Nagykoalíció vagy arab támogatás
A hírek semmit nem változtatnak azon a tényen, hogy jelenleg egyik cionista, csak zsidó pártokból álló blokk sem képes önállóan kormányt alakítani Izraelben. A legvalószínűbbnek ezért a nagykoalíció vagy egy arab támogatású kisebbségi koalíció látszik, és ebbe a képletbe próbál ő egy újabb lehetőséget becsempészni. Emlékezete szerint pártjának 12 mandátuma van, vele együtt tehát Netanjahu kormánya mégiscsak hatalomra juthatna, Bennett koalíciós készségéből viszont hiányzik a radikális jobboldallal való együttműködés. Hogy Netanjahu képes volna-e erre, nem tudni.
M. Kende Péter, aki saját bevallása szerint imád a politikai boszorkánykonyhában gondolkodni, tesztnek tartja a hírt. Nem tudni, ki indította, de ha Bennett tábora, akkor az a kérdés, hogy a nem Netanjahu-párti blokk összezárása kap-e erőre, vagy Bennett saját kis játéka. A cél tehát inkább az lehetett, hogy beleköpjenek a többiek levesébe, mint a koalíció.
Nem Belgium, nem Olaszország
A műsorvezető felidézte, hogy Belgiumban volt olyan időszak, amikor hosszú ideig nem tudtak kormányt alakítani, Izraelben azonban a régió helyzete, Irán miatt egészen más a képlet. Seres Attila hozzátette, hogy Olaszországra a mostani kormánya előtt igaz volt a szellemesnek ható megállapítás: a második világháború óta több kormánya volt, mint ahány év. Izraelre ez ebben a formában nem áll, de kétségtelen, hogy több évtized után a mostani Netanjahu-kormány volt az első, amely kitöltötte a mandátumát.
A különbséget ő is döntőnek tartja. Egészen más, ha Belgiumban vagy Olaszországban van folyamatos kormányválság, mint ha Izraelben, mert Izraelt ma is ellenségek veszik körül: „gyakorlatilag az egész környezete a pokolba kívánja konkrétan ezt az országot”. A régióban nincs olyan állam, amely ne szurkolna annak, hogy minél gyengébb helyzetbe kerüljön. Ez jelentős különbség bármely európai országhoz, sőt talán a világ bármely más országához képest.
Egy rémálom és a cionizmus régi vitája
M. Kende Péter, aki A Világ Zsidó Szemmel című műsorban saját szavaival az „örökös aggódásügyi szakértő”, ezután elmondta egyik rémálmát. Eddig az a gondolat érvényesült, hogy a biztonságpolitikában szinte mindegy, ki van kormányon Izraelben, a nemzetbiztonság kérdésében teljes az összezárás. Ha ez csak egy kicsit is megbillen, abból nagyon nagy baj lehet.
Seres Attila ebben nem értett egyet vele: voltak már ilyen idők Izrael történetében, sőt a vita már az állam megalakulása előtt elkezdődött; ilyenkor a ritkán emlegetett Zsabotinszkijt szokta felidézni. A cionizmus története a 19. század vége óta lényegében arról szól, hogy fenn lehet-e tartani egy cionista entitást egy ellenséges közegben, és megvalósítható-e egy államon belül hosszú távon a békés arab–zsidó együttélés. Ez ma is életbevágó kérdés. Sokáig úgy vetődött fel, lehet-e Izrael a második világháború utáni európai értelemben normális állam, olyan, mint Magyarország, ahol tizenhárom nemzetiség és a zsidók békében élnek együtt a többségi nemzettel.
Ez a vita jelentette sokáig a törésvonalat a bal- és a jobboldal között. A baloldal úgy vélte, hogy két állammal meg lehet oldani a két nép együttélését. Arról már kevesen beszélnek, tette hozzá Seres, hogy a sokat mutogatott eredeti ENSZ-es felosztási terv térképén, amely egy arab és egy zsidó állam megalapítását szolgálta, a gazdasági unió is szerepel. Az eredeti terv tehát etnikai elkülönülés mellett gazdasági egységgel számolt, két teljesen független entitással nem.
Mi jöhet hétfőn?
A végén a műsorvezető arra kérte vendégét, árulja el, miről beszélgetnek hétfőn A Világ Zsidó Szemmel című műsorban. Ez attól is függ, kik lesznek a beszélgetőtársak: egyelőre nem tisztázott, lesz-e rabbi vagy biztonságpolitikai szakértő az asztalnál. Az izraeli boszorkánykonyha titkai biztosan szóba kerülnek. Fontos kérdésnek tartja, mi igaz abból, hogy Netanjahu sürget egy Irán elleni akciót, vitában van-e erről Trumppal vagy egyetértenek, van-e Iránnak vegyi fegyvere, és mennyire valós probléma ez, vagy csak újabb gumicsont, nyuszi a cilinderből.
Megbeszélik a mostani hármas csúcstalálkozót is, ahol az orosz, az amerikai és a kínai vezető a világ sorsáról tárgyalt: mennyiben tekinthető ez Jalta kettőnek, felosztották-e valóban újra a világot, és mennyiben érint ez minket. Méltatlanul alulértékeltnek tartja a magyar szálat: állítólag Magyar Péter vagy a külügyminiszter – ennek még utánanéz – arról nyilatkozott, hogy az Izraellel kapcsolatos politikában változásra van szükség, és van egy határ, amelyen belül Izrael állam politikája bírálható, ami az Orbán-kormány idején tabunak számított.
Ha jut rá idő, egy olyan témát is felvetne, amely nem közvetlenül érinti a zsidóságot és Izraelt: elmondása szerint a nemzetközi büntetőbíróság a világtörténelemben először egy állam felelősségét mondta ki, korábban csak személyekét állapította meg. Seres még nem döntötte el, egyetért-e azokkal, akik ebben veszélyt látnak, de nem árt aggódni amiatt, hogy egy következő lépcsőben esetleg Izrael neve is felmerülhet hasonló összefüggésben. A műsorvezető minden témáról véleményt ígért hétfőre, a Pirkadat pedig ezzel búcsúzott erre a hétre.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.













