„Ne legyen kiskapu: a rendelet valóban védje az állatokat” – az Una Terra Alapítvány szerint ideje pontot tenni a cirkuszi vadállatok ügyére
M. Kende Péter vendégei a Pirkadat július 1-i adásában az Una Terra Alapítvány képviseletében Nagy Ervin elnök és Zabezsinszkíj Anna programigazgató voltak. A beszélgetés a cirkuszi vadállatok betiltásáról, a szőrmeiparról, Magyarország csincsillatenyésztési szerepéről, az élőállat-szállítás európai szabályozásáról és a túlzott húsfogyasztás környezeti következményeiről szólt. Az alapítvány szerint a mostani jogszabályi nyitás fontos lehetőség, de csak akkor ér valamit, ha nem maradnak benne kiskapuk.
Vadállatok a cirkuszban: Magyarország az utolsók között lépne
Nagy Ervin szerint évek óta húzódó kérdés, hogy Magyarországon be kell-e tiltani a vadállatok cirkuszi szerepeltetését. Az Una Terra Alapítvány álláspontja világos: a vadállatoknak nincs helyük a cirkuszban.
A beszélgetésben elhangzott, hogy Magyarország Európában az utolsó olyan államok közé tartozik, ahol még nincs teljes körű tiltás. A kormány korábban vállalta, hogy lépni fog az ügyben, és a közelmúltban társadalmi vitára bocsátottak egy rendeletjavaslatot.
Az alapítvány ezt jogász önkénteseivel és nemzetközi partnereivel is véleményezte. Azért fordultak külföldi szervezetekhez, mert több országban már végigmentek hasonló tiltási folyamatok, így pontosan látható, hol keletkezhetnek joghézagok.
A szállítás és a szankciók nem maradhatnak homályban
Zabezsinszkíj Anna szerint a rendeletjavaslatban több fontos elem még nem elég erős. Ilyen például az állatok szállításának szabályozása, illetve az, hogy milyen szankciók járnak akkor, ha valaki nem tartja be az előírásokat.
Az alapítvány attól tart, hogy a túl általános megfogalmazások kiskapukat hagyhatnak. Márpedig egy tiltás csak akkor működik, ha egyértelmű, mire vonatkozik, hogyan ellenőrzik, és milyen következménye van a szabályszegésnek.
„Nagyon reménykedünk benne, hogy a Tiszával mi tudjuk ezt a tárgyalást folytatni, ezt a párbeszédet folytatni” – mondta Zabezsinszkíj Anna, hozzátéve: az a cél, hogy a rendelet valóban védje az állatokat, ne csak formálisan zárjon le egy régóta vitatott ügyet.
A szőrmeipar magyar szégyenfoltja: a csincsillatenyésztés
A beszélgetés második nagy témája a szőrmeipar volt. Zabezsinszkíj Anna szerint sokakat meglep, hogy Magyarország az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb csincsillaprém-tenyésztő ország a világon.
Ezt az alapítvány szégyenfoltnak tartja. A csincsilla apró, érzékeny állat, amelynek tartása prémtermelési célból semmilyen állatjóléti szintemeléssel nem tehető elfogadhatóvá. Zabezsinszkíj Anna szerint ezek az állatok genetikailag is közel állnak vadon élő formáikhoz, ezért nem lehet számukra olyan ketreces körülményeket teremteni, amelyek akár csak megközelítenék természetes igényeiket.
A probléma nem pusztán esztétikai vagy divatkérdés. Az alapítvány szerint a prémtenyésztés olyan iparág, amelyben az állatok szenvedése maga a termelési modell része.
Másfél millió európai polgár kért szőrmetilalmat
Európai szinten is erős társadalmi igény jelent meg a szőrmeipar felszámolására. A Fur Free Europe európai polgári kezdeményezés 1,5 millió érvényes aláírást gyűjtött össze, vagyis ennyi uniós polgár kérte, hogy Európában ne legyen legális a szőrmetermelés.
Zabezsinszkíj Anna szerint ez már olyan társadalmi akarat, amelyet az Európai Bizottság nem hagyhat figyelmen kívül. Különösen azért, mert a tudományos jelentések is alátámasztják: a prémfarmokon tartott állatoknak nem lehet megfelelő jólétet biztosítani.
A beszélgetésben Várhelyi Olivér uniós biztos neve is előkerült. Az alapítvány szerint neki is foglalkoznia kellene a kérdéssel, nemcsak állatvédelmi, hanem közegészségügyi szempontból is.
A prémfarmok közegészségügyi kockázatot is jelentenek
A szőrmefarmok kapcsán Zabezsinszkíj Anna felidézte a Covid-időszak tapasztalatait is. A prémfarmokon tartott állatok, különösen a húsevő fajok, több országban hozzájárultak a vírus terjedéséhez és új mutációk kialakulásához.
Magyarországon korábban részben éppen emiatt sikerült betiltani bizonyos húsevő prémes állatok tartását. A csincsillákkal kevesebb kutatás foglalkozik, mert kisebb és kevésbé vizsgált ágazatról van szó, de az alapítvány szerint ez nem jelenti azt, hogy a probléma jelentéktelen lenne.
Az is gond, hogy Magyarországon az ágazatról hosszú ideig nem álltak rendelkezésre pontos, átlátható adatok. Zabezsinszkíj Anna szerint miközben az iparág a világ egyik legnagyobb csincsillatenyésztőjeként hivatkozik Magyarországra, a hazai agrárirányítás nem kezelte kellő súllyal az ügyet.
Libatépés, nyúlprém, haszonállatok
M. Kende Péter felvetette: sokan különbséget tesznek aközött, ha egy állatot élelmiszerként is hasznosítanak, és aközött, ha kizárólag a préméért tartják. A beszélgetésben elhangzott, hogy a vadállatok és haszonállatok prémcélú használatát valóban külön kell kezelni, de ez nem jelenti azt, hogy a haszonállatoknál ne lenne súlyos állatvédelmi probléma.
Zabezsinszkíj Anna példaként az élve történő liba- és kacsatépést említette. Szerinte Magyarország azon kevés országok közé tartozik, ahol erre még mindig van kivétel. Ez az Una Terra szerint elfogadhatatlan, különösen ipari léptékben.
A kérdés így nem merül ki abban, hogy egy állatot megesznek-e vagy sem. Az is számít, milyen szenvedés árán jut el az állat a végpontig.
Élőállat-szállítás: órák, napok, hetek szenvedése
Az alapítvány képviselői nemrég Brüsszelben jártak egy konferencián, ahol az élőállat-szállítás is kiemelt téma volt. Zabezsinszkíj Anna szerint Európa-szerte komoly vita zajlik arról, mennyi időt tölthetnek a haszonállatok tranzitban.
Nemzetközi szervezetek követték élőállat-szállító kamionok útvonalát, akár 24 órán keresztül is. A tapasztalatok szerint az állatokat gyakran zsúfoltan, elégtelen ventilációval és rossz vízellátással szállítják. A nagy hőség ezt még elviselhetetlenebbé teszi.
Az egyik cél az, hogy Európán belül legalább 8 órára csökkentsék az élőállat-szállítás időtartamát. Emellett az alapítvány támogatja azt is, hogy élő állatokat ne lehessen Európán kívülre, például a Közel-Keletre tengeren szállítani.
Tengeren megáll a számláló
A tengeri szállítás különösen súlyos kérdés. Zabezsinszkíj Anna szerint a jelenlegi szabályozásban a tengeren töltött idő sokszor nem számít bele a szállítási időbe. Amikor az állatokat hajóra rakják, a jogi számláló gyakorlatilag megáll, miközben az állatok akár hetekig is úton lehetnek.
A szállítás során terhes állatok is ellhetnek, és nem ritka, hogy borjak vagy más utódok már az úton születnek meg. A veszteséget az iparág gyakran egyszerűen beépíti a költségekbe.
A beszélgetésben elhangzott: azért szállítanak még mindig sok élő állatot, mert bizonyos országokban olcsóbb a feldolgozás, a vágás, a munkaerő, és lazábbak a szabályok. Az állatok szenvedése így a profitmodell része lesz.
A húsfogyasztás nem növelhető a végtelenségig
A beszélgetés végén a húsfogyasztás és az agrármodell fenntarthatósága is szóba került. Nagy Ervin szerint Magyarország több húst termel, mint amennyit elfogyaszt, ezért az ágazat erősen exportfüggő. A problémákra sokszor az a válasz, hogy fogyasszunk több húst, de ez szerinte hosszú távon nem megoldás.
Zabezsinszkíj Anna hozzátette: egyre több ország készül arra, hogy kevesebb húsfogyasztás mellett is fenntartható agrár- és fehérjestratégiát alakítson ki. Nem az lenne a cél, hogy egyik napról a másikra tönkremenjenek az állattartók, hanem hogy legyen fokozatos, kiszámítható átállás.
A fehérjeforrások diverzifikálása, az állatjóléti szempontok erősítése és a környezeti terhelés csökkentése együtt adhatna értelmes alternatívát. A vízfelhasználás is kulcskérdés: amikor húst exportálunk, valójában azt a vizet is exportáljuk, amelyet az előállításhoz felhasználtunk.
„Tessék jobb híreket hozni”
A beszélgetés végén M. Kende Péter tréfásan azt kérte az alapítvány képviselőitől: legközelebb hozzanak jobb híreket. Zabezsinszkíj Anna szerint a jó hír az, hogy dolgoznak ezeken az ügyeken, és a civil szervezetek munkája támogatható.
A cirkuszi vadállatok tiltása, a szőrmeipar felszámolása, az élőállat-szállítás korlátozása és a fenntarthatóbb fehérjestratégia mind olyan terület, ahol a jogszabályok, az uniós döntések és a társadalmi nyomás együtt hozhat változást. Az Una Terra Alapítvány szerint most az a tét, hogy a készülő szabályok ne jelképes lépések legyenek, hanem valódi védelmet adjanak azoknak az állatoknak, amelyek ma még láthatatlanul fizetik meg az emberi kényelem és profit árát.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
