„A színész egy másik majomból származik” – Stohl András Alföldiről, Cézárról és a saját határairól
A Hogy vagy? vendége Stohl András volt, akivel Szegvári Katalin két friss színházi élmény apropóján beszélgetett: a Budaörsi Latinovits Színház Július Cézár-előadásáról és a Centrál Színház Jó zsaru, rossz zsaru című produkciójáról. A beszélgetésből kirajzolódott Stohl és Alföldi Róbert több mint három évtizedes szakmai szövetsége, a színházi fegyelemhez való viszonya, a népszerűség ára, a televíziós és szinkronmunkák helye az életében, valamint az is, miért nem gondolja, hogy a színészet családbarát pálya lenne.
Cézár, Brutus és az ember, aki nem változik
A Július Cézár kapcsán Stohl András arról beszélt, hogy Alföldi Róbert rendezése nem direkt aktualizálással dolgozik, mégis pontosan mutat rá a jelenre. Shakespeare mondatai szerinte ma is érvényesek: „Ezek a mondatok, amik le vannak ott írva, és amiket elmondanak az emberek, és amik az indíttatások, és amik a gondolatok” – ugyanúgy működnek ma, mint a darab keletkezésekor.
Szegvári Katalin felvetésére, hogy „egy dolog változott: az ember”, Stohl egyértelműen reagált: „Minden ugyanaz.” A darab próbái alatt különösen erősen hatott rá Cassius és Brutus jelenete, amelyben az egyik ember döbbenten figyeli, hogyan nőtt ki mellőle valaki, aki egykor még vele egyenrangú volt. Stohl szerint ezek a helyzetek nem történelmi különlegességek, hanem újra és újra ismétlődő emberi minták.
Egy főiskolai folyosóról indult barátság
Stohl és Alföldi kapcsolata még a Színház- és Filmművészeti Főiskolán kezdődött, de korántsem barátsággal. Stohl Zsámbéki Gábor és Székely Gábor osztályába járt, Alföldi pedig már érkezése előtt nagy hírt kapott a szentesi drámai iskolából. Ez Stohlt kifejezetten zavarta: „Ki ez a fickó, aki még ide se jött, és már ekkora híres?”
A fordulat egy Homburg hercege-vizsga után történt. Alföldi odament hozzá, és azt mondta: „Figyelj, történt eddig, ami történt. Ebben borzalmasan tehetségesnek láttalak.” Stohl pontosan emlékszik a főiskola folyosójára, ahol ez elhangzott. Attól a naptól számítja barátságukat, amely több mint harminchat éve tart.
Alföldi rendezése: háló, fegyelem és emlékezet
Stohl szerint Alföldivel dolgozni nagy ajándék, de nem könnyű. A rendező pontosan tudja, mit akar, és addig nem enged tovább egy jelenetet, amíg azt nem látja, amit keres. „Ő mindenre emlékszik. Ez a legszörnyűbb benne” – mondta Stohl, aki szerint Alföldi próbarendjében nem lehet felkészületlenül megjelenni.
A módszer lényege, hogy a rendező előbb nagyon erős alapot rak le, majd fokozatosan átadja az anyagot a színészeknek. Stohl szerint ezért működnek Alföldi előadásai stabilan: akárhányszor nézi meg őket a közönség, mindig nagyjából ugyanazt a magas színvonalat kapja. Az előadás nincs szétesésre ítélve, mert a szerkezete erősen van felépítve.
A siker, az ego és Cézár torzulása
A Július Cézár címszerepe kapcsán Stohl nem történelmi szoborként beszélt a figuráról, hanem emberként. Szerinte Cézárban is vannak érzések, de a siker, az ego és a realitásérzék elvesztése eltorzítja. Úgy fogalmazott: „Tud torzulni annyira egy személyiség, hogy bár együtt jártunk egyetemre és a legjobb barátok voltunk, de már nem tudunk beszélgetni egymással.”
Ez a gondolat összekapcsolódott azzal is, ahogyan saját pályájára tekint. Szegvári felvetette, hogy kollégái szerint Stohl nem változott meg a sikertől. Ő erre azt válaszolta, hogy nem hisz a szerencsében: munka van. Azt vallja, amit csinál, azt teljes erőbedobással kell csinálni, legyen az színház, szinkron, televízió vagy beszélgetés.
Jó zsaru, rossz zsaru: két ember, több száz este
A Centrál Színház Jó zsaru, rossz zsaru című előadásában Stohl Szabó Győzővel játszik együtt. A produkció másfél órás, szünet nélküli menet, hatalmas szöveganyaggal és állandó egymásra figyeléssel. Stohl szerint ezt nem lehet rutinból megoldani: időről időre újra össze kell mondaniuk az anyagot, mert az előadás ritmusa a kettőjük közti kapcsolatból él.
A darab különös személyes réteget is hordoz. Stohl felidézte, hogy az előadásban van egy autóbalesethez kötődő rész, és egy mondat, amelynél a nézőtéren rendszeresen megfagy a levegő: „A nevem és az arcom ott virít a címlapokon.” Ezt még a saját balesete előtt tanulta meg, később azonban a nézők már nem mindig tudják elválasztani a szerepet Stohl András személyes történetétől.
Szinkron, televízió, színház: mindig az adott munka létezik
Stohl nem választja szét rang szerint a munkáit. Ha szinkronizál, akkor csak az létezik, ha próbál, akkor csak a próba, ha televíziózik, akkor az adott feladat. A szinkront különösen szereti, még akkor is, ha ma már nem ez a legjobban fizető munka. Brad Pitt, Hugh Grant, Jude Law, Daniel Craig vagy Matt Damon magyar hangjaként számára az is szakmai élmény, hogy ilyen kaliberű színészekkel „mehet együtt”.
A televíziós munkák közül az Újratervezés című műsort emelte ki, amelyben rászoruló családok otthonát újítják fel. Emellett új műsorokról is beszélt, de részleteket még nem árulhatott el.
Nem rendezne – legalábbis egyelőre
Szegvári Katalin rákérdezett, gondolt-e már arra, hogy rendezzen. Stohl elismerte, hogy az utóbbi időben többen is feltették neki ezt a kérdést, köztük Alföldi is. A válasza óvatos: játékmesterként el tudna vezetni egy előadást, de szerinte a rendezés külön szakma. „Maradjon mindenki ott, ahol a saját kaptafájánál” – mondta.
Most még színészként gondolkodik magáról, de készül egy önálló estére is, amelyben saját életét szeretné feldolgozni, egy csavarral: azt akarja elérni, hogy a néző ne tudja mindig eldönteni, szerepet lát-e, vagy Stohl András beszél hozzá.
„Ez nem családbarát pálya”
A beszélgetés végén a család is szóba került. Lánya, Luca az ATV-ben dolgozik, híradót és műsorokat vezet, felkészültségét Stohl büszkén említette. A többi gyerek más pályán keresi az útját, és Stohl nem is biztatja őket a színészetre. Nem tiltja, de úgy érzi, ez az életforma nem nekik való.
Szülei nem művészek voltak: édesapja épületgépészmérnök, édesanyja banki pénztáros. Büszkék voltak rá, bár apja első reakciója a főiskolai felvételire az volt: „Bandi, innen még ki is lehet esni.” Stohl ma már mosolyogva idézi ezt, miközben tovább dolgozik: színházban, televízióban, szinkronban, új szerepekben és régi szövetségekben.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
