„A sztrájk nem cél, az egy eszköz” – Gosztonyi Gábor a béremelési számok mögötti bizonytalanságról
Az új tankerületi vezetőkről, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők és a technikai dolgozók béremeléséről, a sztrájkhajlandóságról és az érdekegyeztetés hiányáról beszélgetett M. Kende Péter Gosztonyi Gáborral, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökével a Pirkadat november 4-i adásában. A szakszervezeti vezető szerint a költségvetésben megjelent számok mögött egyelőre nem látni, mire lesznek elegek, a kormány pedig továbbra sem kommunikál a munkavállalókkal.
Új vezetők a tankerületek élén
A beszélgetés elején M. Kende Péter arról kérdezte vendégét, mennyire fontos, hogy a tankerületek élén mintegy 90 százalékban lecserélték a vezetőket. Gosztonyi Gábor egyelőre nem tud erre válaszolni: „a puding próbája az evés”. A Pedagógusok Szakszervezete nyitott a szakmai párbeszédre, és ha valóban az volt a kiválasztás egyik fő szempontja, hogy a végrehajtó, „ostorszemléletű” működésből egy támogató, a pedagógusokat kiszolgáló rendszer felé mozduljanak el, akkor meg kell adni ennek az esélyt. A szakszervezet kollégái legkésőbb a jövő héten felveszik a kapcsolatot az új vezetőkkel, és akkor kiderül, milyen szociális párbeszéd alakulhat ki az egyes tankerületekben.
Arra a kérdésre, mekkorák a különbségek a régiók és a tankerületek között, az alelnök azt felelte, hogy teljesen eltérőek: van olyan tankerület, amelyhez húszegynéhány intézmény tartozik, és van, amelyhez hetven.
Csalódottság és homályos számok
A fő témára térve a műsorvezető arról érdeklődött, a kiderült számok nyomán van-e csalódottság, esetleg sztrájkhangulat. Gosztonyi Gábor szerint a csalódottság mindenképpen megvan, hiszen a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő kollégák és a technikai dolgozók komolyan vették az ígéretet, hogy idén megkapják a 25 százalékos béremelést. Ehhez képest azt hallották, hogy csak egy részét fizetik ki idén, és mára az is kiderült, hogy idén semmi nem lesz belőle.
A költségvetésben 58 milliárd forintot különítettek el e két csoport béremelésére, de az alelnök szerint nem tudni, mire lesz elég, és mi van benne. Mindkét csoport bére a minimálbérhez, illetve a garantált bérminimumhoz kötődik, ezek jövő évi összegéről pedig még halvány fogalmuk sincs. Azt viszont már sejtik, hogy a minimálbér emelkedését beszámítják a béremelésbe. „Ugyanazt csinálja ez a kormány is, mint a Fidesz, hogy a béremelkedést béremelésnek is eladja” – fogalmazott. Újabb változó, hogy a minimálbérig felajánlott adójóváírás benne lesz-e a számokban.
Az első konkrét adatot akkor látják majd, amikor február elején „csippan a telefon” a kollégáknál, és megkapják a fizetésüket, esetleg már január második felében, amikor az átsorolásokról értesülnek.
Sztrájk csak a kollégák akaratával
M. Kende Péter felidézte, hogy a múlt héten a PDSZ képviselőjének is feltette a kérdést: ha egy érdekképviselet felméri a sztrájkhajlandóságot, mennyire számol azzal a lelkes hangulattal, amely a közvéleményben a jelenlegi kormányt körülveszi, vagyis nem a széllel szembeni járkálás-e ilyenkor az elégedetlenség kifejezése.
Gosztonyi Gábor emlékeztetett rá, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének, különösen a NOKS-tagozatnak van stratégiája, és nem szeretnének lépéseket átugrani. „A sztrájk nem cél, az egy eszköz. És ez a legerősebb eszköze a munkavállalóknak” – mondta, hozzátéve, hogy nem lehet állandóan bemondani, „mint egy piros 40 ultit”. Több mint ötvenezer emberről van szó, akik nem alkotnak homogén társaságot: vannak köztük vehemensebbek és „kommenthuszárok”, akik az utcára vonulást sürgetik, de amikor komolyra fordulna a dolog, kiderül, hogy nem gondolták komolyan.
A sztrájk megszervezése a háttérben elkezdődik, és felmérik a sztrájkhajlandóságot, de vannak még olyan lépések, amelyeket a kollégák nem merítettek ki. Aznap estére online találkozót terveztek a tagsággal a továbbiakról. Az alelnök hangsúlyozta: hiába hirdetne ő maga sztrájkot, annak nem lenne sok eredménye, a szakszervezetnek a kollégák akaratát és döntését kell képviselnie, és a végrehajtást kell segítenie.
Elmaradt kommunikáció, hiányzó bértábla
A műsorvezető arra is rákérdezett, hibázott-e az oktatási kormányzat azzal, hogy előre vagy a tárgyalások során nem mondta el őszintén: ennyit tudnak adni most, ennyit jövőre és ennyit később. Gosztonyi Gábor szerint „semmilyen kommunikáció nem volt”: ők is csak Facebook-posztokból, médiabejelentésekből, országgyűlési és tanévnyitó beszédekből értesültek, a számok csak röpködtek. Fél év után már jó volna, ha az intézményesített érdekegyeztetési fórumok mindenhol stabilan működnének, mert egy ilyen kérdést ott meg lehetett volna beszélni.
A tágabb képre is rálátó kollégák elsősorban a rövid és középtávú stratégiát hiányolják. Lehet, hogy a kormány azt mondja, a kasszában még „a templom egere is éhen halt”, de akkor is jó volna tudni, mi várható. Az egész helyzet élét el lehetne venni, ha tárgyalni kezdenének a szakszervezet javaslatáról: a Pedagógusok Szakszervezete ennek a kormánynak is letette egy bértábla visszaállítását. Egy stabil életpályát egy bértábla tökéletesen le tud fedni, onnantól már csak az indexálásért kellene küzdeni, a kollégák pedig pontosan tudnák, mit kell tenniük, hogy előrébb jussanak.
Milyen érzés nyertesnek lenni?
M. Kende Péter felidézte, hogy a kormányzat két területet is a 2027-es költségvetés nyertesének nevez, köztük az oktatást, és ezt az oktatási miniszter is megerősítette. Gosztonyi Gábor jónak tartaná, ha látnák a számokat is a kijelentés mögött. „A vakok közt a félszemű is lehet király” – felelte arra a kérdésre, milyen érzés nyertesnek lenni.
Az épületfelújításra szánt 10 milliárd forint önmagában jól hangozhat, de mintegy tízezer feladatellátási hely van, így ha szétosztják, az összeg közel sem elég. Az alelnök ismét felidézte, hogy három hete életveszély miatt be kellett zárni egy iskolát Kincsesbányán. Mivel földrengésről, árvízről vagy más haváriáról nem érkezett hír, szerinte az épület a hosszú, szívós „nem munka” nyomán jutott ilyen állapotba, és egyetlen ilyen iskola felújítása elviheti a 10 milliárd jelentős részét. Elismerte, hogy a tankerületeket fenntartó központ és a centrumok is magasabb összegeket kaptak, de ez sebtapasznak, tűzoltásnak jó; az oktatás elmúlt másfél évtizedes válságából való kilábaláshoz kevés.
Arra, hogy a költségvetési törvény elfogadása előtt lesz-e egyeztetés, az alelnök azt mondta, nem tudja, mert aznap még nem nyitotta meg az e-mailjeit. A meghívók gyakran csak egy-két nappal korábban érkeznek, ezért is ragaszkodnak az intézményesített érdekegyeztetéshez. Abban bízik, hogy lesz ilyen találkozó, és ott elébük tárják, miből szűrhető le, hogy az oktatás a költségvetés egyik nagy nyertese. M. Kende Péter azzal búcsúzott, hogy legközelebb kíváncsian várja, érkezett-e meghívó, és sikerült-e valamiről egyeztetni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
