„A kilátások itthon eléggé furcsák” – 20 évesen már saját lemezre készül Balogh Máté
A Pirkadat április 29-i adásában Gayer Ferenc vendége Balogh Máté jazzszaxofonos volt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, akit a műsorvezető a fiatal generáció egyik kiemelkedő tehetségeként mutatott be. A beszélgetésben szó esett a jazzhez vezető útról, a Snétberger Központ szerepéről, Tony Lakatos hatásáról, a magyarországi zenei kilátásokról és arról is, hogy a húszéves muzsikus már most saját album kiadását tűzte ki célul.
A klasszikustól a jazzig
Balogh Máté arról beszélt, hogy a zene már gyerekkora óta meghatározó része az életének, családi háttérből is hozta ezt a világot, még ha a rokonságban inkább cigányzenészek voltak is. Ő maga klasszikus zenével kezdett, de hamar kiderült számára, hogy abban nem találja igazán a helyét.
Úgy fogalmazott: „tudtam, hogy a zene, csak valahogy úgy nem találtam magam a klasszikusban. Nem volt elég szerintem.” A fordulatot egy tanári javaslat hozta meg, amikor eljutott a Snétberger Központba. Saját megfogalmazása szerint gyakorlatilag ennek köszönheti, hogy jazzzenész lett.
Egyetem, helyettesítés, formációk
A fiatal szaxofonos jelenleg másodéves a Zeneakadémián, emellett több formációban is játszik. A beszélgetésből kiderült, hogy a Fekete-Kovács Kornél-féle és más idősebb zenészek körei mellett a cirkuszban is fellép, igaz, ott nem állandó tagként, hanem helyettesként van jelen. Saját zenekara is van, még ha az utóbbi időben valamelyest háttérbe is szorult.
Szóba került több olyan együttműködés is, amely már túlmutat az iskolai éveken. Balogh említette a Pécs Loránt Quartetet, a Szakcsi Lakatos Róbert Next Gent, valamint egy R&B-s, poposabb irányba nyitó formációt is. Láthatóan nem kizárólag egyetlen hangzásban gondolkodik, hanem több zenei közegben is keresi a helyét.
Kikből tanul egy fiatal szaxofonos?
Amikor a példaképekről esett szó, Balogh Máté gyorsan jelezte, hogy estig lehetne sorolni a neveket. A jazzkánonból Cannonball Adderley, Charlie Parker, John Coltrane, Stan Getz, Hank Mobley és Lennie Tristano is szóba került. A válaszból az is kiderült, hogy számára a jazz nem pusztán stílus, hanem nyelv és hagyomány, amelyet intenzív hallgatással és folyamatos figyelemmel sajátít el.
A műsorvezető egy korábbi közös élményt is felidézett: amikor valahol zene szólt, Balogh azonnal felismerte nemcsak az előadót, hanem magát a számot is. A zenész erre visszafogottan csak annyit mondott: „aki sok zenét hallgat, az megmondja”.
Tony Lakatos szavai és a fülből való játék
A beszélgetés egyik legerősebb része Tony Lakatos hatásáról szólt. Balogh Máté nyíltan beszélt arról, mennyire sokat jelent számára a világhírű szaxofonos véleménye és gondolkodása. Mint mondta, „abszolút egyetértek mindennel, amit mondott”, és igyekszik minden megszerezhető tudást magába szívni.
Külön érdekes volt, ahogy az improvizációról beszélt. Szerinte nem érdemes kizárólag egyetlen iskola vagy megközelítés mellett lehorgonyozni: a fülből való játék és a tudatos, elemző muzsikálás együtt működik igazán. „Mind a kettőt kell alkalmazni” – mondta, majd hozzátette, hogy éppen az a cél, hogy az ember többféle nézőpontot tudjon egyszerre beépíteni a játékába.
„A kilátások itthon eléggé furcsák”
Gayer Ferenc a jövőről is kérdezte vendégét, és Balogh válasza meglepően éretten szólt a pályakezdés bizonytalanságairól. Azt mondta, aki az ő korosztályába tartozik és józanul gondolkodik, annak óhatatlanul felmerül a kérdés, mi lesz később. Ennél is erősebb mondata volt: „a kilátások itthon eléggé furcsák szerintem”.
Ezzel együtt világos céljai vannak. Be akarja fejezni az egyetemet, szeretne tanítani, és ha adódik rá lehetőség, egy zenekarban fix állást is el tud képzelni magának. Nem sodródni akar, hanem tudatosan építkezni, miközben nyitott marad a különböző zenei utakra.
Húszévesen már saját album a cél
Balogh Máté a beszélgetés végén arról is beszélt, hogy húszévesen már elérkezettnek látja az időt valami komolyabb vállalásra. Ez számára most egy saját lemez elkészítését jelenti. „Szeretnék mindenképp egy albumot csinálni” – mondta, hozzátéve, hogy ez akár pályázati forrásból, akár saját erőből valósul meg, de mindenképpen kitűzött cél.
Nem csak a mainstream jazz érdekli: az R&B és a smooth jazz felé is nyitott, és kifejezetten élvezi, hogy ezekben a közegekben is kipróbálhatja magát. A beszélgetés alapján nem egyetlen pályaképet rajzol maga elé, hanem egy sokirányú, mégis tudatos zenészkarriert.
Nem elég jól játszani
A beszélgetés végén a menedzselés kérdése is előkerült. Gayer Ferenc arról beszélt, hogy a tehetség és a jó muzsikálás önmagában kevés: jelen kell lenni a szakmai közegben, figyelni kell a lehetőségekre, kapcsolatokat kell építeni. Balogh Máté ebben is reálisan látja a helyzetet. Szerinte ehhez rutin kell, de van benne bizalom, hogy ez idővel menni fog.
A Pirkadat interjúja így nemcsak egy fiatal jazzszaxofonos bemutatkozása volt, hanem pillanatkép is arról, hogyan gondolkodik ma egy húszéves magyar zenész a szakmáról: egyszerre lelkesedéssel, nyitottsággal és nagyon is pontos valóságérzékkel.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
