„Az állami monopóliumból magánmonopóliumot csinálni a lehető legrosszabb” – Becsey Zsolt szerint a kormánynak előbb rendet kell tennie a kasszában
M. Kende Péter vendége a Pirkadat július 1-i adásában Becsey Zsolt közgazdász, egyetemi tanár volt. A beszélgetés a jegybanki kamatvágásról, az erős forintról, az infláció és az árstopok viszonyáról, a költségvetési hiány várható mértékéről, a pótköltségvetés szükségességéről, valamint a koncessziók gazdasági logikájáról szólt. Becsey szerint az új kormánynak először fel kell mérnie a nem nyilvános kötelezettségeket, majd olyan költségvetési pályát kell építenie, amelyben nem az állami osztogatás és a különalkuk tartják életben a gazdaságot.
Kamatvágás, erős forint, óvatos jegybank
A beszélgetés első témája a Magyar Nemzeti Bank kamatvágása volt. Becsey Zsolt szerint ez várható, sőt elvárható lépés volt, hiszen a jegybank előre jelezte, hogy a következő hónapokban további kamatcsökkentések jöhetnek. Vannak monetáris tanácstagok, akik ennél merészebb vágásokat is elképzelhetőnek tartanak.
Becsey szerint a jegybank óvatossága érthető, mert a nemzetközi környezetben továbbra is vannak kockázatok, de a jelenlegi kamatszint még mindig magas. A hat százalék körüli alapkamat és a jóval alacsonyabb infláció között akkora reálkamat-különbség van, amely vonzza a spekulatív pénzeket. Ez is erősíti a forintot.
Az erős forint rövid távon kedvezőnek tűnhet, de nem mindenkinek jó. A turizmusnak, a vendéglátásnak és általában az exportorientált szereplőknek gondot okozhat, ha nem ilyen árfolyammal számoltak.
Az árstopok kivezetése és az együtt gondolkodás esélye
M. Kende Péter felvetette, hogy Varga Mihály jegybankelnök az árstopok és árréssapkák kivezetésének lehetőségéről is beszélt. Becsey szerint ez pozitív jel lehet, mert azt mutatja, hogy a jegybank és a kormány képes lehet együtt gondolkodni.
Úgy látja, a gazdaságnak az lenne egészséges, ha a kamatszint nem különleges támogatások, szubvenciók és mesterséges beavatkozások miatt lenne alacsony, hanem azért, mert a gazdasági környezet ezt magától lehetővé teszi.
A kamatszubvenciók jelentős terhet jelentenek a költségvetésnek. Ha valaki támogatott hitelt kap, majd a pénzt magasabb kamatozású állampapírba teszi, akkor annak társadalmi és gazdasági hasznosulása gyenge. Becsey szerint a kamatvágás abba az irányba vihet, hogy a gazdaság kevésbé legyen rászorulva ilyen mesterséges konstrukciókra.
A hiány mögött rejtett kötelezettségek is állhatnak
A beszélgetés súlyosabb része a költségvetési hiányról szólt. M. Kende Péter felidézte, hogy a miniszterelnök 8,4 százalékos GDP-arányos hiányról beszélt arra az esetre, ha nem érkeznek meg az uniós források.
Becsey szerint egy kormányváltás után két-három hónap kell ahhoz, hogy az új kabinet valóban felmérje a nem nyilvános állami kötelezettségeket. A minisztériumi struktúra átszabása, a főosztályok új helye, a fedezet nélküli ígéretek és a korábbi döntések feltárása időigényes munka.
Külön kiemelte, hogy a kormányzati működésben vannak nem nyilvános, illetve minősített határozatok is. Ezekkel sem az ellenzék, sem a média nem tud kalkulálni, de az új kormány apparátusa előbb-utóbb szembesül velük. „Temetetlen hullákat” kell kibányászni a rendszerből – érzékeltette a helyzetet.
Pótköltségvetés nélkül nehéz továbblépni
Becsey szerint ilyen helyzetben természetes, hogy pótköltségvetésre lehet szükség. Ha az idei költségvetés bizonytalan alapokon áll, akkor a jövő évit sem lehet megbízhatóan megtervezni.
Úgy látja, az új kormánynak először azonnali takarítást kell végeznie, majd valós számokra építve kell benyújtania a pótköltségvetést. Becslése szerint ez akár augusztus végéig megtörténhet, hogy október végén már a következő évi költségvetés is reálisabb alapokra épüljön.
A korábbi gyakorlatot, amelyben nyár elején fogadták el a következő évi költségvetést, több közgazdász is bírálta. Becsey szerint azért, mert így egy bizonytalanul látott évre épült a következő. Egy normál rendben ősszel kell benyújtani a költségvetést, majd év végéig elfogadni.
Valakinek fájni fog
A hiány rendezése Becsey szerint óhatatlanul konfliktusokkal jár. A pénzügyminiszternek biztosan „fájni fog a feje”, de a miniszterek is sorra viszik majd az igényeiket: egészségügyi lyukak, oktatási problémák, korábbi fedezet nélküli ígéretek, beruházási kötelezettségek.
A választási kampányban több társadalmi csoportnak ígértek támogatásokat, emeléseket, pluszjuttatásokat. Becsey szerint év közben ezeknek csak egy része teljesíthető, és sok mindent legfeljebb a jövő évi költségvetésben lehet részlegesen elindítani.
A családi pótlék duplázása, a kisnyugdíjasok jelentősebb támogatása, a 14. havi nyugdíj vagy a nők 40 programjának bővítése mind több százmilliárdos nagyságrendű ügy. Becsey szerint ezekre jelenleg nincs fedezet, ezért a kormány harapófogóba kerül: mit vezet be azonnal, mit szakaszosan, és mit kell későbbre halasztani.
Az osztogatás politikájából ki kellene lépni
Becsey szerint a magyar társadalomban továbbra is erős az elvárás, hogy az állam mindent finanszírozzon: sportot, médiát, beruházásokat, fesztivált, támogatott hitelt, ingyenes programot. Úgy látja, ebből ki kellene lépni.
Szerinte végig kellene beszélni, mit várunk el alkotmányosan és gazdaságilag egy kormánytól, és mit nem. A „cirkuszt”, az ingyenes osztogatást, a fedezet nélküli támogatásokat szerinte nem lehet korlátlanul fenntartani.
„Egyszer már azt kéne mondani, hogy ezeket az ingyen pénzosztásokat hagyjuk már abban” – fogalmazott. Úgy látja, egy modern polgári társadalomban az embereket nem arra kell szoktatni, hogy mindenre állami potyát várjanak.
Verseny nélkül nincs egészséges gazdaság
Becsey szerint a versenypolitika helyreállítása alapvető lenne. A gazdasági szereplők ne állami támogatásokra, monopóliumokra és központi megrendelésekre építsék működésüket, hanem piaci teljesítményre.
Példaként említette, hogy ma már szinte nincs nagy beruházás állami támogatás nélkül, és a hitelezés is gyakran kamatszubvencióra épül. Szerinte ennek a logikának véget kellene vetni: egy beruházás akkor legyen életképes, ha piaci hitelből és saját gazdasági teljesítménnyel is megáll.
Ugyanez igaz a médiára és a sportra is. Becsey szerint ezeknek a területeknek is nagyobb mértékben kellene saját bevételre, szponzorációra és piacra támaszkodniuk.
Koncesszió: elvileg beruházási eszköz, rosszul használva magánmonopólium
A beszélgetés végén a koncessziók kerültek szóba. Becsey szerint a tankönyvi logika szerint az állam akkor ad koncessziót, ha nincs elég pénze egy nagy infrastruktúra fenntartására vagy fejlesztésére, és ezt egy piaci szereplőre bízza. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha valódi verseny van, és a koncesszor a piacról tartja el magát.
A baj akkor kezdődik, amikor az állami monopóliumból magánmonopólium lesz. „Az állami monopóliumból magánmonopóliumot csinálni a lehető legrosszabb” – mondta Becsey.
Az autópálya-koncessziók kapcsán felidézte: elvileg több szakasz idővel visszaszállhatott volna az államra, de közben újabb konstrukciókba kerültek. A koncesszoroknak sokszor nem érdekük a megfelelő karbantartás, amíg beszedik a díjakat, az állam pedig vitatkozhat velük a minőségről és a költségekről.
Ha a koncessziót is az állam pótolja ki, eltűnik a logika
Becsey szerint sok koncesszió Magyarországon valójában nem piaci alapon működik, mert az államnak jelentős összegekkel kell kipótolnia a rendszer nyereségességét. Ez torzítja a konstrukció értelmét.
A közösségi busz- és vasúti személyszállítást például azért nehéz valódi versenybe adni, mert gigantikusan veszteséges, így az államnak így is, úgy is fizetnie kellene. Ilyenkor a kérdés az, valóban hatékonyabb-e a magánszereplő bevonása, vagy csak újabb szubvenciós csatorna jön létre.
Az uniós pénz sem azonnali ajándék
A beszélgetés végén szóba került, hogy várhatóan érkeznek majd uniós pénzek. Becsey szerint ez javíthat a képen, de fontos megérteni: ezek nem közvetlenül nyugdíjra vagy napi kiadásokra jönnek, hanem beruházásokra, amelyek csak évek múlva térülnek meg.
M. Kende Péter ezt úgy fogalmazta meg: el kell majd magyarázni az embereknek, hogy az uniós forrás nem azonnali zsebpénz, hanem például olyan fejlesztés, amelynek haszna csak később látszik, mondjuk abban, hogy nem lyukad ki a vízcső.
Becsey szerint ez valóban nehéz kommunikációs feladat lesz. A gazdaságpolitikai fordulathoz nemcsak számok kellenek, hanem társadalmi belátás is: a költségvetés, az állami támogatások, a koncessziók és az uniós források világa nem működhet tovább úgy, mintha mindenre lenne fedezet, és senkinek nem kellene választania a kiadások között.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
