„Akkor az milyen nyertes?” – Totyik Tamás az oktatás költségvetéséről és a hiányzó párbeszédről
A 2027-es költségvetés oktatási fejezete, a béremelési ígéretek, az euró bevezetésének ára és a tankerületi vezetői pályázatok körüli zűrzavar volt a témája a Pirkadat november 18-i adásának. M. Kende Péter Totyik Tamással, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével beszélgetett. A szakszervezeti vezető szerint a tervezet a régi rendszert konzerválja, és a kormány éppen azt mulasztja el, amire a legnagyobb szükség volna: az őszinte, nyílt egyeztetést az érdekképviseletekkel.
Kisebb szelet a „nyertesnek”
A költségvetési tervezetről még a benyújtása előtt azt hangoztatták, hogy az oktatás lesz az egyik nyertese. Totyik Tamás matematikatanárként egyszerű számítással cáfolta ezt: az oktatás részesedése az előző költségvetésben 10 százalék volt, most 9,7 százalék. „Akkor az milyen nyertes?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy a beígért reformhoz és „forradalmi változáshoz” képest a támogatás nagyon halvány.
Úgy látja, a pénz „arra elegendő, hogy a régi, betokosodott struktúrákat konzerválja a kormány”, áttörésről tehát szó sincs. Kifogásolta azt is, hogy a rezsitámogatást áttették a tankerületi központokhoz, a Klebelsberg Központ költségvetéséből viszont jóval kisebb összeg került át, mint amennyit ez a tétel valójában jelent. Mivel csak a 2026-os tervhez lehet viszonyítani, az sem látszik, mennyit költöttek idén ténylegesen az oktatásra.
Sok a nyitott kérdés a bérek körül is. Egyelőre csak az 5,5 százalékos emelés ismert, a gyakornoki bér összege nem, pedig ehhez igazodik a többi béremelés. Azt sem lehet tudni, hogy a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők és a technikai alkalmazottak esetében mekkora rész „tűnik el” adókedvezményekben, és mennyi lesz a valódi emelés. A Határtalanul! programtól is jelentős támogatást vontak el.
300 évente egy felújítás
A beharangozott tízmilliárd forintos iskolafejlesztési programot a saját környezetéből vett példával mérte le: a lakóhelyén működő egyházi iskola felújítása egymagában hárommilliárd forintba kerülne. Kérdés, mennyit emészt majd fel a kincsesbányai összedőlt iskola vagy a gyömrői iskola felújítása, és mi lesz a Klebelsberg Központ konténeriskolás vásárlásaival.
Az országban mintegy tízezer feladatellátási hely van, amelyeket legalább harmincévente fel kellene újítani: tetőszerkezet, fűtéskorszerűsítés, nyílászárók. Szerény, hárommilliárdos átlaggal számolva a tízmilliárdos kerettel egy-egy iskolára csak háromszáz évente kerülne sor. A szakszervezeti vezető érti, hogy a kormány a következő ciklus uniós forrásait szánná erre, de akkor erről tárgyalni és kommunikálni kellene.
Egyeztetés helyett támadás
A másik nagy gond, hogy a kormány nem hívta össze a közoktatási érdekegyeztető tanácsot, ahol a szakszervezetekkel meg kellett volna vitatni a költségvetést. A tervezetet már a parlament tárgyalja, a pedagógus-szakszervezetek pedig még levelet sem kaptak a minisztertől. Ezzel hozta összefüggésbe azt is, hogy a miniszterelnök a parlamentben nekiment egy társszakszervezetnek, amely a sztrájkhajlandóságot méri fel; a Pedagógusok Szakszervezete szolidaritást vállalt vele.
A kampányban 25 százalékos béremelést ígértek, ehelyett 21 százalékról van szó, és a valóságban az sem lesz annyi, mert sok benne az adókedvezmény; az 50 ezer forintos emelés csak 17–18 százalékot fed le. Őszintébb volna, ha a kormány kiállna, és elismerné, hogy túlígérte magát, és csak most látja át a költségvetés helyzetét, majd leülne tárgyalni arról, hogyan lehet hosszabb távon elérni a célokat.
Mit ér az euró az oktatás árán?
Az őszinte beszédhez szerinte az is hozzátartozik, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány 7,8 százalék, az eurózónához 2030-ra való csatlakozáshoz pedig 3 százalékra kellene leszorítani. Ez a kiadási oldalon kemény megszorításokat jelent, ezért tudni kellene, mit érint mindez az oktatásban, és mit lehet ebben a helyzetben tenni.
M. Kende Péter hozzátette: korábban a társszakszervezetek képviselőitől is megkérdezte, nem volna-e jobb, ha a kormány nyíltan kimondaná, hogy a 2027-es a túlélés költségvetése, amit ígért, csak részben tudja teljesíteni, és felvázolná, mi következik utána. Totyik egyetértett: ehhez be kellene ismerni, hogy a költségvetés nincs rózsás helyzetben, és komoly áldozatok kellenek az euróhoz. Pogátsa Zoltán többször feltett kérdését idézte: „szabad-e az oktatást, egészségügyet, szociális szférát beáldozni azért, hogy euró legyen 2030-ban Magyarországon?” Ha ezt meg tudják indokolni, és leülnek a szakszervezetekkel, rendben van, de ezt a szándékot nem látja. Ugyanaz a stílus jelent meg: titkolózás, és a szakszervezetek „amortizálása”.
Tankerületek: jó szándék, dilettáns kivitelezés
Amíg nincs új önkormányzati törvény, a tankerületi központok maradnak az iskolák fenntartói. Az sem dőlt el, mi lesz a megyék és a járások sorsa, és visszakapják-e az önkormányzatok, egy települési szövetség vagy a járások az iskolafenntartás jogát. Ezért hiába teszi le a miniszter az oktatási stratégiát, a fenntartás kérdése addig nyitva marad. Sok önkormányzat jelentkezett ugyan, hogy visszavenné az iskoláit, de amikor szembesültek azzal, mennyiből tartja fenn őket a Klebelsberg Központ, gyorsan visszaléptek, a kivéreztetett önkormányzatok ugyanis nem is tudnák finanszírozni őket.
A tankerületi vezetői pályázatok mögötti szándékot a szakszervezeti elnök nem kérdőjelezi meg: jó ötlet volt megkérdezni a pedagógusokat és a polgármestereket, és szakmai szempontok szerint dönteni. A tantestületeknek azonban öt napjuk volt a véleményezésre, a pedagógusok az anyagokat sem kapták meg, az igazgatóiban kellett elolvasniuk akár 10–15 pályázatot. Egy 50–60 fős tantestület ezt nem tudta érdemben elvégezni; a kivitelezést a „dilettantizmus csimborasszójának” nevezte. A polgármesterek sem adhatták oda a pályázatokat a képviselő-testületnek, a véleményezés és a döntések pedig sok helyen nem estek egybe.
A szakszervezet legnagyobb szívfájdalma, hogy olyan is lehetett tankerületi vezető, aki egyáltalán nem ért az oktatáshoz. Ebből arra következtet, hogy menedzsereket akarnak a központok élére, akik a következő időszak megszorításait végrehajtják az intézményeken. Összegzésként annyit mondott: sokat kell még beszélni a témáról, és várja, hogy a kormányzat is leüljön az érdekképviseletekkel, a szakszervezetekkel.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.













