„Repedezik az amerikai–izraeli szövetség”
A Világ Zsidó Szemmel adásában ezúttal Dr. Gyarmati István vezette a beszélgetést, Seres Attilát helyettesítve. Vendégei Kovács András és M. Kende Péter voltak. A műsor középpontjában az iráni konfliktus, az amerikai–izraeli viszony feszültsége, az öböl menti államok szerepe, az orosz–ukrán háború kilátástalansága, valamint Európa politikai és gazdasági súlyvesztése állt. A beszélgetés végén magyar emlékezetpolitikai viták is előkerültek: a Szabadság tér szobrai, Nagy Imre emlékműve és a XII. kerületi turul.
Irán üzenete: „Én még mindig itt vagyok”
Az adás első nagy témája az Irán körüli konfliktus volt. M. Kende Péter szerint Donald Trump ugyan többször győzelmet hirdetett Irán felett, a valóságban tárgyalások zajlanak, és Teherán az utóbbi akcióival éppen azt próbálja jelezni, hogy nem lehet leírni. Úgy fogalmazott, Irán mintha azt üzenné: „Halló fiúk, hiába írtok le, hiába mondjátok a nyilvánosság előtt, hogy én már le vagyok írva, én még mindig itt vagyok.”
Kovács András ezzel részben vitatkozott. Szerinte az iráni akció különösen kellemetlen Izrael számára, mert rombolja azt a kommunikációs sémát, amely szerint Irán már nem jelent komoly veszélyt. A rakéták és a húszik újabb támadásai azt mutatják, hogy az iráni befolyási hálózat tovább működik. A Hezbollah, a húszik és Libanon említése nyomán a résztvevők arra jutottak, hogy Irán továbbra is képes regionális nyomásgyakorlásra.
Lehallgatás és bizalmi repedések
A beszélgetés egyik legfontosabb pontja az amerikai–izraeli viszony romlása volt. Gyarmati István felidézte a Pollard-ügyet, majd arra kérdezett rá, vajon a mostani lehallgatási botrány nem annak jele-e, hogy a két ország kapcsolata mélyebb válságba került. M. Kende Péter erre azt mondta: „Az a botrányos, hogy kiderül.”
A résztvevők szerint a nyilvánosságra kerülés mögött politikai szándék is lehet. Kovács András elképzelhetőnek tartotta, hogy Trump az amerikai közvélemény Izrael-támogatással kapcsolatos fáradására reagál. M. Kende Péter az amerikai belpolitikát emelte ki: a republikánusok félidős választási esélyei gyengülhetnek, miközben a demokraták körében egyre erősebb az Izrael-kritika. Ez veszélyes mozgástér, mert a belpolitikai haszonszerzés könnyen a stratégiai szövetség rovására mehet.
Trump és Netanjahu érdekei szétcsúszhatnak
Gyarmati István szerint Trump és Netanjahu érdekei ma több ponton eltérhetnek. Trumpnak a választások előtt az lehet az érdeke, hogy lezártnak mutassa a konfliktust, míg Netanjahu számára a háború folytatása politikai túlélést is jelenthet. Kovács András Netanjahu érdekét két pontban foglalta össze: „túlélje és megnyerje a választást”, illetve Izrael biztonságát a lehető legtávolabb tolja ki.
A vita egyik kulcskérdése az volt, mi történhet, ha Trump győzelmet hirdet. Gyarmati feltételezése szerint Washington számára elegendő lehet a Hormuzi-szoros rendezése és az iráni dúsított urán elszállítása. M. Kende Péter ezt túl optimistának látta, szerinte az uránkérdés belátható időn belül aligha oldható meg. Felmerült az is, hogy Irán már eltüntethette vagy máshová juttathatta a készleteket.
Az Ábrahám-egyezmények kiürülésének veszélye
Az öböl menti államok szerepéről M. Kende Péter azt mondta, hogy az Ábrahám-egyezmények mintha nem megszűnnének, hanem „kiürülni” látszanának. Ez Izrael számára súlyos veszteség lenne, különösen akkor, ha Szaúd-Arábia továbbra sem mozdul el világosan egyik irányba sem.
A beszélgetők szerint az öböl menti országoknak szükségük lehet az amerikai biztonsági garanciákra, de nem mindegy, milyen áron. Trump kiszámíthatatlansága ebben a térségben is problémát okozhat. Kovács András úgy látta, nincs világos amerikai stratégia: „Sodródik az eseményekkel az amerikai vezetés.” Ha Washington lépésről lépésre feladja közel-keleti szerepét, azt más szereplők tölthetik be: Kína, Oroszország vagy Irán.
Ukrajna: nulla esély a gyors rendezésre
A közel-keleti blokk után az orosz–ukrán háború következett. Gyarmati István arra kérdezett rá, van-e esély fegyverszünetre még ebben az évben. A válasz egybehangzó volt: „Nulla.” M. Kende Péter még ennél is pesszimistábbnak mutatkozott, szerinte a kilátások a mínusztartományba tartoznak.
A beszélgetésben szóba kerültek az ukrán dróntámadások és az orosz fáradás jelei. M. Kende Péter szerint előbb-utóbb Oroszországnak nemcsak távoli régiókból, hanem színorosz területekről is mozgósítania kellhet, ami politikailag kockázatos. Gyarmati két lehetséges Kreml-környéki álláspontot vázolt: az egyik a jelenlegi állapot rögzítésével zárná le a háborút, a másik mindent beleadna egy döntő csapásért. A résztvevők nem láttak olyan amerikai lépést, amely érdemben közelebb vinné a konfliktust a lezáráshoz.
Európa: múzeum vagy világgazdasági szereplő?
Európa jövőjéről Kovács András úgy beszélt, hogy amíg a német gazdaság nem kapcsol magasabb növekedési pályára, addig az egész európai jövő homályos marad. Szerinte Európa túl sokat költ olyan rendszerekre, mint a nyugdíj és az egészségügy, miközben Kína, India és az Egyesült Államok más szerkezetben versenyez.
M. Kende Péter viszont az európai szociális piacgazdaság megőrzését hangsúlyozta. Szerinte a klasszikus liberális európai gondolat még működik, éppen azért, mert a társadalmak ragaszkodnak a szociális biztonsághoz. Átalakításra szükség lehet, de a teljes lebontás súlyos politikai következményekkel járna.
Franciaország, Németország és a szélsőjobb kérdése
A beszélgetés Európa politikai térképére is kitért. Franciaországban a résztvevők szerint egyre valószínűbb az átfordulás, Macron pedig politikai értelemben bénakacsaként halad tovább. Felmerült Jordan Bardella lehetséges győzelme, valamint Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali szerepe is. M. Kende Péter Mélenchont „régi begyöpösödött kommunistának” nevezte, akinek politikája a palesztin témával frissült fel.
A szélsőjobb „megszelídülésében” M. Kende Péter nem hisz, különösen az AfD esetében. Kovács András Olaszországot külön esetként kezelte, de Franciaország és Németország kapcsán mindketten komoly kockázatokat láttak. A kérdés az maradt, hogy egy radikális párt hatalomra kerülve mennyire kényszerül alkalmazkodni a nemzetközi pénzügyi és politikai realitásokhoz.
Szobrok, emlékezetpolitika és magyar viták
Az adás végén magyar emlékezetpolitikai ügyek kerültek elő. Gyarmati István a Szabadság tér vitatott emlékműveiről, a Horthy-szoborról és Nagy Imre szobrának esetleges visszahelyezéséről kérdezte vendégeit. M. Kende Péter szerint a Gábriel-emlékmű üzenete rossz, de nem biztos, hogy érdemes újra nagy politikai ügyet csinálni belőle. A Horthy-szobor esetében arra hívta fel a figyelmet, hogy magánterületen áll, így jogilag más a helyzet.
Kovács András szerint ha lesz politikai akarat, akkor a szobrokat elviszik, ha nem lesz, akkor bármennyi aláírás gyűlik össze, nem történik változás. A beszélgetés személyesebb hangra váltott, amikor a régi köztéri szobrok közül a Kun Béla- és a Marx-szobor került szóba, utóbbihoz egyetemi emlékek is kapcsolódtak.
A műsor háborúktól, szövetségi repedésektől és európai bizonytalanságoktól jutott el a magyar közterekig. A központi kérdés végig ugyanaz maradt: ki tud még stratégiában gondolkodni egy olyan világban, ahol a szereplők egyre gyakrabban csak a következő politikai túlélési pontig látnak el?
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
