„A részletekben rejlik minden” – a PDSZ már most üzent az új oktatási miniszternek
A Pirkadat április 29-i adásában M. Kende Péter vendége Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete országos választmányának tagja, pécsi ügyvivője volt. A beszélgetés középpontjában az állt, mit vár a PDSZ az új oktatási minisztertől, milyen azonnali lépésekre lenne szükség a közoktatásban, és melyek azok a pontok, ahol szerintük már most el kell kezdeni a változtatást.
„Végre szakmai érdemi kérdésekről tárgyalhatunk”
Nagy Erzsébet szerint a PDSZ örömmel fogadta Landnert Judit oktatási miniszteri kinevezését. Azt mondta, „őszintén szólva el se tudom képzelni ennyi idő után, hogy végre szakmai érdemi kérdésekről tárgyalhatunk”, és hozzátette: a miniszter eddigi munkássága erre alapot ad.
A PDSZ és Landnert Judit kapcsolata nem új keletű. Nagy Erzsébet felidézte, hogy már 2008 körül együtt dolgoztak egy pedagógusi munkaterhelés-kutatáson, amely kimutatta: a tanárok átlagosan heti 51 és fél órát dolgoznak. Ez még abban az időszakban készült, amikor a kötelező óraszám alacsonyabb volt, mint ma, így a PDSZ szerint azóta a túlterheltség csak tovább nőtt.
Vannak lépések, amelyekhez pénz sem kell
A beszélgetés egyik fontos eleme az volt, hogy a szakszervezet szerint több olyan intézkedés is van, amelyet az új kormány azonnal megtehetne, komolyabb költségvetési teher nélkül. Ilyen például a teljesítményértékelési rendszer megszüntetése, amelyet Nagy Erzsébet „hihetetlenül megalázó, nagyon-nagyon problémás” rendszernek nevezett.
Ugyancsak gyors döntéssel felfüggeszthető lenne szerinte a jelenlegi továbbképzési rendszer, amelyben jelentős szerepet kap a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A PDSZ kifogásolja azt is, hogy a jelenlegi szabályok tiltják, sőt szankcionálják, ha egy pedagógus más tankönyvet vagy tananyagot vinne be az órára, mint ami a hivatalos jegyzékben szerepel. Nagy Erzsébet szerint ezek olyan ügyek, amelyekben rögtön lehetne oldani a nyomást az iskolákban.
A NOKS-osok bére maradt az első nagy ügy
A PDSZ szerint továbbra is sürgős feladat a nevelést és oktatást közvetlenül segítők, illetve az egyéb munkakörben dolgozók bérrendezése. Nagy Erzsébet emlékeztetett rá, hogy a Tisza korábban 25 százalékos emelést ígért. Ezt kezdőlépésnek elfogadhatónak nevezte, de hangsúlyozta: a PDSZ szerint ehhez olyan garanciát is kell kapcsolni, amely biztosítja az emelések későbbi értékállóságát is.
A szakszervezet ezen a ponton már a bértábla visszaállítását is felveti. Vagyis nem egyszeri intézkedéseket szeretne látni, hanem kiszámíthatóbb, rendszerszintű rendezést.
A NAT-hoz nem szabad kapkodva hozzányúlni
Bár számos ponton azonnali lépéseket sürgetnek, Nagy Erzsébet a Nemzeti alaptanterv ügyében éppen az ellenkezőjét mondta: itt nem szabad egyik napról a másikra dönteni. Szerinte a NAT megújítása valódi szakmai és társadalmi egyeztetést kíván, és ebben olyan alulról szerveződő szakmai szervezeteknek kell szerepet kapniuk, amelyek valóban a közoktatásból jönnek.
A PDSZ azt szeretné, ha a jövő tantervi munkája nem felülről kijelölt testületekre épülne, hanem szélesebb szakmai részvételre.
A Nemzeti Pedagógus Karnak szerinte nincs jövője
A beszélgetés egyik leghatározottabb mondata a Nemzeti Pedagógus Karral kapcsolatban hangzott el. M. Kende Péter kérdésére Nagy Erzsébet egyértelműen azt mondta: „Megszűnne.” A PDSZ álláspontja szerint a felülről létrehozott, kötelező tagságon alapuló szervezeti modellnek nincs helye a jövő közoktatásában.
Azt javasolta, hogy azok a pedagógusok, akik ma aktívak ebben a struktúrában, inkább valódi érdekvédelmi szervezetekhez csatlakozzanak, vagy hozzanak létre újakat. A lényeg szerinte az, hogy ne mesterségesen létrehozott, hanem önálló, valódi szakmai közösségek működjenek.
A tankerületektől el kell venni a munkáltatói jogköröket
A PDSZ a tankerületi rendszerhez is hozzányúlna. Nagy Erzsébet szerint a tankerületi központok jelenlegi munkáltatói szerepe tarthatatlan, mert nincs valódi rálátásuk az intézmények belső életére. A szakszervezet ezért azt várja, hogy a jogviszonylétesítés és a jogviszony-megszüntetés joga kikerüljön a kezükből.
Úgy látja, ha az iskolai közösségek, a nevelőtestületek, a szülői szervezetek és a diákönkormányzatok ismét kapnának beleszólást az intézmények életébe, akkor a rendszer is fokozatosan „letisztulna”.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
