„Nem az a kérdés, hogy eltűnik-e a baloldal, hanem hogy képes-e új minőséget létrehozni” – Szekeres Imre szerint az MSZP-nek parlamenten kívül is van feladata
M. Kende Péter vendége a Pirkadat július 3-i adásában Dr. Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter, szocialista politikus volt. A beszélgetés első része a honvédelmi ipar állami és magánérdekek közötti összemosódásáról, a vezérkari főnök szerepéről és a honvédelmi miniszteri pozíció természetéről szólt. A második részben az MSZP parlamenten kívüli helyzetéről, a baloldal újraszervezésének lehetőségéről és arról beszéltek, hogy milyen szerepe lehet egy új baloldali pólusnak a következő választásokon.
A védelmi iparban rendet kell tenni
A beszélgetés elején M. Kende Péter Ruszin-Szendi Romulusz egyik nyilatkozatát idézte fel, amelyben arról beszélt: hiba volt fontos védelmi cégeket magánkézbe adni. Szekeres Imre szerint a helyzet még ennél is bonyolultabb, mert 2010 után a védelmi iparban teljesen összemosódott az állami és a magántulajdon.
Példaként említette, hogy volt honvédelmi miniszterhez kötődő repülőgépgyár termékeit vásárolta meg a honvédség, illetve a Rheinmetall beruházásainál sem mindig állami cég volt a magyar partner. Szerinte a rendszer „katyvasz” lett, és ezt rendezni kell.
Szekeres szerint nemcsak az a fontos, hogy a stratégiai védelmi ipari kapacitások állami kézbe kerüljenek, hanem az is, hogy a Honvédelmi Minisztérium irányítása alatt legyenek. A fejlesztés, a gyártás, a kereskedelem és a külpiaci értékesítés olyan terület, ahol a honvédelmi tárcának döntő szava kell legyen.
Magánbeszállító lehet, magánosított állami védelmi cég nem
Szekeres Imre különbséget tett a védelmi ipari magánvállalatok és az állami védelmi cégek magánkézbe adása között. A NATO-országokban természetes, hogy sok magánvállalat beszállítóként vagy meghatározó piaci szereplőként működik a védelmi iparban.
Olyan gyakorlatra viszont, hogy egy állami védelmi ipari vállalatot átadjanak magánkézbe, Szekeres nem tudott példát mondani. Szerinte ez azért különösen veszélyes, mert a védelmi fejlesztések időtávja nagyon hosszú. Ha ma születik döntés egy eszközről, annak beszerzése, rendszerbe állítása, begyakorlása és logisztikai háttere legalább öt-hat év.
Ezért nem elég a jelenlegi tapasztalatokból kiindulni. A döntéseket aszerint kell meghozni, milyen lesz a hadviselés tíz év múlva. Ehhez professzionális katonai és védelmi szakértelem kell, nem rövid távú üzleti érdek.
A honvédelmi fejlesztés szakmai munka
Szekeres felidézte, hogy 2010 előtt a Magyar Honvédségen belül sok fejlesztési kezdeményezés volt. Működött technológiai intézet is, amelynek az volt a feladata, hogy civil kutatásokat adaptáljon katonai célokra, és olyan eszközöket fejlesszen, amelyekben Magyarország különleges, NATO-szinten is értékes képességet tud felmutatni.
Ezeket szerinte később háttérbe szorították vagy eltüntették. Pedig a védelmi iparban nemcsak az a kérdés, mit vesz meg az ország, hanem az is, milyen saját képességeket tud fejleszteni és akár exportálni.
A volt miniszter szerint a védelmi ipar olyan stratégiai terület, ahol nem lehet a döntéseket „szajréhazavitelre” alapozni. A katonai szakértelemnek, a hosszú távú tervezésnek és az állami felelősségnek együtt kell működnie.
Katona legyen-e a honvédelmi miniszter?
M. Kende Péter rákérdezett az új honvédelmi vezetésre is, különösen arra, hogy Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök honvédelmi miniszterként mennyire tudja ellátni a feladatokat. Szekeres erre világosan fogalmazott: szerinte nem jó, ha a honvédelmi miniszter katona, és különösen nem jó, ha korábbi vezérkari főnök.
A NATO-ban szerinte alapvető elvárás, hogy a honvédelmi miniszter politikus legyen. A miniszternek a kormányzati és politikai felelősséget kell érvényesítenie, míg a vezérkari főnöknek a katonai szakmai vezetést kell adnia.
Szekeres szerint a két szerep más természetű. A vezérkari főnök az egész honvédség katonai szakmai vezetője, szerepe túlmutat a minisztériumon. A miniszter feladata ezzel szemben az, hogy a kormány és az Országgyűlés által kijelölt társadalmi, politikai és országérdeket képviselje.
Vezérkari főnököt nem szokás kormányváltáskor cserélni
A beszélgetésben szóba került a vezérkari főnök leváltása is. Szekeres szerint Magyarországon 1990 és 2010 között nem volt gyakorlat, hogy kormányváltáskor automatikusan vezérkari főnököt cseréljenek.
Első ilyen példának 2010-et nevezte, amelyet máig fájdalmas pontként említett. Akkor egy kiváló képességű, nemzetközileg is elismert, korszerű gondolkodású katonát váltottak le magyarázat nélkül. Szekeres szerint ez rossz precedens volt.
A mostani helyzetben ő maga korábban azt javasolta az új honvédelmi miniszternek, hogy ne azonnal cseréljen vezérkari főnököt, hanem adjanak egymásnak egy évet. Ez nem így történt. Szekeres szerint a döntés mögött szakmai és koncepcionális különbségek is állhatnak.
Különleges műveletek vagy szélesebb haderőfejlesztés?
Szekeres szerint Ruszin-Szendi Romulusz és Böröndi Gábor között felfogásbeli különbség lehet. Ruszin-Szendi különleges műveleti háttérből érkezett, annak értékét különösen nagyra tartja. Böröndi viszont inkább hagyományosabb, szélesebb spektrumú honvédelmi fejlesztésben gondolkodik.
A volt miniszter szerint mindkét megközelítésnek lehet értéke, de a stratégiai döntésekben ezek a különbségek konkrét beszerzésekben, fejlesztési irányokban és forráselosztásban is megjelenhetnek.
A NATO- és európai uniós védelmi miniszteri találkozókon szerinte különösen fontos, hogy a miniszter politikai szereplőként gondolkodjon. Ő maga miniszterként mindig a vezérkari főnökkel és a szakállamtitkárral vett részt ilyen találkozókon, mert a katonai szakmai tudást és a politikai érdekérvényesítést együtt kell képviselni.
Az MSZP parlamenten kívüli helyzete
A beszélgetés második része a szocialista pártról és a baloldal jövőjéről szólt. M. Kende Péter azt kérdezte: hogyan lehet ma szocialista politikusnak lenni, amikor az MSZP végül nem indult el a választáson, és parlamenten kívülre került.
Szekeres elmondta, hogy az MSZP-ből egyedül Hiller István indult egyéni képviselőjelöltként. Ő olyan körzetben mérette meg magát, ahol korábban többször nyert, és tisztességesnek tartotta, hogy végigcsinálja. A vereség után visszatért az ELTE-re tanítani.
Szekeres szerint ő maga 2024-től 2026 januárjáig azért dolgozott, hogy azok a politikusok és pártok, amelyek sokat tettek az Orbán-rendszer ellen, hozzanak létre egy harmadik pólust, és együtt induljanak a választáson. Ez nem jött létre, amit súlyos hibának tart.
A bázis azt akarta, hogy ne induljanak
Az MSZP végül január közepén döntött arról, hogy nem indul a választáson. Szekeres szerint ez a döntés a tagság és a helyi szervezetek akaratát tükrözte. Úgy látja, egy pártvezetés akkor dönt helyesen, ha elfogadja a bázis akaratát.
A parlamenten kívüli lét az MSZP számára ismeretlen műfaj, de Szekeres szerint erkölcsi kötelesség folytatni a magyar baloldal 160 éves történetét. A baloldalhoz köti az általános választójog, a nyolcórás munkaidő és számos társadalmi vívmány történetét.
„Ennek a folytatása erkölcsi kötelesség” – mondta. Szerinte nem az a kérdés, hogy a baloldalnak van-e létjogosultsága, hanem az, képes-e új formában megszerveződni.
Új baloldali pólus 2029-re
Szekeres nem tartaná helyesnek, ha a baloldal elengedné az európai parlamenti választást. Szerinte 2029-ben, amikor az önkormányzati és az európai parlamenti választás várhatóan azonos időszakban lesz, már készen kell állnia egy új baloldali politikai erőnek.
Ez pártként is működhet, mert az EP-választáson csak pártok indulhatnak, de önkormányzati szinten lazább helyi együttműködésekre, hálózatokra is szükség lehet. Ha ez a baloldali pólus sikerrel veszi a 2029-es megmérettetést, akkor 2030-ban a parlamenti választáson is eséllyel jelenhet meg.
Szekeres szerint az MSZP-nek ebben részt kell vennie, de nem úgy, hogy valamelyik régi párt dominálja a folyamatot. „Ez egy új minőség lesz” – fogalmazott.
Közép-Kelet-Európa nélkül az európai szociáldemokrácia is gyengül
Szekeres arról is beszélt, hogy európai szocialista és szociáldemokrata vezetőkkel folytatott beszélgetéseiben rendszeresen hangsúlyozza: Közép-Kelet-Európa fontosabb, mint ahogyan Nyugat-Európában sokan gondolják.
Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon nincs parlamenti képviselete a szociáldemokráciának, Horvátországban és Bulgáriában is hasonló gyengülés látszik, Románia is ebbe az irányba kerülhet. Ez nemcsak nemzeti probléma, hanem az egész európai szociáldemokrata család parlamenti erejét gyengíti.
Szerinte a nyugati partnerek kezdik megérteni, hogy a régióban is segíteni kell a baloldali újjászervezést. Elsőként az osztrákok értették meg igazán ennek jelentőségét.
Az MSZP saját helyzetét rendezi
A következő időszakban az MSZP-nek először saját szervezeti állapotát kell tisztáznia. Szekeres szerint jelenleg tagnyilvántartási egyeztetés zajlik, hogy pontosan lássák, kik maradtak a pártban. A szervezetek körülbelül 60 százaléka már elvégezte ezt a munkát.
Becslése szerint 3000-4000 fős tagság maradhat, ami a mai magyar pártviszonyok között jelentős szervezeti alap. A pártnak továbbra is országos hálózata van, és minden generáció képviselve van benne.
Ősszel kongresszust kell tartani, ahol vezetést választanak. A pártelnököt közvetlenül a tagság fogja megválasztani, és az új vezetés várhatóan két évre kap mandátumot arra, hogy menedzselje az újjászervezési folyamatot.
Van program, van társadalmi tér
Szekeres szerint a baloldalnak nem a program hiánya a fő gondja. A választásra készülve már 2025 végéig kidolgozták azokat a programpontokat, amelyek a mai kor baloldali válaszait adják a társadalmi igazságosság, szolidaritás és esélyegyenlőség kérdéseire.
Példaként említette a nyugdíjrendszer átalakítását, a túl széles nyugdíjsávok közelítését, a minimálbér személyi jövedelemadó-mentességét, a sávos adózást, valamint az egyházi iskolák ügyét. Szerinte ha egy településen csak egy iskola van, annak világnézetileg semlegesnek kell lennie.
Úgy látja, ezekben a kérdésekben van önálló baloldali politikai tér, mert a Tisza szerinte jobbközép formáció. A baloldalnak tehát nem másolnia kell, hanem saját társadalompolitikai válaszokat kell adnia.
A fiataloknak kell kitalálniuk az új formát
A beszélgetés végén M. Kende Péter felidézte Horn Gyulát, akinek emléktábláját Szekeres az interjú után ment megkoszorúzni. Arra kérdezett rá: mit tenne Horn Gyula ebben a helyzetben?
Szekeres szerint Horn valószínűleg azt mondaná: „találjátok ki ezt, én már nem”. Úgy látja, az idősebb politikusok feladata ma nem az, hogy megmondják a fiatalabbaknak, milyen legyen az új baloldal, hanem hogy tudást, tapasztalatot, intézményi emlékezetet adjanak át.
A magyar társadalom jelentős része már 1990 után született, ezért a politikai nyelvet, szervezeti formákat és társadalmi válaszokat is a fiatalabb nemzedéknek kell megalkotnia. Szekeres ebben háttérszerepet vállal: tisztséget 2010 óta nem, de munkát igen.
A baloldal szétszórva létezik
Szekeres szerint a baloldal Magyarországon ma is létezik, csak szétszórva, sokszor eltemetve, kedvezőtlen feltételek között. A Politikatörténeti Alapítvány kuratóriumi elnökeként látja, hogy fiatal társadalomtudósok, doktoranduszok, kutatók és oktatók körében is jelen van a baloldali gondolkodás.
Szerinte nem panaszkodó, hanem alkotó közegre van szükség: olyan emberekre, akik nemcsak azt mondják, hogy minden rossz, hanem programot, intézményeket és politikai munkát is tudnak építeni.
A feladat tehát kettős: megőrizni a baloldal történeti folytonosságát, és közben létrehozni azt az új politikai formát, amely 2029-re és 2030-ra már választási értelemben is működőképes lehet.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
