„Nem egy végleges választás, hanem egy útvonal” – Szatmári Péter szerint július 9-ig még érdemes újragondolni a felvételi sorrendet
M. Kende Péter vendége a Pirkadat július 3-i adásában Dr. Szatmári Péter, a Milton Friedman Egyetem rektorhelyettese volt. A beszélgetés a felsőoktatási felvételi hajrájáról, a sorrendmódosítás lehetőségéről, a július 23-i vonalhúzásról, a pótfelvételiről, valamint arról szólt, milyen szempontok alapján érdemes ma egyetemeket és szakokat választani. Szatmári szerint a 18 évesek döntése természetesen sok bizonytalanságot hordoz, de a mai felsőoktatásban már nem feltétlenül végleges az első választás: a hallgatók útja később is korrigálható.
Július 9-ig még lehet módosítani
A felsőoktatási felvételi menetrend szerint azok, akik február 15-ig beadták jelentkezésüket, július 9-ig még módosíthatnak a sorrenden. Szatmári Péter szerint ezt érdemes komolyan venni: a jelentkezőknek ilyenkor még egyszer át kell gondolniuk, mely intézményeket és szakokat jelölték meg első, második vagy harmadik helyen.
A következő fontos dátum július 23., ekkor lesz a vonalhúzás, vagyis ekkor derül ki, kit hová vettek fel. Aki ekkor nem jár sikerrel, vagy csak később dönt úgy, hogy mégis tanulna szeptembertől, a pótfelvételi eljárásban próbálkozhat. Itt azonban már szűkebb a mozgástér: egy intézménybe, egy szakra lehet jelentkezni, többnyire önköltséges képzésre. Kivételt főleg a pedagógus- és informatikai képzések jelenthetnek.
Túl nagy döntés egy tizennyolc évesnek?
M. Kende Péter felvetette: február közepén eldönteni, hová akar valaki továbbtanulni, nagyon nagy felelősség lehet egy 18 éves fiatalnak. Szatmári Péter szerint a kérdés jogos, különösen a nappali képzésre jelentkezőknél.
Úgy látja, a felsőoktatás ma már egyre inkább úgy működik, hogy az első döntés nem feltétlenül végleges. „Nem egy végleges választás, hanem egy lehetőség, egy útvonal” – fogalmazott. Ha később kiderül, hogy a hallgató nem jó irányba indult, több intézményben van lehetőség szakváltásra vagy korrekcióra.
A levelezős képzéseknél más a helyzet. Ott gyakran racionálisabb döntések születnek: munkahelyi elvárás, előmeneteli kényszer, élethelyzet vagy a diploma megszerzésének igénye áll a háttérben.
A hallgatói orientáció sokszor bizonytalan
Szatmári szerint az elmúlt években jól látható, hogy a fiatalok orientációs képessége töredezettebb lett. Sok hallgató nem teljesen tudja, milyen pályára készül, milyen szak illik hozzá, vagy mire lesz használható a diploma.
Ezért az egyetemeknek ma már nemcsak oktatniuk kell, hanem segíteniük is kell a hallgatókat abban, hogy megtalálják a megfelelő irányt. Szatmári ezt úgy írta le: az egyetemen még „pofozgatni”, pontosítani kell az útvonalat, hogy mindenki a neki megfelelő képzésben haladjon tovább.
Az intézmények maguk is meghúzhatják a küszöböt
A felvételi ponthatárok kapcsán M. Kende Péter arra kérdezett rá, ki dönti el, hol húzódik a határ: az állam vagy az intézmény. Szatmári Péter elmondta, hogy néhány éve még általános szabály volt a 280 pontos minimális küszöb az alapképzéseknél. Két éve azonban jelentős változás történt: nagyobb intézményi hatáskör lett a pontszámítás és a bejutási küszöb meghatározása.
A Milton Friedman Egyetem sok más intézményhez hasonlóan mesterségesen fenntartotta a 280 pontos határt. Ennek oka nem adminisztratív, hanem szakmai: Szatmári szerint ez nagyjából azt jelzi, hogy a jelentkező képezhető-e egyetemi szinten.
A 280 pont környéke szerinte közepes vagy valamivel az alatti középiskolai teljesítménynek felel meg. Az egyetem érdeke az, hogy ne vegyen fel olyan hallgatókat, akiknél már a képzés elején látszik, hogy nagyon nehéz lesz az egyetemi követelményeket teljesíteni.
Az egyetemek középiskolai hiányokat pótolnak
Szatmári Péter szerint a felsőoktatás egyik nagy problémája, hogy az egyetemeknek sokszor középiskolai feladatokat is át kell venniük. A hallgatóknál olyan kompetenciahiányok jelennek meg, amelyek pótlása fél évet, akár egy teljes évet is igénybe vehet.
A rektorhelyettes szerint ez nemcsak gyengébb középiskolákból érkező hallgatóknál jelentkezik. Meglepő módon az elit gimnáziumok és a középmezőnybe tartozó intézmények között sincs mindig akkora különbség, mint amit kívülről feltételeznénk. A probléma általánosabb: az egyetemeknek egyre többször kell alapkompetenciákat megerősíteniük.
A ponthatár az intézményt is minősíti
A beszélgetésben elhangzott: az, hogy egy intézmény hol húzza meg a ponthatárt, magáról az intézményről is üzen. Ha valaki túl alacsony küszöbbel, „gátlástalanul” vesz fel hallgatókat, abból később súlyos lemorzsolódási problémák lehetnek.
Szatmári szerint a felsőoktatásban a lemorzsolódás klasszikus probléma, amely szakonként és évenként akár 20-25 százalékos is lehet. Az intézményeknek ezért nemcsak az a céljuk, hogy minél több hallgatót felvegyenek, hanem az is, hogy bent tartsák őket, végigvigyék a képzésen, és eljuttassák őket a munkaerőpiacra.
A mesterszakoknál más a rendszer: ott az intézmények közvetlenül is találkoznak a jelentkezőkkel, szóbeli eljárásban mérik fel őket, és ennek alapján döntenek.
A Milton növekedése és piaci előnye
A Milton Friedman Egyetem az elmúlt években folyamatos növekedést mutat. Szatmári Péter szerint az elmúlt három évben évente 15-20 százalékos bővülést értek el, jelenleg körülbelül 2200 hallgatójuk van, és a mostani eljárásban közel ezer első helyes jelentkezőjük.
A kimenő hallgatókkal együtt is arra számítanak, hogy a létszám közelíthet a 3000 főhöz. A rektorhelyettes szerint az intézmény egyik fő előnye éppen a mérete: nem tömegképzésben gondolkodnak, hanem személyesebb, „kézenfogós” oktatási modellben.
Úgy látja, ez ma különösen fontos. Ha a hallgatóknak orientációs bizonytalanságaik, kompetenciahiányaik vagy pályaválasztási dilemmáik vannak, akkor egy kisebb, személyesebb egyetemi közeg nagyobb eséllyel tudja őket megtartani és jó irányba terelni.
Mit ér ma egy diploma?
M. Kende Péter felidézte: korábban egy jogi vagy bölcsészdiploma már önmagában is tekintélyt jelentett, sokszor senki sem nézte, milyen eredménnyel szerezte valaki. Szatmári szerint a munkaerőpiac ma sokkal gyakorlatiasabban működik.
A munkahelyeken előszűrés, interjú, majd két-három hónapos próbaidő dönti el, hogy a friss diplomás valóban megállja-e a helyét. Nem kizárólag a diploma számít, hanem a nyelvtudás, a készségek, a munkakultúra és az alkalmazkodóképesség.
A Milton Friedman Egyetem esetében Szatmári szerint a végzett hallgatók 85-90 százaléka a szakjához kapcsolódó területen helyezkedik el. A munkahelymegtartási arány is 80 százalék körüli, amit az intézmény komoly eredménynek tart.
Dátumokra figyelni, döntést újragondolni
A beszélgetés végén M. Kende Péter arra biztatta a felvételizőket, hogy figyeljenek a dátumokra: július 9-ig még lehet sorrendet módosítani, július 23-án jön a vonalhúzás, utána pedig a pótfelvételi adhat újabb lehetőséget.
Szatmári Péter üzenete alapján a felvételi nemcsak ponthatárokról szól, hanem arról is, hogy a jelentkező megtalálja-e azt az intézményt és képzési formát, ahol képes fejlődni, végigmenni a választott úton, majd használható tudással kilépni a munkaerőpiacra.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
