„Bugyogjon föl ne csak a termálvíz, hanem a tetterő is” – Platthy Iván szerint Szentendre új egyházi, egyetemi és rehabilitációs központ lehetne
M. Kende Péter vendége a Pirkadat június 17-i adásában Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkár volt. A beszélgetés az állam és az egyházak közötti új párbeszéd lehetőségeiről indult, majd Szentendre jövőjére fordult: Platthy szerint a város adottságai alapján egyszerre lehetne egyetemi központ, rehabilitációs és wellnesshelyszín, vízisportbázis, valamint a nemzetközi kulturális kapcsolatok egyik erős magyarországi csomópontja.
Megindult az első párbeszéd
Platthy Iván szerint fontos jelzés, hogy a magyar kormányfő találkozott Erdő Péter bíborossal. Bár a találkozó elsősorban a vatikáni látogatáshoz kapcsolódott, szerinte mégis azt mutatja, hogy elindult az állam és az egyházak közötti párbeszéd első szintje.
A következő lépésként Tar Zoltán tervezett egyházi egyeztetését említette, amelyen már érdemi témáknak is elő kellene kerülniük. Platthy úgy látja, az új helyzetben nem a régi sérelmek egymás szemére vetése lenne a feladat, hanem annak tisztázása, hogyan lehet a korábbi hibákat kiküszöbölni.
Szerinte az egyházi oldalnak is érdemes előre végiggondolnia, milyen javaslatokkal érkezik. A kormány pedig akkor járna el helyesen, ha nem kész döntések elé állítaná az egyházakat, hanem valódi kérdéseket tenne fel nekik.
A politikát ki kellene venni az egyházi bejegyzésből
Platthy az egyik legfontosabb jogalkotási kérdésnek az egyházügyi szabályozást nevezte. Szerinte vissza kellene hozni az 1990. évi IV. törvény szellemiségét, amely az egyházak szabadságát garantálta, és az egyházi bejegyzés kérdését nem politikai döntésként kezelte.
Úgy fogalmazott: nem a parlamentnek vagy a kormánynak kellene eldöntenie, mi számít egyháznak. Ez a bíróság és a megfelelő szakértői háttér feladata lenne. Ha egy közösség hitelvei, szervezeti működése és törvényes keretei megfelelnek a feltételeknek, akkor a politikának nincs helye ebben a döntésben.
Platthy szerint az államnak természetesen el kell várnia, hogy az egyházak tiszteletben tartsák az ország törvényeit. De ez nem jelentheti azt, hogy a politika saját mércéje alapján dönt az egyházi státuszról.
Függőség helyett önálló gazdálkodást
A beszélgetésben előkerült az egyházak államtól való pénzügyi függősége is. Platthy szerint az elmúlt időszakban olyan viszony alakult ki, amelyben sokak szemében az egyházak túlságosan közel kerültek az államhoz, sőt, anyagi függőségbe kerültek tőle.
Ez nemcsak az állam és az egyház viszonyát torzította, hanem az állampolgárok és az egyházak kapcsolatát is. Platthy szerint ezért meg kell teremteni az egyházak önálló gazdálkodásának feltételeit, hogy ne a politikai kegygyakorlás határozza meg a működésüket.
Ugyancsak fontosnak nevezte, hogy az egyházak részt vehessenek azoknak a jogszabályoknak az előkészítésében, amelyek a közfeladat-ellátásukat érintik. Ha egyházi intézmények több tízezer vagy százezer ember ellátásában vesznek részt, akkor tapasztalataikat már a jogalkotási koncepciók kidolgozásakor figyelembe kell venni.
Felsőház mint lehetséges intézményi megoldás
Platthy szerint a társadalmi és egyházi részvétel intézményes formája lehetne a felsőház visszaállítása. Ezt nem politikai pártkamaráként képzeli el, hanem delegált szervezeti képviseletként.
Ebben helyet kaphatnának a nemzetiségek, az egyházak, civil szervezetek, önkormányzatok és más olyan közösségek, amelyek nem pártpolitikai logika szerint működnek, mégis fontos társadalmi tapasztalatot hordoznak.
M. Kende Péter jelezte, hogy egy ilyen alkotmányos átalakítás hosszabb folyamat lenne, miközben addig is működtetni kell az állam és az egyházak közötti kapcsolatot. Platthy ezzel egyetértett, de szerinte most van olyan politikai helyzet, amelyben legalább a gondolatot érdemes napirendre venni.
Tisztázni kell az egyházi tulajdonviszonyokat
A beszélgetés másik fontos egyházpolitikai témája az ingatlanok és a tulajdonviszonyok tisztázása volt. Platthy szerint az elmúlt időszakban sok olyan, kegygyakorlásból fakadó tulajdonátadás történt, amelyet a közvélemény előtt is világossá kellene tenni.
Szerinte az egyházaknak is el kell dönteniük, mindenáron tulajdonosok akarnak-e lenni a közfeladat-ellátásban, vagy elegendő számukra a feladat ellátása. A tulajdon ugyanis felelősséget is jelent, nem pusztán lehetőséget vagy támogatást.
Szentendre mint új egyházi és egyetemi központ
A beszélgetés második nagy témája Szentendre volt, amelyet Platthy Iván a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lehetséges új központjaként is elképzelhetőnek tart. Korábban már felvetette, hogy a piliscsabai vagy budapesti kampuszlogika helyett érdemes lenne Szentendrét komolyan megvizsgálni.
Most elmondta: utánajárt a város adottságainak, és szerinte Szentendre sokkal többet kínál, mint amit ma kihasznál. A valaha tízezres város ma mintegy harminckétezres település, erős történelmi, művészeti, egyházi és nemzetközi kapcsolati háttérrel.
Platthy szerint egy egyetemi központ rangot adhatna Szentendrének, sőt akár a megyei jogú városi szerepkör felé is mozdíthatná. Mivel Pest megyének nincs klasszikus megyeszékhelye, Szentendre ilyen szempontból is különleges lehetőséget hordoz.
Termálvíz, rehabilitáció, wellness
Platthy külön beszélt a papszigeti lehetőségekről is. Elmondása szerint a kemping tulajdonosa korábban saját forrásból 1800 méter mély kutat fúratott, amelyből kiváló minőségű, több mint ötven fokos termálvíz tört fel, ám a víz ma le van fojtva.
Szerinte ezt a lehetőséget újra kellene nyitni. A terület alkalmas lehetne arra, hogy a hét egyházi kórház számára rehabilitációs központot hozzanak létre, amelyhez wellnessfunkció is kapcsolódhatna. Ez egyszerre szolgálná a gyógyítást, az egészségturizmust és a város gazdasági életét.
Úgy látja, a terület mérete és adottságai ezt lehetővé tennék. Szentendrének jelenleg nincs olyan szállodai kapacitása, amely megfelelne a város turisztikai vonzerejének, miközben évente sok tízezren fordulnak meg ott. A látogatók sokszor csak rövid időre érkeznek, megnéznek egy múzeumot, esznek valamit, majd továbbmennek.
A város, ahol minden adott lenne
Platthy szerint Szentendre különleges kulturális és nemzetközi bázissal rendelkezik: tizenhárom múzeuma van, jelentős művészeti hagyománya, püspöki székhely, és számos testvérvárosi kapcsolattal bír. Német, angol, holland, francia, finn, szerb, román és vietnámi kapcsolatrendszert is említett.
Szerinte ezek a kapcsolatok sokkal erősebben hasznosíthatók lennének egy egyetemi, kulturális és turisztikai fejlesztési koncepcióban. Egy Szentendrére települő egyetemnek lehetne bölcsészeti, művészetoktatási, gazdasági vagy akár nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó profilja is.
A város természeti adottságai a vízisportok számára is kiválóak, a kulturális környezet pedig a művészeti képzéshez adna erős hátteret.
Win-win helyzet államnak, egyháznak, városnak
M. Kende Péter úgy fogalmazott: itt egyszerre kapna feladatot az állam, az egyház és az önkormányzat. Platthy szerint pontosan erről van szó. A szentendrei fejlesztés olyan helyzetet teremthetne, amelyben minden szereplő nyer: az egyház egy működőképes oktatási és rehabilitációs központtal, az állam egy hasznosított területtel, a város pedig új gazdasági és kulturális lendülettel.
A beszélgetés egyik legerősebb képe a lefojtott termálvíz volt. M. Kende Péter szerint nemcsak a víz lefojtását kellene feloldani, hanem az ügy körüli mozdulatlanságot is. „Bugyogjon föl ne csak a termálvíz, hanem a tetterő is” – fogalmazta meg a beszélgetés üzenetét.
Platthy Iván szerint ehhez partnerek kellenek. Állami, egyházi, önkormányzati és helyi szereplők, akik nem külön-külön kezelik Szentendrét, hanem felismerik: a város adottságaiból országos jelentőségű fejlesztés is születhet.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
