„Fiatalodnak ezek a közösségek, és új véleményeket hoznak” – Seres Attila szerint Izrael amerikai megítélését már nem a régi reflexek alakítják
M. Kende Péter a Pirkadat július 3-i adásának végén Seres Attilával beszélgetett telefonon. A hétzáró eszmecsere középpontjában Izrael amerikai megítélése, az amerikai zsidó fiatalok változó viszonya a cionizmushoz, Donald Trump és Benjamin Netanjahu kapcsolatának esetleges feszültségei, valamint a hétfői A Világ zsidó szemmel című műsor várható témái álltak. Seres szerint az amerikai közvélemény változását nem pusztán egyének véleményváltozásaként kell érteni: maga a társadalmi közeg alakul át, és ebben Izrael egyre nehezebb pozícióba kerül.
Nem statikus közvélemény, hanem változó társadalmi szövet
Seres Attila szerint amikor az amerikai politikai elitről, közvéleményről vagy véleményformálókról beszélünk, gyakran úgy tekintünk rájuk, mintha ugyanaz a statikus társaság változtatná fokozatosan az álláspontját. Ő ezzel szemben azt hangsúlyozta: az idő előrehaladtával maga a közeg is átalakul.
Az idősebb generációk fokozatosan kikerülnek az aktív véleményformáló körből, helyükre fiatalabbak érkeznek, akik más közegben szocializálódtak: más egyetemeken, más politikai nyelvben, más társadalmi reflexek között. „Fiatalodnak ezek a közösségek, és új véleményeket hoznak” – fogalmazott.
Seres szerint ezért Izrael amerikai megítélésének romlását sem lehet kizárólag aktuális politikai eseményekkel magyarázni. Mélyebb generációs és kulturális átalakulás zajlik.
Az egyetemi közeg hatása
A beszélgetésben külön hangsúlyt kapott az amerikai egyetemek szerepe. Seres szerint hosszú évtizedek óta zajlik egy olyan baloldali indoktrináció, amely a társadalmi egyenlőtlenségek, privilégiumok, elnyomó struktúrák kérdését helyezi középpontba.
Ebben a gondolkodási keretben Izrael sok fiatal szemében a „gyarmatosító”, „fehér”, „privilégizált” és elnyomó oldalhoz sorolódik. Ez a kép leegyszerűsítő, de politikailag erős: a kampuszokon és a fiatalabb véleményformáló rétegekben egyre nagyobb hatással bír.
Seres szerint ez a folyamat nemcsak az általános amerikai közvéleményt érinti, hanem az amerikai zsidó fiatalokat is.
Az amerikai zsidó fiatalok távolodása Izraeltől
Seres Attila fontos körülménynek nevezte, hogy Izrael és a cionizmus támogatása az amerikai zsidó fiatalok körében is csökken. Ez azért különösen lényeges, mert az Egyesült Államokban él a világ egyik legnagyobb zsidó közössége, New York pedig ma is az egyik legnagyobb zsidó város.
Ha ebben a közegben gyengül Izrael természetes támogatottsága, az hosszú távon politikai következményekkel járhat. A korábbi generációk számára Izrael biztonsága és fennmaradása sokszor magától értetődő közösségi ügy volt. A fiatalabbak egy része már nem ebben a nyelvben gondolkodik.
Seres szerint ez nemcsak kommunikációs probléma, hanem mély identitásbeli és politikai változás.
Izraelben más a tapasztalat: a létérdek
M. Kende Péter felvetette, hogy Izrael megítélése szempontjából hasznos lehetne-e, ha az izraeli politikában is erősebben megjelenne egy fiatalabb szemlélet. Seres szerint itt alapvető különbség van az amerikai és az izraeli fiatalok között.
Az izraeli fiatalok a konfliktust nem elvont egyetemi vitaként, hanem egzisztenciális kérdésként élik meg. Az intifádák, a terrortámadások, a rakétaháborúk és a 2023 utáni események után számukra Izrael biztonsága közvetlen létkérdés.
Seres szerint a kilencvenes évek óta fokozatosan leépültek azok az illúziók, amelyek szerint az arab–zsidó együttélés belátható időn belül természetes békévé alakulhat. Izrael megalapítása után, különösen a baloldali közegben, sokáig élt a remény, hogy új generációk felnövésével a sebek enyhülnek, és kialakulhat valamiféle koegzisztencia. Ma ez a remény jóval gyengébb.
Élesedő törésvonal izraeli és amerikai fiatalok között
Seres szerint az izraeli és amerikai fiatalok között egyre erősebb törésvonal látszik. Az amerikai fiatalabb közeg sokszor morális-politikai kategóriákban értelmezi Izraelt, az izraeli fiatalok viszont saját fizikai biztonságuk és országuk fennmaradása felől nézik ugyanazokat a kérdéseket.
Ez a különbség a következő években komolyabb politikai távolságot teremthet Izrael és az amerikai zsidó diaszpóra egy része között is. A kérdés így már nem csupán az, hogy Washingtonban ki az elnök, hanem az is, milyen közvéleményre és milyen generációs háttérre épül majd az amerikai külpolitika.
Trump és Netanjahu: valódi feszültség vagy politikai játék?
A beszélgetés egyik kiindulópontja az volt, hogy érzékelhető-e feszültség Donald Trump és Benjamin Netanjahu között. Seres nem adott erre végleges választ, de jelezte: a hétfői A Világ zsidó szemmel című műsorban mindenképpen beszélni szeretne arról, mennyire valós ez a feszültség, mennyiben újdonság, és milyen mozgástere marad Izraelnek az amerikai politikai környezet változásai közepette.
A kérdés azért fontos, mert Izrael hagyományosan számított az amerikai támogatásra, de ha ez a támogatás generációsan és politikailag is feltételesebbé válik, akkor Jeruzsálemnek újra kell gondolnia mozgásterét.
Az iráni szappanopera és a Hormuzi-szoros
M. Kende Péter a közel-keleti helyzet másik nagy témáját, az iráni fejleményeket és a Hormuzi-szoros ügyét is felvetette. Seres szerint az iráni történet jelenleg mintha „unalomba fulladna”, legalábbis nem látszik olyan nagy új fejlemény, amely mindennap új választ követelne.
A Hormuzi-szoros lezárása vagy nyitva tartása körüli hírek szerinte egyre fárasztóbb, nehezen értelmezhető vitává válnak. Már az sem mindig világos, mit jelent pontosan az, hogy a szoros „le van zárva”, és milyen gyakorlati következményekkel járna.
Ennek ellenére a téma természetesen továbbra is a régió egyik alapvető biztonsági kérdése marad.
Izrael és Libanon: történelmi esély?
Seres Attila a hétfői műsor egyik legfontosabb témájaként említette az Izrael és a libanoni kormány között megszületett megállapodást, amelyet hetek óta vártak. Szerinte ez akár történelmi jelentőségű esemény is lehet, mert a két állam kapcsolatainak rendezését célozza.
A megállapodás súlya különösen a Hezbollah lefegyverzésének reménye miatt nagy. Seres saját megfogalmazása szerint szinte eufórikus optimizmussal figyeli ezt a fejleményt, ugyanakkor jelezte: van egy aggodalma is, amelyet majd a hétfői műsorban oszt meg részletesebben.
A kérdés az lesz, hogy a beszélgetőtársak osztják-e ezt az optimizmust, vagy óvatosabban látják a libanoni rendezés esélyeit.
Hétfőn folytatás A Világ zsidó szemmelben
A beszélgetés végén Seres Attila jelezte: hétfőn A Világ zsidó szemmel című műsorban mindenképpen terítékre kerül Izrael amerikai támogatottságának változása, Trump és Netanjahu viszonya, Izrael mozgástere, valamint az izraeli–libanoni megállapodás.
A Pirkadat pénteki záróbeszélgetése így egyszerre volt heti összegzés és témakijelölés. A központi kérdés az maradt: hogyan tud Izrael alkalmazkodni ahhoz a világhoz, amelyben nemcsak ellenségei változnak, hanem szövetségeseinek társadalmi és generációs háttere is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
