„Az ember a fáradozásnak született” – Oberlander Báruch Ábrahám tíz próbájáról, a beteglátogatásról és az izraeli választásról
Miért teszi próbára Isten az embert, ha úgyis belelát a szívébe? Erről, Ábrahám tíz próbájáról, a gyerekek túlzott kíméléséről, a pihenés mértékéről és a beteglátogatás micvájáról beszélgetett M. Kende Péter Oberlander Báruch rabbival, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbijával és a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetőjével a Pirkadat október 29-i adásában. A vendég a próbát a súlyemeléshez hasonlította: minden kiállt nehézség magasabb szintre juttatja az embert. A végén az izraeli választás is szóba került.
Ábrahám, az első tízpróbázó
M. Kende Péter sportos felvezetéssel indított: a tízpróbát némi sarkítással Ábrahám ősapánk űzte először. Oberlander Báruch jelezte, hogy a sporthoz nem tud hozzászólni, a próbatételhez annál inkább. Minden ember életében van tíz vagy több próba is, ilyenkor Isten kipróbálja, mennyire elkötelezett mellette az ember. A leghíresebb példa Jób, aki a legnagyobb csapások után is megtartja a hitét.
Az első és leghíresebb tízpróbás mégis Ábrahám. A tizedik próba az volt, amikor Isten azt kérte tőle, hogy áldozza fel a fiát. A szövegben itt áll a „kérlek” szó, és Rási ezt úgy magyarázza: ha ezen a próbán elbukik, akkor az összes korábbit is elbukta.
A próba mint súlyemelés
De ha Isten belelát az ember szívébe, minek próbálja, ráadásul tízszer egymás után? Ha egy asztal jól áll, minek próbálgatni, hogy fel lehet-e borítani?
A chászidut magyarázata szerint a próba héber neve, a nisszájon nem arra utal, hogy Isten meg akarja nézni, mi jön ki az ember szívéből, hiszen ezt pontosan tudja. Azt akarja, hogy ami el van rejtve benne, előjöjjön. A szó jelentése egyben felemelés is. Olyan ez, mint az edzőteremben a súlyemelés: minél többet emel valaki, annál erősebb lesz, és olyan erő jön elő belőle, amely korábban nem volt használható. Az élettapasztalat is így működik, egy húszéves zseniből éppen ez hiányzik. Isten úgy látja, az ember most ötös szinten áll, ad neki egy nehézséget, és utána hetes, majd tízes, húszas szintre jut.
A próba tehát az embernek kell, összegezte a műsorvezető. Az imában mégis azt kérjük, hogy Isten ne vigyen minket próbára, mert tartunk tőle, hogy nem leszünk elég erősek, és a bukás kellemetlen.
Ne kíméljük túl a gyerekeket
A rabbi egy további szempontot is felhozott: gyakran hallani, hogy a gazdag családokban nőnek fel a leggyengébb gyerekek, akiknek unalmas az élet. Aki el van kényeztetve, az egyszerre gyenge és unatkozik, az élet öröméhez pedig a küzdelemből fakadó sikerélmény is hozzátartozik.
Egy történetet is felidézett, amelyhez gyakran visszatér. Valaki a vizsnici rebbéhez fordult, mert tizenhét éve önkénteskedett, a jesivában is segített, és most szeretett volna többet foglalkozni a családjával. A rebbe azt felelte, tegye, amit akar, csak ne feledje: az ember a fáradozásnak született. Ha a fáradozás a közösségi ügyekben lesz, otthon csend lesz, ha nem ott, akkor otthon. Ő döntse el, hol.
M. Kende Péter megjegyezte, hogy sok szülő a feladatának érzi, hogy megkímélje a gyerekét mindattól, amin ő maga átment. A vendég ezt szenvedés vagy éhezés esetén helyesnek tartja, a tanulásban viszont nem kell sajnálni a gyereket: hadd harcoljon, versenyezzen a legpozitívabb értelemben, mert ha mindenhol gyenge lehet, gyenge lélek marad. Saját gyerekkorát is felidézte: Amerikában százalékos értékelés volt, és ha 98-cal ment haza, az anyja megkérdezte, miért nem 100. Hálás neki ezért. „Ha képes vagy 80-at elérni, akkor 79-et ne fogadj el” – mondta.
Mennyi pihenés jár?
Arra a kérdésre, mennyi idő jut a feltöltődésre, a rabbi azt felelte, hogy nincs egzakt szabály: hasznos, ha az ember hajtja magát, de vigyáznia kell az egészségére. Egyszer az orvosa figyelmeztette, hogy éjszakánként hat óra alvás a minimum, azóta ehhez tartja magát.
Egy friss olvasmányát is megosztotta. Mose Feinstein rabbi fiához, Dávid Feinstein rabbihoz egy kollel-hallgató fordult, aki egész nap tanult, és a felesége egészségi problémája miatt azt kérdezte, milyen spirituális többletet vállalhatna. A válasz: ne tanuljon többet, mert az új órát valahonnan el kell vennie, az alvásából vagy a családjától. Inkább a tanulásra szánt idejét használja ki jobban, kevesebb szünettel. Aki már a maximumot nyújtja, a minőségben lépjen előre, ne a mennyiségben.
Vendéglátás és beteglátogatás
A Vájérá hetiszakasz kapcsán a műsorvezető megkérdezte, lesznek-e idén is felnőttkori körülmetélések. Oberlander Báruch szerint már legalább két jelölt van. Mindenki, akinek az anyja zsidó, fordulhat hozzá, és segít megszervezni úgy, hogy az orvosi és a háláchikus oldal is rendben legyen.
A szakaszban két micva is szerepel, a vendéglátásé és a beteglátogatásé, a bikur cholimé: a lábadozó Ábrahámot meglátogatják, ő pedig vendégül látja látogatóit. A háláchá szerint a beteglátogatásnak lelki és fizikai oldala is van: törődni a beteggel, beszélgetni vele, és segíteni neki, ha kell valami. Egy édesapjától hallott történetben a pápai rabbi, akit mesterének nevezett, megkérdezte egy beteg hívét, kér-e vizet, megigazítsa-e a párnáját. A beteg mindenre nemet mondott, mire a rabbi azt felelte: szeretne rajta segíteni, ne azért utasítsa el, mert ő a rabbi.
Ma az is kérdés, teljesíthető-e a micva telefonon vagy videóhívással. Ha nagy a távolság, például a beteg Izraelben van, lelki értelemben igen. Ha viszont a második utcában lakik, a videóhívás elég sértő, a fizikai segítséget pedig messziről nehéz megadni. Ugyanez a kérdés a gyászolók vigasztalásánál, a nichum ávélimnél is felmerül.
„Ő eddig is bűvész ember volt”
Az izraeli választásról Oberlander Báruch azzal az előrebocsátással beszélt, hogy nem politizál. Úgy látja, a kampányban a vallástól és a hagyománytól való elfordulásként próbálták beállítani a választást, a zsidók többsége azonban Netanjahura szavazott, és ezt nagy sikernek tartja. A matematika viszont nem jön ki, 61 mandátum nincs Netanjahu mellett. „Ő eddig is bűvész ember volt” – tette hozzá, aki sokszor túlélte már, amikor azt mondták, vége van. Egy izraeli oldal beszámolója szerint a 77 éves politikus hajnalban maga írta a beszédét, és a keze tapsolás közben is kék volt a tintától.
M. Kende Péter megismételte, hogy Izraelben soha nem szavazna Netanjahura, de el kell ismernie, hogy zseniális bűvész. A rabbi a tévés kommentátorokat is bírálta, akik hónapokig mondanak valamit, amiből egy szó sem lesz igaz, aztán másnap kezdik elölről. A részvétel is szóba került: Izraelben 77,9 százalék ment el szavazni, Magyarországon április 12-én 79 százalék körül. A beszélgetés azzal zárult, hogy bizonyos pártok kneszetbeli szerepének megnövekedésével az izraeli politikának előbb-utóbb kezdenie kell valamit, a hívők dolga azonban továbbra is a Tóra és az isteni útmutatások követése.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
