„Nem volt több, mint egy show-műsor” – Kis-Benedek József a nagyhatalmi csúcsról, az atomfegyverekről és a krími híd elleni támadásról
Az amerikai, a kínai és az orosz elnök találkozójáról, az atomfegyverek csökkentésének elmaradt konkrétumairól és a kercsi híd elleni ukrán csapásról beszélgetett M. Kende Péter Dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértővel a Pirkadat november 20-i adásában. A vendég úgy értékelte, hogy a csúcson csak véleménycsere zajlott, megállapodás nem született, a híd elleni támadás után pedig az eszkaláció a valószínűbb irány.
Véleménycsere konkrétumok nélkül
A műsorvezető felidézte, hogy a héten már arról beszélgettek: ha az amerikai, a kínai és az orosz elnök leül egymással, nagyjából semmi nem fog történni. Majdnem így is lett, közben viszont Európában összeültek az „elszántak” a két amerikai különmegbízottal, Steve Witkoff-fal és Jared Kushnerrel, Donald Trump pedig odatelefonált, és mindenkit csúnyán leteremtett.
„Ez tulajdonképpen nem volt több, mint egy show-műsor és egy szabad beszélgetés” – mondta Kis-Benedek József. Mindenki felvetette a saját problémáit, próbált ötletekkel előállni, de megoldásról nem született megállapodás. Az atomfegyverek csökkentését előre bejelentették témaként, de akkor jó lett volna azt is kimondani, hogy például 20 vagy 30 százalékkal csökkentik a meglévő eszközök számát. „Tehát ami nekem hiányzik ebből az egész rendezvényből, az a konkrétum” – fogalmazott. Sajtótájékoztató nem volt, a közös közlemény gyakorlatilag semmitmondó.
Közben a harcok sem álltak le. Az ukránok nagy támadást hajtottak végre: egy ukrán gyártmányú Neptun rakétával sikerült megsemmisíteniük, vagy legalábbis súlyosan megrongálniuk a kercsi hidat. Erre egészen biztosan, és valószínűleg rövid időn belül, orosz válasz jön. A támadások során a holland és a német nagykövetség is megsérült: tárgyalnak, és közben folyik a harc.
Kimaradt-e Európa?
Az ukrán válságra nem mondtak megoldást. Hszi Csin-ping és Trump elég jól kijött egymással, külön megbeszélések is voltak, de konkrétum, előremutató lépés nem látszik, és újabb találkozót sem helyeztek kilátásba.
A médiában sokszor elhangzik, hogy Európát nem hívták meg, a találkozó azonban egy gazdasági fórumhoz kapcsolódott: ha akarták volna, meghívják az európaiakat is. A közel-keleti egyeztetéseken, az abu-dzabi tárgyaláson viszont abban állapodtak meg, hogy a következő fordulón az európai országok is részt vesznek. Putyin ráadásul bedobta, hogy Moszkvába hívja az európai vezetőket. Ezen a vendég a nagy országok vezetőit érti, nem az uniós vezetést, holott korábban arról volt szó, hogy az uniós vezetők nem tárgyalnak Putyinnal.
Ez zavarba ejtő, de megmagyarázható: a meghívással Putyin a nyitottságát jelzi. Ha őt Pekingbe hívták, miért ne hívhatná meg az Oroszországi Föderáció államfőjeként Moszkvába az európai vezetőket? Hogy azok hogyan döntenek, más kérdés: ha betartják a korábbi megállapodást, hogy amíg tart a háború, nem tárgyalnak az agresszorral, akkor nem mennek el. A vendég nagyon kíváncsi, milyen döntés születik.
Putyin egy fél lépéssel hátrébb
M. Kende Péter visszakérdezett: ha Trump és a kínai elnök volt nagyobb összhangban, az azt is jelenti, hogy Putyin egy fél lépéssel hátrébb szorult? „Én így gondolom” – felelte a vendég, hozzátéve, hogy tévedhet, de az orosz elnök most kilógott a hármasból. Amikor Trump megérkezett, megkérdezte, ki ez. Trump ezzel próbálta elhumorizálni a helyzetet, de a kijelentésben némi igazság is van, nem teljesen véletlenül hangzott el.
Utána barátságosan ölelgette, és jó barátjának nevezte Putyint, ami a jelenlegi világpolitikai helyzetben megint sok kérdést vet fel. Csakhogy Trump mindenkiről azt mondja, nagyon komoly, nagyon megbízható ember és jó barátja: neki mindenki a barátja, akivel éppen találkozik.
A START-megállapodás és az eltérő érdekek
A műsorvezetőnek is furcsa volt, hogy az atomfegyverekről hangzatos nyilatkozatok hangzottak el, ezért arra kérdezett rá, hányszor sikerült a 20. században olyan megállapodást kötni, amely valóban csökkentést vagy kivonást hozott. Megállapodás volt bőven, felelte a vendég. Most a START-megállapodás meghosszabbításával vannak elmaradva: ez az év februárjában lejárt, és azóta sem sikerült meghosszabbítani. Nem véletlen tehát, hogy Trump bedobta a témát, és a többiek is reagáltak rá.
A szándék azonban nem egyforma. Az oroszok nem nagyon akarják erőltetni, mert darabszámra nekik van a legtöbb atomfegyverük, a darabszám viszont nem jelent minőséget. Az amerikaiaknak valamivel kevesebb van, de jobb a minősége és a karbantartottsága. A kínaiak elég tisztességesen le vannak maradva, ők nem érdekeltek a csökkentésben, inkább fel szeretnének zárkózni a másik kettőhöz. Ezen a területen tehát nagy az ellentét az érdekelt országok között.
Ezért nem mondták meg, milyen csökkentés lesz, és úti tervet sem vázoltak. Csak annyit állapítottak meg, hogy ebben egyet lehetne érteni, és hogy atomháborút nem lehet megnyerni, ami nem új, ezt mindenki régóta tudja. A konkrét lépést hiányolja a vendég az egész megbeszélésből.
„Ez nem látvány szempontjából fontos”
Végül a krími hídra tért vissza a beszélgetés. M. Kende Péter megjegyezte, hogy évek óta sejteni lehetett, előbb-utóbb sor kerül erre, és azt kérdezte, nem inkább látvány szempontjából tragikus-e mindez az oroszoknak. „Ez nem látvány szempontjából fontos” – felelte Kis-Benedek. A híd ideológiailag és stratégiailag is fontos, gyakorlatilag nem használható, rendbe kell tenni.
Nagyon jól megszervezett akció volt. A híd környékén az oroszok erős légvédelmet építettek ki, ezt a csapással kikapcsolták, vagyis az ukránok felkészültek rá. Egészen biztos abban, hogy ehhez nyugati támogatást kaptak, nemcsak a célmeghatározásban, hanem más technikai kérdésekben is. Putyin számára nagy csapás: azt a területet, amelyet teljesen a magáénak tekint, most megingatták, és kiderült, hogy a híd, amelyet az oroszok támadhatatlannak hittek, nagyon is támadható, komoly károkat lehet okozni benne. Az ukránok részéről nagy siker volt, de az időzítés, a tárgyalások közepén, nem feltétlenül volt szerencsés. Ne csodálkozzunk, ha az oroszok ezek után komoly támadást indítanak Kijev ellen, a fronton tehát az eszkaláció irányába haladunk.
Híd vagy olajfinomító?
A műsorvezető azt is megkérdezte: ha ukrán katonai tanácsadó lenne, az ilyen célpontokat javasolná, mint a híd, vagy maradnának az olajfinomítók elleni támadásoknál? A válasz: az olajfinomítókkal nagyobb kárt lehet okozni: gyengítik az ipart, kétségessé teszik a lakosság ellátását, és Oroszországban jelenleg vannak olyan területek, ahol nincs üzemanyag. Ez sokkal szélesebb réteget érint, mint a krími híd, amely viszont politikai szempontból nagyon lényeges. Mindkettő fontos, de a létesítmények elleni támadások most jobban fájnak az oroszoknak, ugyanakkor nyilván a híd miatt is bosszút állnak majd.
M. Kende Péter arra jutott, hogy ez a háború még jó ideig velünk marad, amit a vendég is biztosra vett. Egyik következménye, tette hozzá a műsorvezető, hogy folyamatosan beszélgetni fognak róla.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.













